A polgármester kiemelte, Scheiber Sándor magyar volt és zsidó, aki a történelmi viharok közepette is mindig az egymás iránti tisztelet jegyében az együttélés szükségességét hirdette.
Úgy fogalmazott, Józsefvárosban büszkén hirdetik az itt élők kulturális és vallási sokszínűségét, és a mindennapokban sokat tesznek azért, hogy ez természetes legyen a kerület minden polgárának. Ehhez hozzájárulhat, ha a magyarságért kiemelkedőt alkotókat példaként állítják a jövő nemzedékek elé. Hozzátette: Scheiber Sándor nyelvésztudósként, rabbiként, tanítóként és magyar zsidóként is ilyen példakép lehet.
Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke beszédében Scheiber Sándorról azt mondta: "kevés nála megfigyeltebb személye volt a magyar zsidó társadalomnak", minden lépését jelentették. Ennek ellenére "hazájához hű igaz magyar zsidó ember volt", soha nem akart elmenni az országból - hangoztatta.
Schőner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem (ORZSE) rektora arról beszélt, hogy Scheiber Sándor neve megkerülhetetlen a magyarországi zsidóság történetében, a 20. századi zsidó tudomány magyarországi történetének fontos alakja.
A Fővárosi Közgyűlés február végén döntött úgy, hogy a VIII. kerületben a Bérkocsis utca Gutenberg tér és József körút közötti szakasza Scheiber Sándor nevét vegye fel. Scheiber Sándor a Bérkocsis utca 2. alatti egykori Rabbiképző Intézet újraindításának vezéralakja volt. Mivel a Bérkocsis utca védett közterületi elnevezés, a képviselők döntöttek arról is, hogy egy rövid szakasza átnevezhető legyen, a körút és a Nagyfuvaros utca közé eső rész neve pedig változatlan maradjon.
Scheiber Sándor (1913-1985) nyelvész, irodalomtörténész, a nyelvtudományok doktora, a pesti Rabbiképző Intézet (a mai ORZSE) igazgatója, a neológ zsidóság egyik kiemelkedő alakja volt. 1938-ban avatták rabbivá. 1941-től 1944-ig Dunaföldváron volt főrabbi. A második világháború átvészelése után a Rabbiképző Intézet újjáindításának egyik vezéregyénisége volt, az intézményt 1950-től haláláig igazgatta.