Lovas István: Az Európai Parlament jobboldalán az az egységes vélemény, hogy a Tavares-jelentés fő célja a magyar ügy napirenden tartása. A 2014-es tavaszi választásokig erre a forgatókönyvre számíthatunk: a liberálisok, szocialisták, zöldek és kommunisták összenőtt koalíciója nem akar majd lényegesen engedni a jelenleg 32 oldalas jelentés ultimátumszerű követeléseiből. Ezzel akarja ugyanis bebizonyítani, lám, a magyar kormány továbbra sem hajlandó betartani a demokrácia szabályait és az alapvető jogokat, míg rendre visszaveri majd azokat a módosítási javaslatokat, amelyek netán megpróbálnák tárgyszerűvé tenni ezt az egykori KGST-szagú diktátumot. A folyamatban a magát baloldalnak csúfoló, hazai neoliberális oldal szerepe különösen figyelemreméltó.

Az a kéjes öröm, ahogyan e tábor politikusai és véleményformálói a saját hazájuk elleni támadásokat fogadják és szítják – így Göncz Kinga szocialista európai parlamenti képviselő, volt külügyminiszter EP-felszólalásai vagy a klubrádiós értelmiség gúnyos és diadalmámoros tapsvihara – valamilyen perverz és bizarr panoptikumban lenne mutogatásra érdemes. De ilyen panoptikum nincs, mert annyira egyedi jelenségről, hungarikumról van szó, hogy a tárlat kívülállóknak élvezhetetlenül szegényesnek tűnne. És ostobának.