Koszorúzással, kiállítással, emléksétával emlékeztek Pécsett

Létrehozva: 2013. április 16., 18:55	nyomtat	küld

A megemlékezések délután a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumának dísztermében kezdődtek. Az  emlékműsorra érkezőket a Széchenyi István Iskola diákjainak Holokauszt a művészetben című prezentációja és a Zsidók Magyarországon a 20. században, a Centropa Hungary kisfilmje fogadta. A gimnázium dísztermében kiállítottak egy Emlékfalat is, amely a holokauszt pécsi és Pécs környéki áldozatainak állított emléket. A program elején Gál Károly atya celebrálásában keresztény ima hangzott el az áldozatok emlékéért; ezt követően Szenczy Sándor baptista lelkipásztor, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke mondta el a Szeretet imáját.     

Páva Zsolt (Fidesz) polgármester ünnepi beszédében utalt rá: a két világháború közötti évtizedek ellenségessé váló politikai légköre, az antiszemitizmus felerősödése, majd a zsidótörvények korszaka fokozatosan megnehezítették a pécsi zsidóság életkörülményeit is. Emlékeztetett arra, hogy az első két zsidótörvény hatásaként 1939-re az állásvesztések miatt a zsidóság nagy része segélyekre szorult, a fiatal értelmiségiek pedig a kamarák zártsága miatt nem tudtak végzettségüknek megfelelően elhelyezkedni. A harmadik zsidótörvény befejezte a vagyon és megkezdte a személyi szabadság korlátozását. Az ország német megszállását követően, 1944 májusában Pécsett gettóba terelték a helyi és környékbeli zsidó lakosságot. A pécsi gettóban 2711-en laktak - mondta.     

A pécsi zsidók deportálása 1944. június 23-án kezdődött, amikor a gettó lakóit az egykori Lakits laktanyába szállították. Július 4-én vagonírozták be őket a pécsi pályaudvaron. A polgármester azt mondta, az elhurcoltakat a helyi sajtó cinizmusa, a jóérzésű lakosság megdöbbenése kísérte útjukon. Páva Zsolt felidézte: a pécsi zsidóságról a legkorábbi írásos emlékek a török hódoltság korából származnak. A városban letelepedő, javarészt a kereskedelem különböző ágaiban tevékenykedő zsidók a 19. század első felében szervezték meg hitközségüket, illetve vallási-rituális intézményeiket. A pécsi zsidók létszáma az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején már megközelítette a 300-at, az igazi fellendülés azonban a dualizmus időszakában következett be.     
A kiegyezés és az emancipáció ehhez megfelelő politikai és társadalmi hátteret biztosított. A pécsi zsidóság gyarapodását szimbolizálja az 1869-ben felavatott - és ma is működő - zsinagóga. A 19-20. század fordulóján a zsidóság lélekszáma elérte a négyezret, ami a városi összlakosság nyolc százalékát jelentette. A zsidótörvények kora, a munkaszolgálat, majd a soá tragikus következményekkel járt. A nácik és csatlósaik 1944. július 4-én mintegy négyezer pécsi és környékbeli zsidót hurcoltak el Auschwitzba - mondta.     

A polgármester felidézte: a pécsi zsidóság olyan neves embereket adott a városnak, mint Schapringer Joachim, aki a legnagyobb városi adófizetők egyike volt; szót ejtett Jánosi Engel Adolfról, Baranya egyik legsikeresebb 19. századi üzletemberéről és Forbát Alfréd pécsi születésű építészről, aki Weimarban részt vett a Bauhaus megvalósításában, és kitért Klein Árminnak, a Zsolnay-gyár első jelentős tervezőjének és mérnökének a munkásságára is.     

A műsor végén diákok vezetésével indult emlékséta, amely a pécsi zsidóság elhurcolásának fontosabb helyszíneit érintette. A tömeg tagjai az emlékhelyeken koszorút helyeztek el az elhunytak tiszteletére. Többek között érintették a Gyermekek Emlékművét, a Lánc utcai Botlatókövet, a Holokauszt Roma Áldozatainak Emlékművét, a Mártírok útját, a vasútállomást és a pécsi izraelita temetőt is.     

A holokauszt-emléknap zárásaként a Zsolnay Kulturális Negyed E78-as kiállítóterében Szenczy Sándor nyitotta meg a Fények a sötétben - Wallenberg és a zsidó Wallenbergek című, a holokauszt témáját feldolgozó kiállítást. Az Országgyűlés 2000. évi döntése szerint 2001-től minden évben április 16-án tartják a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapját. 1944-ben április 16-án kezdődött meg az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátalján a zsidó emberek gettókba zárása. Ezt követte ausztriai, németországi és lengyelországi haláltáborokba hurcolásuk. Néhány hónap alatt több százezer vidéki magyarországi zsidó embert gyilkoltak meg a koncentrációs táborokban.