A védett munkahelyek eddig sem voltak ismeretlenek Európában, ám azok hatékonyságáról egyre nagyobb vita folyik manapság. Kósa Ádám, az EP Fogyatékosságügyi Munkacsoportjának elnöke beszédében kifejtette: "A védett munkahelyek olyan megváltozott munkaképességű polgároknak adnak munkát, akik a leginkább rászorulnak a "köz" támogatásra. Ez különösen igaz a halmozottan sérült emberekre. A védett munkahelyek olyan szolgáltatásokat nyújtanak, melyek állapotukat is figyelembe véve biztosítják a munkavégzéshez szükséges egyenlő jogot és egyenlő esélyű hozzáférést". "Előrelépés szükséges Európa-szerte, hogy valóban a fogyatékos embereket célzó, személyre szabott lehetőségek és támogatások által javuljon a fogyatékos emberek helyzete, ami összhangban áll a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezményben elfogadott elvekkel. Ám a jelenlegi a gazdasági válság idején számos tagállamban jelentősen romlik a fogyatékos emberek helyzete" – hívta fel a figyelmet Kósa Ádám.

A társházigazda Dieter-Lebrecht Koch, a munkacsoport alelnöke előadásában rámutatott: "A rehabilitációs tevékenységet végző és minősített munkahelyekre vannak jó példák hazámban, Németországban, illetve más tagállamokban is, amelyek világító lámpásként szolgálhatnak a további jó gyakorlatok alkalmazásához az EU-ban, vagy azon kívül". A képviselők felszólalásait követően a szakértők hozzászólásaira került sor.

"Európában jelenleg hárommillió embert foglalkoztatnak védett szervezeti foglalkoztatás formában, nem mellékes tehát, hogy milyen hatékonysággal valósul meg a fogyatékkal élő emberek jogainak biztosítása a gyakorlatban" - emelte ki Franz Wolfmayr, az EASPD elnöke. "A megoldás minden kétséget kizáróan a szolgáltatások személyre szabottságában van"- mutatott rá Wolfmayr.

Csizmadia László, az Értelmi Sérülteket Szolgáló Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetségének (ÉTA) elnöke ismertette azokat a pozitív intézkedéseket, melyeket a magyar kormány az elmúlt időszakban hozott a fogyatékkal élők helyzetének javításának céljából. "Korábban egy vállalat csak úgy kaphatott rehabilitációs támogatást az államtól, ha megfelelt egy szigorított követelményrendszernek, ráadásul zártkörű volt a forrásokhoz való hozzájutás is. A szigorúság részben megmaradt, azonban kiemelt cél lett, hogy a védett szervezeti foglalkoztatás mellett a nyílt munkaerő-piacon is a munkaadók érdekeltek legyenek a fogyatékos emberek foglalkoztatásában. Csizmadia kiemelte: "Az új rehabilitációs kártyarendszer bevezetésével és a vele járó adókedvezménnyel egyre több fogyatékossággal élő ember kap valódi munkát, valamint megszűnt az a 2011-ig élő gyakorlat, mely lehetővé tette, hogy olyan cégek is állami támogatáshoz jussanak, ahol csak papíron léteztek a fogyatékkal élő dolgozók jogai. Az új rendszerrel nem csak racionalizáltabban kerülnek kiosztásra a támogatások magát a fogyatékossággal élő dolgozót a középpontba állítva, hanem az érdekképviseleti szervek működésével kapcsolatos támogatási rendszer is kibővült. Esetükben a korábbi pályázati finanszírozásról áttértek egy biztosabb, normatív támogatási rendszerre".

Stephan Hirsch, a német BAG: WfbM ernyőszervezet főtitkára beszédében rámutatott: "A súlyos fogyatékkal élő regisztrált munkanélküliek száma Németországban éveken keresztül 190 ezer volt. Ebből is láthatjuk, hogy a munkaerőpiacra kerülés még egy erős gazdaságú ország esetében sem valósulhat meg komoly segítség nélkül".

A francia Unapei szövetség képviselője Thierry Nouvel bemutatta, hogy a fogyatékkal élők igen komoly kihívásokkal szembesülnek Franciaországban is, hiszen a védett munkahelyekről a nyílt munkaerőpiacra történő átkerülés aránya csupán 3%.

A konferencia zárszavában Kósa Ádám kifejtette, hogy még a gazdagabb, fejlettebb nyugat-európai országok is keresik a megfelelő utakat a fogyatékos emberek magasabb foglalkoztatásához. "Itt az idő az új, innovatív és egyben személyre szabott megoldások alkalmazására, amelyre most Magyarország kísérletet tesz" – hívta fel a figyelmet Kósa.

Háttér: A védett szervezeti keretben biztosított munkahelyek kialakításának igénye a jelenlegi formában először az 1960-as években merült fel azzal a céllal, hogy nőjön a fogyatékkal élő emberek esélye a munkaerőpiacon történő elhelyezkedésre. Céljuk a szaktudás elsajátításának elősegítése, valamint az egyéni fejlődésben való segítségnyújtás volt, figyelembe véve az állapotukat is. Manapság ez a forma Európában elsősorban a németajkú és frankofón országokban van jelen, azonban számos más gyakorlatra is van példa.