A húsvéti vigíliát követő, húsvétvasárnap hajnali ünnepi szentmise tradíciója az 5. századból származik. A szertartás keretében, a szentlecke után a 11. század óta éneklik a feltámadt Krisztus dicséretéről szóló miseéneket. Az ünneplés részeként a húsvéti gyertya a szentély vagy az oltár közelében áll, hogy Jézusra, a "világ Világosságára" emlékeztesse a híveket - olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia sajtóirodájának összegzésében.
   
Az Ószövetségben a bárány volt a zsidó húsvét eledele. Vérével megkenték az ajtófélfát, hogy az egyiptomiak elsőszülöttjeire lesújtó Isten a zsidó emberek házait megkímélje. Ahogy a húsvéti bárány egykor megmentette a zsidóságot, a vallási hagyomány szerint úgy mentette meg Jézus az egész emberiséget a haláltól. Ezért nevezi a kereszténység Krisztust Isten bárányának. A jelkép a húsvéti étkezésben is tovább él: sok helyen bárányt vagy az arra emlékeztető sonkát fogyasztanak. Az egyház húsvétkor hajnali szertartás keretében megszenteli az ételt. Húsvéttól egészen az ötven nappal későbbi pünkösdig a Jézus feltámadása feletti örömről szól az egyházi liturgia.