Mint írta, sokak reménye nem a rabságtól és a kiállt szenvedésektől rendült meg, hanem attól, amikor megtapasztalták a kádári kényszerpályák által behatárolt társadalom közönyét, és azt a kényszer szülte kompromisszumot, ami a magyarok szabadságát a „legvidámabb barakk” szocialista hazugságára cserélte – fűzte hozzá.

Bauer Sándor a kádári tudatfertőzés reménytelenségének éveiben nőtt fel, nem ismerhette meg a szabadság örömét, mint az 56-osok, csak erősen hitt benne. Hitte azt, hogy áldozatával tehet valamit azért a közösségért, amit magyar nemzetnek nevezünk. Bauer Sándornak igaza volt. A létező szocialista diktatúra kiszolgálóinak az veszélyezteti leginkább hatalmát, mint az olyan fegyvertelen, eszköztelen, reménytelen, bátor és tiszta szívű fiatalok, mint Bauer Sándor – hangsúlyozta emlékező üzenetében Kövér László.

Tennünk kell azért, hogy ne merüljenek feledésbe

Közép–Európában régóta tudják, a szabadság nem természetes, azért meg kell küzdeni, és még ha reménytelen is küzdelem, előbb-utóbb a kiállásnak meglesz az eredménye – hangsúlyozta Ágh Péter, a Fidelitas elnöke. Nekünk, Közép – Európa nemzeteinek megadattak az igazán nagy emberek, ők voltak azok, akik munkájukkal, áldozatvállalásukkal vagy saját maguk feláldozásával jelezték, hogy az ember lelke köré nem állíthatnak szögesdrótokból határokat – mutatott rá.

Bauer Sándor egyik osztálytársának hagyott búcsúsorait idézve Ágh Péter azt mondta: „azt üzenem, hogy eszme nélkül nem él, csak létezik az ember. Tűzhalált halok, akár csak az a csehszlovák fiatal, aki 19-én gyújtotta fel magát így tiltakozva az orosz megszállás ellen”.

A Fidelitas elnöke felhívta a figyelmet: ez a tizenhét éves fiú mindent odaadott a nemzetnek, és ezért soha nem szabad elfelednünk őt. „Nekünk, mai fiataloknak mindig tennünk kell azért, hogy a kommunizmussal szembenálló, nagyformátumú személyiségek ne merüljenek feledésbe. Hivatásunk ez azért, mert a mai szabadságunk áldozatuk nélkül nem következett volna be” – zárta szavait Ágh Péter.

Ők azok, akikben jobbik énünk magára ismer

Sántha Péterné Józsefváros alpolgármestere beszédében kiemelte: Bauer Sándor nagyon fiatalon hozta meg döntését, önmaga feláldozásával mutatva példát bebizonyította, hogy még az életösztönnél is erősebb az erkölcs és igazságosság parancsa. „A legnagyobb áldozatra akkor kész az ember, ha olyan értéket lát veszélyben, amely a saját értékrendjében az életénél is fontosabb” – fűzte hozzá.

Minden történelmi kornak, minden nemzetnek vannak hősei, mártírjai, szentjei, ezek azok az emberek, akik a mai értelmezés szerint élhetetlenek, furcsák és nem értik az idők szavát. Mégis ők a példaképek az idő történelmi távlataiban, ők azok, akikben jobbik énünk magára ismer – húzta alá Józsefváros alpolgármestere.

Dégi András, a Politikai Foglyok Szövetségének országos elnöke emlékbeszédben felidézte: Bauer Sándor esete előtt négy nappal Jan Palach Csehszlovákiában felgyújtotta magát tiltakozásul a szovjet hadsereg és a kommunista irányítás ellen. Ez fordulópontot jelentett Bauer Sándor életében, és elhatározta, de senkivel nem közölte, hogy mit fog tenni. Egy tizenhét éves fiatalember inkább a halált választotta, hogy felhívja a figyelmet a magyarországi helyzetre – tette hozzá.

Értünk és helyettünk elkövetett katartikus tett

A Hősök Napján elfelejtett hőseinket összegyűjtjük, és a nemzeti panteonba beillesztjük – fogalmazott Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő. „Áldom Bauer Sándor emlékét, és gondolok a brassói lármafára és Mózes Mártonra és Jan Palachra. Íme, az egészséges nemzetköziség, amikor a szabadság mellett tudunk kiállni határok felett és európai léptékben” – hangsúlyozta.

A székelyek lármafával jelezték a veszedelmet, és ilyen lármafák voltak az említett fiatalemberek, akik áldozatuk árán hívták fel a figyelmét az elbutuló vagy megfélemlő sokaságnak, hogy baj van, szükség van a tettre – húzta alá Tőkés László.

Amikor Bauer Sándor 17 éves ipari tanuló felgyújtotta magát, az nem öngyilkosság, hanem áldozat volt, értünk és helyettünk elkövetett katartikus tett – szögezte le a református püspök.

Tőkés László Dávid 51. zsoltárából idézve áldotta meg Bauer Sándor szobrát. Az emlékezésen részt vett Döbrenetei Kornél költő és Vácz Gyula Bauer Sándor nagybátyja, aki Józsefvárosnak adományozta az emlékművet.