A világ vezető hatalma nyolc-tíz százalékkal költ kevesebbet a belföldi és védelmi fejezetekre, több százezernyi közszolga állása, megannyi közfunkció ellátása, a bátortalan gazdasági kilábalás került veszélybe, ám az angolszász dominanciájú fősodrú média hallgat az ügyről, nem játsszák el nekünk a hattyú halálát, de még a vészharangok sem kondultak meg – pedig ha valamiben, ezekben a „karakterszerepekben” ők újra meg újra bizonyítani képesek a globális pánikszínpadon.

Ott van a hír a címlapokon, de alul, a futottak még kategóriában, miközben a sajtószabadság avatott bajnokai arról harsognak, hogy lehet-e nem beavatkozni Szíriában, tud-e demokratikusan választani Afrika, vagy hogy az új amerikai külügyminiszter nagyon szeretné, ha az arab tavasz üdvözítő hatásait nyögő Egyiptom felvenne már egy kis IMF-hitelt. A színes híreket kedvelők meg kapnak eróziós lyuk nyelte floridait és bélpanaszokkal küzdő brit koronás főt. Ott vannak régi jó ismerőseink, az amerikai kézben lévő hitelminősítők is, amelyek nem tűnnek különösebben izgatottnak, sőt, még némi optimizmusuknak is hangot adnak, amikor úgy vélik, hogy „az amerikai gazdaság várhatóan nem fogja nagyon megszenvedni a márciussal életbe lépett költségvetési megszorításokat”. A szélsőségessé váló washingtoni politikai szembenállás valóságával mit sem törődve – amelynek köszönhetően jutott idáig Amerika – nem átallanak olyan előrejelzéssel szolgálni, miszerint „a megszorítóprogram csak átmeneti ideig lesz érvényben, és már a második negyedévben hosszú távra szóló, kiadáscsökkentési és bevételnövelő intézkedéseket egyaránt tartalmazó csomag lép a helyébe”.