Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára laudációjában elmondta: Esterházy Alice életútját Esterházy János, "egy ártatlanul elítélt édesapa és a közösségéhez való hűségért elítélt politikus rehabilitációjáért" folytatott küzdelem jellemzi. Úgy fogalmazott, Esterházy Alice a szlovákiai magyarokért, a szlovákiai magyarok szeretetéből és Magyarországért, Magyarország szeretetéből él, és ezt a köteléket fejezik ki a kitüntetéssel is.
   
Az államtitkár szerint Esterházy János a vérével, Esterházy Alice az iránta egy életen át tanúsított hűségével tett tanúságot, és mindkettejük életútjának lényege a küzdelem a rehabilitációért, hűség egy életen át. Az egykori politikus a Csehszlovákia területére került magyarság, illetve az egész magyarság rehabilitációjáért küzdött akkor is, amikor a szlovákiai magyarok jogaiért harcolt, és akkor is, amikor - például a zsidók elhurcolása ellen szavazva - "megpróbálta megkímélni a magyarságot attól az erkölcsi katasztrófától", amit a felelősség jelentett a holokausztért és a háborúért - vélekedett.
   
Németh Zsolt hangoztatta: Esterházy János akkor is a magyarság rehabilitációjáért küzdött, amikor szót emelt a magyarországi szlovákok jogaiért, mert meg akarta őrizni Magyarországot a kisebbségek elnyomása miatti felelősségtől. Esterházy Alice is az egész magyarság rehabilitációjáért küzd, amikor édesapja rehabilitációjáért harcol - közölte.
   
Az államtitkár a rendezvénnyel kapcsolatban az MTI-nek elmondta: Esterházy János sorsában a 20. századi magyar történelem sokféle problémája egyesül: lengyel, felvidéki és arisztokrata volt, aki a kommunizmus és "a Benes-dekrétumok áldozataként" halt meg. Élete példa lehet az utókor előtt, hogy mit jelent a hűség a nemzethez - tette hozzá.
   
Németh Zsolt meglátása szerint a közép-európai népek jövője szorosan összefügg Esterházy János rehabilitálásának lehetőségével, ezt mutatja, hogy a politikusnak a budapesti Gesztenyés kertben szerdán felavatott szobrát is magyar-lengyel kezdeményezésre állították. Az egykori politikus emléke erősítheti a közép-európai összetartozás tudatát - tette hozzá.
   
Azzal kapcsolatban, hogy Esterházy János megítélése Magyarországon és Szlovákiában eltérő, Németh Zsolt közölte: a két ország közötti kapcsolatokban vannak kedvező elemek és van "kritikai párbeszéd". Az a cél, hogy az előbbiben előrelépést érjenek el, és emellett a nehéz kérdésekről is párbeszédet folytassanak - mutatott rá.
   
Esterházy János (1901-1957) a két világháború közötti időszakban, majd a második világháború idején következetesen küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért. A második világháborúban a szlovák parlament egyetlen magyar képviselőjeként 1942. május 15-én nem szavazta meg a szlovák állam törvényhozásában a zsidók deportálását. Ennek ellenére a háború után háborús bűnösnek nyilvánították, és halálra ítélték. Később az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében halt meg.