Zord Gábor László: Latolgatásunk közben persze egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől, hogy a hideg számsorok mögött tragédiát elszenvedett emberek, családok állnak. Ahogy hétfőn Bostonban is, ahol egy dupla robbantás három nézelődővel végzett: egy nyolcéves kisfiúval, aki maratonfutó apját jött buzdítani; egy 29 éves, szeplős szépséggel, akinek a nagymamája könnyekkel küszködve nyilatkozik a tévében kedvenc unokájáról; és a kínai végzős egyetemistával, aki nyilván reményekkel telve töltötte tanulóéveit az Újvilágban – most már tudjuk, mindhiába. Számosan még mindig válságos állapotban vannak, sokan megnyomorodtak, még többen kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek. És ott vannak a helyi és országos közösségek, amelyeken ilyenkor sokk fut végig, szertefoszlatva a biztonságérzetet, az egymásba vetett bizalmat. Egyszóval roncsolódik az a szövet, amely az együttélés alapját képezi, amely nélkül magányos farkasok, legfeljebb szervezetlen hordák élnek ebben a világban.