Nyitóbeszédében Kósa Ádám rámutatott a mindennapi gyakorlatok és bevált megoldások fontosságára és elterjesztésére. Kiemelte: "Érdemes figyelni a tanulmányra, mert amellett, hogy megfogalmazza, "mi működik" a speciális nevelési igényű és/vagy fogyatékos fiatalok esetében, azt is elemzi, hogy az "miért működik" és "hogyan működik". Tehát nem elegendő csupán felmérni és elemezni ezt a kérdést, hanem mindig valós, élő gyakorlatokkal kell alátámasztani a szakmai ajánlásokat a jó gyakorlatok elterjesztése érdekében. Magyarország ebben mindig partner volt és lesz is."

Per Gunnvall és Cor Meijer a tanulmányt készítő ún. Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulók Oktatásának Fejlesztéséért (EADSNE) elnöke és igazgatója egyaránt rámutattak, hogy a sajátos nevelési igényű és fogyatékos fiatalok képzése nemzeti, európai és nemzetközi szinten is kulcsfontosságú. Az ügynökség képviseletében Mary Kyriazopoulou és Harald Weber szakértők a részletes eredményekről is beszámoltak.

Serge Ebersold profeszor a gyakorlati eredmények és az elméleti bizonyítékok közötti kapcsolatot világította meg előadásában: "Most, hogy tudjuk, mi működik a gyakorlatban, meg kell vizsgálnunk, hogy ugyanez működik-e elméletben is". Rory O’Sullivan, a Killester College igazgatója világos és meggyőző példákkal illusztrálta, miként lehet az elméleteket a gyakorlatban is sikerrel megvalósítani. "Ha a tanítványaink nem tudnak úgy tanulni, ahogyan tanítjuk őket, nekünk kell megtanulnunk, hogyan tanítsunk" – mutatott rá.

A szakemberek előadásait követően öt szaktekintély szólt hozzá az eszmecseréhez a tanulmány megállapításaira hivatkozva, annak eredményeit igazolva: Heinz K. Becker, osztrák néppárti EP-képviselő, Dana Carmen Bachmann az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságának Igazgatója, Olympia Stylianou, a ciprusi oktatási minisztérium államtitkára, Rudi Delarue a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) képviselője, Simona Giarratano az Európai Fogyatékosságügyi Fórum (EDF), valamint Don Mahon, az Európai Unió Tanácsának ír elnökségének képviselője.

Háttér: A tanulmányt a tagállamok felkérésére készíttette az Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulók Oktatásának Fejlesztéséért. Elkészítésében 26 ország 55 nemzeti szakértője vett részt, és 28 helyi gyakorlatot elemeztek. Az esettanulmányok fő következtetése az, hogy ami jó és hatékony gyakorlat a speciális nevelési igényű vagy fogyatékos fiatalok képzésében, az jó és hatékony akár minden más tanuló esetében is. Előnyt lehet és kell kovácsolni a fogyatékosságból, ha a képességekre és nem a hiányosságokra fókuszálunk. Az is vitathatatlan, hogy kulcsfontosságú a képzésben résztvevő minden érintett szereplő bevonása és e tekintetben további előrelépések szükségesek.