Boros Imre: Ha a kormány a teherviselést arányosítja és kiterjeszti olyanokra is, akik eddig alóla kibújtak, az éppenséggel hagyományos, azaz konzervatív viselkedés, amit az ő terminológiai újításukkal élve inkább ortodoxnak, és nem unortodoxnak lehetne nevezni. Szerintük azonban az az igazi ortodox gazdaságpolitika, ha a terheket mindig a háztartásokra és a hazai tulajdonú cégekre zúdítják. Ezt konzervatívnak mégsem lehet nevezni.

Meg kell tehát próbálkozni az új terminológiával, hátha bejön. (Eddig be is jött, mert ez a blöff uralja a közbeszédet.) Ennél is mosolyt fakasztóbb, amit jegybanki ügyekben beszélnek. Az MNB kezd visszatérni a jegybankok alapfeladataihoz, pénzt teremt a gazdaságnak – vagyis nem magába szív és eltemet. Ez unortodoxiának minősül, pedig a jegybankok klasszikus, konzervatív, vagy ha a nyelvújítóknak így tetszik, ortodox viselkedése. A nekik etalonnak számító, vitathatatlanul ortodox jegybankokban is ezt csinálják.

Az ortodox és unortodox párosításból az derül ki, hogy nyelvújítóink hazánkra nézve befejezettnek és véglegesnek tekintik azt a világrendet, amikor az ország és a nép jövedelmét ortodox (hagyományos) módon mindig elszippantják, azok pedig, akik ez ellen tiltakozva eltérnek ettől a „haladó” hagyománytól, megvetendő unortodoxok. Ők ehhez az utóbbi negyedszázadban ugyanis hozzászoktak, ennek voltak haszonélvezői.

Továbbra is azok szeretnének maradni. A világ azonban fordulatot vett, amit a terminológiáknak is követni kell a fogalmi káosz helyett.