Szabó Anna: Ha elnézzük, hogy mely tagállamok mikor kerültek erre az úgynevezett szégyenpadra, láthatjuk, hogy az egész eljárási cirkusznak nem sok köze van a valós számokhoz. Mert hogyan lehetséges, hogy évekig csak Magyarországot térdepeltették kukoricán, miközben mások sem a háromszázalékos hiányt, sem az államadósságra vonatkozó 60 százalékot nem tartották? Nem akarjuk az olaszokat bántani, de hát mégiscsak a kért szint dupláját hozták össze adósságból, mégsem hederített rájuk senki. Sőt, a görögök eszeveszett túlköltekezését és 130 százalékos eladósodottságát is 2009-ig (!) nézte tétlenül Brüsszel. Hogy is van akkor ezekkel a századszázaléknyi különbségekkel, amit rajtunk oly szigorúan számon kérnek? És milyen erkölcsi alapon eszkábálhat össze egy „szégyenpadot” az a bizottság, amely nemrég – alapjogok ide, alapértékek oda – elvette a ciprusiak bankokban tartott megtakarításait?