Először arra derült fény, hogy a múlt hónapban újabb történelmi mélypontra csökkent az infláció. Ráadásul nem csak egy kis időre: abban is reménykedni lehet, hogy komolyabban idén már nem növekednek az árak. Tény, hogy 1,7 százalékos pénzromlásra az elmúlt két évtized piacgazdasági viszonyai között nem volt példa. Legfeljebb az irigyelt Nyugaton, amelyre oly sokszor mutogattunk: ott bezzeg megtartja a valuta az értékét.

Most viszont Nyugaton mutogathatnának ránk, ha nem írna mindent felül a nemzetközi cégek magyarországi sérelmeire visszavezethető uniós politika. A gazdasági növekedés tegnap közölt, idei első negyedévre vonatkozó adatai például üzenetértékűek lehetnének Brüsszel számára. Míg a tavalyi év utolsó három hónapjához képest az eurózónában mínusz 0,2 százalékos, a 27 uniós tagállamban együttvéve pedig mínusz 0,1 százalékos visszaesést mutatott a GDP, addig nálunk határozott kilábalásról beszélhetünk.

A plusz 0,7 százalékos adat láttán leeshetett az álla azoknak az elemzőknek, akik még mindig a mínusz tartományban látták volna a magyar gazdaságot. S való igaz: bár voltak már olyan adatok, amelyek a remény apró jeleit hordozták magukban, de hogy ekkora legyen a meglódulás, az igazi meglepetésnek számít. S ez nem csak a kincstári optimizmus olvasatában van így. A japán Nomura befektetési bank szakértői például – akik nemrégiben még hazánk összeomlásáról jövendöltek – tegnap üdvözölték a magyar fejleményeket. Van is miért, csak körül kell nézni a kontinensen. Európa motorja, a német gazdaság a 0,1 százalékos plusszal a lefulladás határán áll. Az uniós tengely másik fele, Párizs mínusz 0,2 százalékkal dicsekedhet. Mi az első negyedévi ranglistán bronzérmesek lettünk. Előttünk csak a balti államok pörögnek.

Nánási Tamás teljes cikkét a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.