– Hogyan áll a költségvetés?

– A kabinet azt vállalta, hogy a 2013–15 között szinten tartja a büdzsénket, ám kiderült, nem annyit adott, amennyit ígért – hanem hétmilliárd forinttal többet. Ez pedig tekintélyes növekmény, hiszen a teljes költségvetésünk mintegy 3,5 százaléka. Ráadásul 2016-tól 2023-ig évente a GDP 0,1 százalékával több pénzt kap a honvédség. Eddig megtett és várható lépéseinket annak fényében kell értékelni, hogy a NATO-tagállamok hadseregeiben mindenütt folyamatos a megszorítás, a pénzelvonás, a nyesegetés.

– Mekkora pluszt jelent mindez?

– Ha a GDP-adatok stimmelnek, akkor a teljes növekményből mintegy 800 milliárd forintot fejlesztésre szeretnénk fordítani.

– Ez elég?

– Sajnos nem. Ebből képtelenség újra felszerelni a honvédséget, ám 2023-ra a legalapvetőbb „szolgáltatásainkat” rendbe tudjuk tenni. Ha szabad egy metaforát használni, akkor a honvédelem rendszere egy olyan házhoz fog hasonlítani, ahol tető alatt áll az épület, talán már láthatjuk a beszerelt nyílászárókat, de a csempét, fűtést és egyéb dolgokat még hiába keressük. Egyet azonban garantálhatok, az otthon olyan lesz, ahol nem kell kicserélni az alapokat, az ajtókat-ablakokat, arrább tenni a közfalakat.

– Erre korábban nem gondoltak?

– A minket megelőző nyolc esztendő legkeservesebb tapasztalata a teljes koncepciótlanság volt. Az akkori vezetés a könnyebb ellenállás irányába haladva folyamatosan alakulatokat számolt föl, több esetben előfordult, hogy az egyik évben felújították, majd a másik évben bezárták ugyanazt a laktanyát. Egész fegyvernemi kultúrák tűntek el a süllyesztőben.

– Mennyi honvéd tűnt el a rendszerből?

– Ha a 2004-es állapotokat vesszük alapul, úgy tízezerre becsülöm a veszteséget. Igaz, előtte hadkötelezettség volt, de az más létszámot jelentett.

– Ma mennyi katona védi az országot?

– Az Országgyűlés huszonháromezer katonát engedélyezett nekünk, de költségvetési okokból jelenleg négyezerrel kevesebben szolgálnak.

– A sorkötelezettség bevezetése nem vetődött föl?

– Nem tervezzük, és az alaptörvény sem számol békeidejű hadkötelezettséggel. Visszatérve a létszámra, 2014-ig szeretnénk még háromezer–háromezer-ötszáz önkéntes tartalékost toborozni. Utóbbiakból a parlament összesen nyolcezer embert engedélyezett. Időarányosan jól állunk, s ha minden jól megy, 2014 végére kitöltjük a kereteket.

– Visszakanyarodva a haderőfejlesztésre, s elfeledve egy pillanatra a helikopter képesség sürgető megújításának igényét, melyek a legfontosabb feladatok?

– A Magyar Honvédség legutóbb a hetvenes-nyolcvanas években szerzett be nagy mennyiségben modern harci eszközöket. Ezek a berendezések szó szerint elérkeztek hadi használhatóságuk végső határára, így cseréjük az ország biztonságának szempontjából is elengedhetetlen. Baj, hogy egyformán említhetjük a teherautókat, a tüzérségi eszközöket vagy a radarokat.

– A radarokat? Hiszen alig egy év múlva adják át az új, háromdimenziós lokátort Medinán.

– Igen, hiszen a most működő szovjet technika a 20. század műszaki színvonalán áll, s bár napi szintű problémánk nincs vele, de másfél-két éven belül komoly gondok várhatók a fenntartásában, az alkatrész-utánpótlásban. Egyébként, ha már itt tartunk, mindenképp illik elmondani, mi voltunk azok, akik nyolc év szerencsétlenkedés után sikerrel leltünk megfelelő helyet az új, több mint kilencven százalékban a NATO által finanszírozott lokátorállomásnak.

– Ami ön szerint sem a legideálisabb helyszín.

– Ez kétségtelenül igaz, de még mindig messze jobb, mint ha teljesen nyitott maradna az égboltunk a déli irányban. A két kiegészítő lokátor Kupon és Jután betölti a rést, így minden magyar állampolgár nyugodtan alhat. S itt visszautalnék a honvédség „felszerszámozására”, hiszen ennek érdekében született a hazai hadiipart felfuttatni szándékozó Hadik-terv. Mellyel koránt sem mellékesen nem csak az érdekelt vállalatok, hanem az egész nemzetgazdaság jól jár.

– A radarok tudvalevőleg jól teljesítenek. A Gripenek szintúgy, hiszen évente több alkalommal fognak el jelzés nélküli repülőgépeket. Ám mi történik, ha valaki nem reagál a figyelmeztetésre, s tovább halad ismeretlen célja felé? Ilyenkor lelőhető?

– A tűzparancsot rigorózus követelmények alapján adják ki, s több feltétel egymásra épülő bekövetkezése kell hozzá. Ez azonban gyorsan megy, fürgébben, mint bárki gondolná. Erről szól egy katonai szervezet.

– Az égen maradva: elegendő a jelenleg szolgálatban álló tizennégy Gripen vadászgép?

– A felelet kettős. Ha csak a vadászokat nézzük, elég – ha a szállítókapacitást és a forgószárnyasokat is odavesszük az „égi” csoportba, már messze járunk az ideálistól. Épp ezért szükséges egy állami légi szállító flotta fölállítása.

– Mármint egy új Malévot gründolnak?

– Nem, sokkal inkább egy olyan, előreláthatóan háromtagú szállítóflottában gondolkodunk, amely képes kiváltani a hamarosan kiöregedő An–26-os „Ancsákat.” Nemzeti érdekünk diktálta lépésről van szó. Képzeljünk el egy, a líbiaihoz hasonló konfliktushelyzetet, amikor honfitársainkat szó szerint az utolsó pillanatban mentettük ki egy Malév-géppel. Ma a katonai „Ancsákon” kívül semmit nem tudnánk bevetni efféle célra. Ha lesz ilyen parkunk, nem szorulunk másra, legyen szó egy szimpla utazási iroda csődjéről, netán krízis előtt álló országról.

– A NATO ilyenkor nem segít?

– Erre nem alapozhatunk, hiszen minden tagállamnak a saját polgárai biztonsága az elsődleges. Ha azt letudták, jöhet a többi feladat. Azaz mi önálló légiflotta nélkül biztos háttérbe szorulnánk.

– És a helikopterek?

– Nekem óriási öröm és megnyugvás, hogy négypárti egyetértés alakult ki a helikopter- és repülőgép-beszerzésről. A helikopterbeszerzések menetrendjét úgy határoztuk meg, hogy a HM szakértői munkacsoportja a honvédség és az ország szükségletei, igényei alapján őszig kialakítja a követelményrendszert, és elkészíti a tenderkiírást, amelyet szintén négypárti egyeztetésen vitatunk majd meg. Ezután úgy írjuk ki az európai uniós közbeszerzési eljárást, hogy a potenciális ajánlattevőknek a jövő évi választások előtt kell benyújtani ajánlatukat. Így az új kormány haladéktalanul dönthet a beszerzés kérdésében. A repülőgép-beszerzésre mintegy ötmilliárd, a helikopterbeszerzésre pedig százmilliárd forintos költséggel kalkulálnak. A pénzügyi lehetőségek függvényében a repülőkről akár már 2013-ban döntés születhet. A legutóbbi egyeztetés azt mutatja számomra, hogy a honvédelmet valóban pártok felett álló össznemzeti ügynek tekintik az Országgyűlésben. Mindenki belátta, szükség van a 21. századi kihívásoknak megfelelő, modern helikopterekből álló flottára, amely hosszú távon gazdaságosan üzemeltethető, egyaránt alkalmas országvédelmi és szövetségi, valamint katasztrófavédelmi, terrorelhárítási, légi rendészeti és más nemzetgazdasági feladatok kiszolgálására.

– Mi történik, ha a legkedvezőbb ajánlatot egy orosz cég nyújtja be?

– Szerintem felesleges ennyire előre szaladni, várjuk meg a tenderkiírást.

– Megkerülhetetlen a tábornok-ügy. Elégedett a bíróság döntésével?

– Néhány dolgot nem árt tisztázni: ez a büntetőeljárás az elődöm, Szekeres Imre feljelentésére indult, egy tettenéréssel. Volt olyan vádlott, aki az egész eljárás alatt mindvégig beismerésben – nyomatékkal ismétlem, beismerésben – volt, ennek ellenére első fokon mindenkit felmentettek. Nem tisztem, hogy minősítsem a bíróság határozatát. Az ügyészség jogorvoslattal élt, így ennek az esetnek még nem került pont a végére, és természetesen mi sem hagyjuk annyiban polgári jogi igényünket, és azt minden törvényes úton érvényesíteni kívánjuk.