Erdős Miklós: László Csaba múlt szerdai menesztése és Draskovics Tibornak mint lehetséges utódnak a megnevezése óta hazai és külföldi gazdasági szakemberek sorban fejtik ki a véleményüket. Ugyanakkor a nagyobbik ellenzéki párt, a Fidesz eddig tulajdonképpen csak azt kommunikálta, hogy a valódi okokra kíváncsi.

Ma viszont Áder János frakcióvezető - akit köszöntök itt a stúdióban, jó estét kívánok - sajtótájékoztató tartott, és egy kicsit mélyebben belement ebbe a témába. De kezdjük azzal, hogy tulajdonképpen miért nem elégséges ok az egy pénzügyminiszter menesztéséhez, hogyha az államháztartási hiány annyira elüt attól, mint amit ő sorozatosan jósol.

Jó estét kívánok, köszöntöm a Hírtévé nézőit. Hát ez is elégséges ok lenne, ezzel az indokkal azonban két probléma van. Az egyik probléma az az, hogy ez egyáltalán nem lephette meg Medgyessy Pétert és senki mást a kormányban, mert hónapok óta írják ezt a gazdaságelemzők, közgazdászok, újságírók, az újságok gazdasági rovatai, hogy bizony a költségvetési hiány lényegesen magasabb lesz, mint a tervezett, sőt, annál is magasabb lesz, mint amit László Csaba még decemberben jósolt. A Parlamentben is elhangzottak ezzel kapcsolatos kijelentések, a költségvetési vitában ellenzéki politikusok a Fidesz részéről is, az MDF részéről is ezt elmondták. Tehát itt semmiféle meglepetés Medgyessy Pétert nem érhette, nem lehet azt mondani, hogy ő elment Thaiföldre, ott valami különös információk birtokába jutott, és hazaérkezve másnap rájött arra, hogy micsoda súlyos dolog történt itt a Pénzügyminisztériumban, és ezért meneszteni kell a pénzügyminisztert. Ez az egyik. A másik, hogy ha ilyen indoklást vagy ezt az indokot használja Medgyessy Péter és ha következetes, akkor föl kell tennünk azt a kérdést, hogy vajon ha László Csabának menni kell azért, mert a költségvetési hiány az 200 milliárd forinttal nagyobb lett, mint amit terveztek, akkor milyen szankciókat kíván Medgyessy Péter saját magával szemben alkalmazni azért, mert a költségvetésben, a 2003-as költségvetésben tervezett GDP-növekedés, nemzetijövedelem-növekedés a tervezett 4,5 százalék helyett csak 2,8 százalék lesz, azaz egy picivel lesz több, mint a tervezettnek a fele. Vajon milyen szankciókkal kívánja magát sújtani Medgyessy Péter azért, mert az államadósság esetében még drámaibb változást látunk, ugyanis a 2003-as költségvetésben tervezetthez képest 1116 milliárd forinttal nőtt az államadósság egyetlen esztendő alatt. Erre 1990 óta nem volt példa. Hogy ezt lefordítsam, ezek olyan riasztó számok, nem is nagyon tudjuk követni, én sem, tehát 1116 milliárd, micsoda fantasztikus nagy szám. Ez azt jelenti, hogy minden magyar embert - a csecsemőket is ideértve - a múlt év adósságnövekedése következtében 116 ezer forinttal több adósság terhel, mint korábban, pedig a korábbi sem volt kevés. És van még egy adat, hiszen a múlt héten Katona Béla nagyon szigorúan utasította rendre Varga Mihályt, aki értékelte az év elejének a gazdasági folyamatait, és azt mondta, hogy azért került sor - ezt mondta az MSZP-frakció nevében -, azért került sor megszorításokra 2004-ben, mert az Orbán-kormány rossz gazdaságpolitikát folytatott, nota bene azt mondta, hogy kalandor gazdaságpolitikát folytatott, és nekik az elmúlt másfél év az a kiigazításra ment el. Ennek a kalandorpolitikának a lényege - legalábbis Katona Béla szerint -, hogy a belső fogyasztást ösztönözte a polgári kormány, és nekik az exportösztönzésre kellett áttérni. Most ezzel szemben mi a valóság? A valóság az, hogy az Orbán-kormány négy éve alatt majdnem megduplázódott az export, miközben valóban a belső fogyasztás is élénkült, aközben az elmúlt egy esztendőben - és itt egy kis pontosításra van szükségem, ezt a délelőtti sajtótájékoztatón is elmondtam, hogy csak a szeptemberi adatok vannak a birtokunkban -, tehát a 2002-es év első kilenc hónapját és a 2003-as év első kilenc hónapját összehasonlítva az export kis mértékben visszaesett, de legjobb esetben is stagnált. Tehát egy ötéves tendencia tört meg. Megint csak föl kell tennem a kérdést: vajon milyen szankciókat, milyen felelősséget kíván Medgyessy Péter saját magával szemben alkalmazni azért, hogy az export dinamikus növekedése megtorpant és stagnálásra fordult. Vagy az infláció csökkentéséről is beszélhetnénk, hiszen az infláció sem csökkent olyan ütemben, mint ahogy egyébként a korábbi esztendőkben, hanem stagnált. És ezekért őt mint a kormány vezetőjét, a kormány első emberét, a miniszterelnököt felelősség terheli.

Medgyessy Péter felelősségét mint minden miniszteréért felelős miniszterelnökét firtatják vagy pedig mint volt pénzügyminisztert, aki maga is ugye pénzügyi szakember, tehát esetleg feltételezhető, hogy majdnem hogy ő működött pénzügyminiszterként László Csaba fölött. Mert hogyha ő nem lenne pénzügyi szakértő, akkor is ugyanilyen felelősség terhelné?

Azt gondolom, természetesen alkotmányjogi értelemben mindenképpen ugyanilyen felelősség terhelné, de Medgyessy Péternek a felelőssége valóban hatványozottabb, hiszen Ön pontosan fogalmazott, ő korábban volt már pénzügyminiszter, nem most kezdte ezt a szakmát, irányított már államigazgatási, nagy államigazgatási apparátust és pénzügyekkel is foglalkozott még az előző rendszerben is, tehát a Kádár-rendszerben is, tehát nem lehet azt mondani, hogy ne lenne tapasztalata.
Ráadásul múlt év nyara óta - amikor a megszigorító intézkedéseket először bejelentették és ez egy kormányülés után történt -, azóta próbálják ezt úgy föltüntetni, mint hogyha László Csaba partizánakciójáról lett volna szó, holott nem. Ha visszakeressük az akkori sajtótudósításokat, akkor pontosan tudjuk, hogy egy júniusi kormányülés után történtek meg ezek a bejelentések, és egy kormánydöntést követően, tehát nem László Csaba maga találta ki ezeket, hanem a kormány döntött erről. Márpedig ezért a miniszterelnököt felelősség terheli. És mi akkor is elmondtuk, hogy lényegében attól a pillanattól az igazi pénzügyminisztert Medgyessy Péternek hívták és nem László Csabának. László Csaba tulajdonképpen csak a hangját és a nevét adta ezekhez az intézkedésekhez. Tehát ilyen értelemben én azt gondolom, hogy nyugodtan felvethetjük a miniszterelnöknek a felelősségét.
És van még egy harmadik okunk is. Ez a harmadik ok pedig az, hogy 2002 tavaszán Medgyessy Péter szavát adta, szavát adta arra, hogy betartja a választási ígéreteit, szavát adta arra a választóknak, hogy jóléti rendszerváltást hajt végre, szavát adta arra, hogy támogatják majd a kis- és középvállalkozásokat és a magyar gazdákat, és ezekből az ígéretekből - lassan a ciklus felénél vagyunk - semmi sem valósult meg. Néhány hónap múlva a ciklus feléhez ér ez a kabinet - sokan persze megkönnyebbülten sóhajtanak fel, hogy most már kifelé megyünk ebből a ciklusból, azt gondolom, hogy egyre többen vannak ilyenek Magyarországon -, na de hát adós a Medgyessy-kormány a választási ígéretek időarányos - nem a teljes, négy évre szóló -, időarányos teljesítésével is.

Mennyi bizalmat tudnak szavazni Draskovics Tibornak? Orbán Viktor múlt szerdán, amikor ugye kiderült a pénzügyminiszter-csere, akkor azt mondta, hogy majd meglátjuk. Várakozóan tekintünk elé. Azóta azonban ugye hát történt egy-két bejelentés, az eurózónának a felülvizsgálata például. Mennyire lehet bízni ebben az esetben, hogy most egy egészségesebb gazdaságpolitika fog következni?

Nézze, én ma azt találtam mondani - visszakanyarodva az előző témához -, hogy lehet, hogy jobban tenné Medgyessy Péter, hogyha visszamenne Thaiföldre, vagy ha már Thaiföldet megunta, akkor esetleg újra elmenne Kubába, mert hogy ezzel mindenki jól járna. Ő is, személy szerint, mert fogyaszthatná az általa kedvelt finom koktélokat, és az ország is, mert addig, amíg nem volt itthon, addig a forint erősödött. Azért ezek a tények. Medgyessy Péter, amíg a szabadságát töltötte és senki nem beszélt szamárságokat az ország gazdasági ügyeivel kapcsolatban, addig a forint elkezdett erősödni, és már 260 forint alatt lehetett venni az eurót, 259 is volt. Medgyessy Péter hazatért szabadságáról, és miközben leváltotta a pénzügyminisztert és ezzel - úgymond - a bizalmat vissza akarta szerezni vagy a bizalmat meg akarta erősíteni a gazdasági élet szereplőivel szemben, nos, sikerült egy olyan mondatot mondania, ami egy korábbi hangsúlyos állításával éles ellentétbe került. Ez a mondat ez úgy hangzott, hogy az új pénzügyminisztertől elvárja, hogy a 2008-as euró bevezetésének a feltételeit, lehetőségeit vizsgálja meg. Ezt mindenki úgy értette, ahogy Ön is, hogy már azon gondolkodik Medgyessy Péter, azon gondolkodik a kormány, azon gondolkodnak a szocialisták, hogy elhalasszák az euró 2008-as bevezetését. Teszik mindezt azért, hogy lazább költségvetési politikát folytathassanak, azaz az, amit a másik szavával mondott, hogy szigorúbb költségvetést vár el vagy szigorúbb gazdálkodást vár el Draskovics Tibortól, ez valójában igazából csak szó, egy olyan szó, egy olyan kijelentés, amit megint majd nem követnek tettek. Mi történt ezek után? Abban a pillanatban a forint gyengülni kezdett, és 270 forint magasságáig esett vagy magasságába került a forintnak az árfolyama. Ez egy drámai esés egyébként a pénzpiacokon. De hát Draskovics Tibor sem nagyon jeleskedett a nyilatkozatokkal, nem volt szerencsés az ő első két nyilatkozata sem. Részben erősítette Medgyessy Péternek ezt a szerencsétlen kijelentését az egyik mondatával, a másik mondatával pedig azt árulta el, hogy hát fogalma sincs az elfogadott költségvetésről. Mert azt mondta, hogy ő úgy gondolja, hogy a 262-263 forintos euróárfolyam az helyes, miközben a költségvetésben 255 forintos euróárfolyam van, tehát ez azt jelenti, hogy ha ekkora lesz az eltérés az év egészében, ez igen jelentős mértékben meg fogja növelni a költségvetés hiányát.

Azt mondja, hogy az eurózóna eltolása azért állhat érdekében a kormánynak, hogy lazább költségvetési politikát folytathasson. Miért jó ez a kormánynak, hogyha lazább költségvetési politikát folytat, miközben azt kommunikálja, hogy megszorítások következnek?

Azért, mert van egy komoly nyomás a szocialista frakció részéről a kormányon, részben az Európa-parlamenti választások miatt, részben már a 2006-os választások miatt, hogy minél több pénzt próbáljon meg - tulajdonképpen azt is mondhatom, hogy fejetlenül vagy eszetlenül - szétosztani, hátha ezen, ilyen módon, ennek segítségével lehet majd szavazatokat vásárolni. És hogyha be akarja tartani azokat a szigorú pénzügyi követelményeket, amelyek az euróövezethez való csatlakozáshoz szükségesek, akkor ezt nem tudja megtenni, és ezt úgy látom, hogy a szocialista pártban egyre többen felismerték és egy rossz korábbi bejelentésnek gondolták, pedig hát akkor mekkora örömünnep volt, mekkora görögtüzeket gyújtottak a szocialisták, hogy ó, micsoda nagy elhatározásra jutottak. De hát volt itt azért más probléma is azért az elmúlt esztendőben, és ezt sem szabad azért elhallgatni, hiszen hogyha - és most visszakanyarodva László Csabának a menesztésével kapcsolatos indoklásra - hogyha igaz az, amit mondanak, hogy László Csabának pusztán azért kellett mennie, mert a költségvetési hiány magasabb lett, akkor vajon miért nem távozik Csillag István, egy másik gazdasági ügyeket intéző miniszter, aki szintén azt jelentette be, hogy egy 200 milliárd forintos hitelkeretet nyújtanak, nyitnak meg a vállalkozások számára. És mi lett ebből 2003-ban? A negyede valósult meg. Az egynegyede.

Hát erre persze azt mondják, hogy az koalíciós feszültséget okozna.

Mármint Csillag Istvánnak a menesztése?

Igen.

Hát de most vagy vissza akarják szerezni - már a kormány, a szocialista-szabaddemokrata kormány - vagy vissza akarja szerezni a befektetőknek a bizalmát és ehhez a szükséges lépéseket megteszi, vagy nem. De ugyanígy mondhatnám azt is, hogy egy szómágiának lehetünk tanúi az elmúlt hetekben, az elmúlt két hétben, a januári első napokban is, az elmúlt héten is, hiszen azt gondolják sokan - így például a szabaddemokraták frakcióvezetője, Kuncze Gábor is -, hogy ráolvasással gyógyíthatók a magyar gazdaság bajai. Ő például azt találta mondani, hogy 2004-et hívjuk a magyar gazdaság évének és a vállalkozások évének, és pusztán csak attól, mert hogy így hívjuk, attól majd fellendülnek a vállalkozások. Na most ezt az épületes mondatot ha szembesítjük a valósággal, akkor föl kell tennünk megint csak azt a kérdést, hogyan hívhatnánk 2004-et a vállalkozások évének és a magyar gazdaság évének, amikor nagyon súlyos, a vállalkozásokat érintő megszorítások történtek a 2004-es esztendő elején az elfogadott adótörvények és a költségvetés következtében. Mondok néhány példát erre. Egyetlen pozitív példát tud egyébként mondani a kormány, hogy a társasági adót csökkentette két százalékkal. Ez igaz. Igen ám, de három új adót vezetett be, és ezek közül az egyik - az innovációs járulék - már el is viszi a társasági adó csökkentésének a kedvezményét. És a másik két adó - az energiaadó és a környezetterhelési díj - az pedig többletterheket ró a vállalkozások számára. Ráadásul korábban már a meglévő, vállalkozásokat terhelő adókat jelentősen megemelte a Medgyessy-kormány. Mondok Önnek néhányat.
A cégautó adója a duplájára emelkedett, a regisztrációs díjat ugye visszamenőlegesen kell fizetni - ebből elég komoly problémák jelentkeztek már az elmúlt napokban -, a rehabilitációs hozzájárulás a háromszorosára nőtt január 1-jével, és bizony a cégbejegyzési illeték is igen jelentősen nőtt a korábbi esztendőhöz képest. Most ezek után, amikor ilyen terheket raktak a vállalkozók nyakába, azt mondani, hogy 2004 legyen a vállalkozások éve, hát, ezt nem nagyon tudom másnak minősíteni, csak szemfényvesztésnek.

Ugyanakkor Ön bírálta ma Kiss Péter kancelláriaminisztert is, aki azt mondta, hogy az idei költségvetés erősíti a jóléti fordulat hátterét, és bírálta Lendvai Ildikót is, aki pedig azt mondta, hogy át kell törni a szegénység falait. Hát végül is itt az a kérdés csak, hogy melyik irányból kell áttörni a szegénység falait.

Az a helyzet, hogy a szocialisták úgy csinálnak, mint hogyha másfél éve nem ők kormányoznának ebben az országban. A szocialisták most úgy gondolják, hogy kampány jön, elkezdték lényegében az Európa-parlamenti választási kampányukat, de hát az Európa-parlamenti választásokra majd június 13-án kerül sor. És az elmúlt egy hét, tíz nap nyilatkozataiból nekem az következik, hogy ők nem akarnak kormányozni ebben a következő fél évben, hanem választási kampányt akarnak csupán folytatni, és olyan jelszavakat, olyan ígéreteket fogalmaznak meg, mint hogyha nem is ők irányítanák az ország ügyeit másfél esztendeje.

De ugyanakkor mindehhez pénz kell...

És én nagy érdeklődéssel és nagy csodálattal hallgatom ezeket a kijelentéseket a szociális érzékenységről, ezeket az ömlengéseket, amiket az elmúlt héten Kiss Péter és Lendvai Ildikó is bemutatott, csak hát föl kell tennünk megint csak néhány kérdést. Van-e erkölcsi alapja akár csak Lendvai Ildikónak vagy bármelyik szocialista politikusnak a szociális érzékenységről beszélni, amikor ezek a politikusok 1990 előtt is mindig privilegizált helyzetben voltak, vagy azoknak a politikusoknak van-e joguk szociális érzékenységről beszélni, akik 1990 után a korábbi politikai kapcsolataikat felhasználva több százmilliós - van, aki több milliárdos - vagyont halmozott fel. Kérdezem én, hogy a szocialista pártra szavazó, velük szimpatizáló tanárok, óvónők, bányászok, orvosok vajon hasonló jövedelemgyarapodást föl tudnak-e mutatni 1990 óta. Bajosan. De van ennél nagyobb baj is. Megnéztük a mai sajtótájékoztatóra készülve, hogy a szociális érzékenység mit jelent 2004-ben Medgyessy módra, és hát a legkézenfekvőbb az volt, hogy megnézzük egy olyan családnak a költségvetését, ahol mind a két kereső minimálbérből él. És mondjuk egy kétszobás lakásban lakik és két gyermeket nevel. Vannak ilyenek sokan sajnos Magyarországon. És azt láttuk, hogy az egyik oldalon a minimálbér háromezer forinttal emelkedik mindössze, 50 ezer forintról 53 ezer forintra emelkedik, aközben a szolgáltatások drágulása, az élelmiszerek drágulása, a gáz-, villanyáram drágulása következtében egy havi minimálbért vesz ki a Medgyessy-kormány ezeknek az embereknek, ezeknek a családoknak a zsebéből. Ezt jelenti a valóságban a szociális érzéketlenség, mert miközben szociális érzékenységről beszélnek, miközben arról beszélnek, hogy át kell törni a szegénység falait, aközben a legsanyarúbb helyzetben lévő, minimálbérből élő embereknek a pénztárcájából is, zsebéből is kivesznek egy havi bért. Ez a valóság.

Mennyire kell félni attól - egyetlen percünk maradt, ha jól látom -, Fekete János a Naptévében a múlt héten valamelyik nap azt mondta, hogy ebben a helyzetben hiteleket kell felvenni, és nem kell félni a hitelfelvételtől. Mikor kell félni a hitelfelvételtől és mikor nem kell félni? Azt mondják, egy családnak addig kell hitelt felvenni, amíg azt valahogy törleszteni tudja; egy vállalkozás addig vehet föl hitelt, amíg van valamiféle koncepciója arra, hogy ez miből fog megtérülni és miből tudja visszafizetni. Egy országnak ettől nem kell tartani?

Hát hogyne. Van egy népi bölcsesség, ezt ajánlanám Fekete Jánosnak és minden más, ezzel a hitelfelvétellel kacérkodó politikusnak a figyelmébe: "Addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér." Egyszer már nagyon-nagyon súlyos árat kellett fizetni ennek az országnak azért, hogy az 1980-as években nagy mennyiségű hitelt vettek fel. Az Orbán-kormány ideje alatt a hitelszolgálati ráta az csökkent, 53 százalékára csökkent a nemzeti jövedelemnek. Most a Medgyessy-kormány egy-másféléves kormányzása után 59 százalékra nőtt vissza. És ha 60 százalék fölé kerül, az már drámai következményekkel járhat. Tehát önmagában a hitelfelvétel az persze választható út, de nagyon-nagyon súlyos következményekkel jár. Az 1990-es évek elején ez például azt jelentette, hogy a teljes személyi jövedelemadó bevétele a költségvetésnek az az adósságszolgálat kamatainak, nem az adósságszolgálatnak, a kamatoknak a törlesztésére ment el. Most képzeljük ezt el, hogyha ez a tendencia folytatódik, és ezt nem törjük meg. Ráadásul van egy nagy kérdés megint csak. Ugyan már, ezt a több mint ezermilliárd forintot mire költötték el az elmúlt egy esztendőben? 2003-ban ennyivel nőtt az államadósság, és látjuk, hogy mire költötték el? Épültek autópályák, épültek hidak, épültek gátak; fölújítottak iskolákat, óvodákat, gimnáziumokat? Semmit nem látunk ebből. Hol van ez a rengeteg pénz? Ez a kérdés.

Frakcióvezető úr, köszönöm szépen, hogy eljött.

Én köszönöm a lehetőséget.