Mindezt azért tartom szükségesnek előrebocsátani, hogy világossá váljék: nem egy barátról szólnak a következő mondatok, hanem egy, a fiktív lövészárok azonos oldalán álló, ám számos kérdésben másként gondolkodó, fogalmazó, más vérmérsékletű kollégáról. Végső soron persze az újságírószakma siralmas állapotáról, közéletünk nyomorúságáról.

A bíróság tegnap első fokon tíz hónap letöltendő fogházbüntetésre ítélte Bencsik Andrást, a Magyar Demokrata főszerkesztőjét, rágalmazásért szintén perbe fogott munkatársa, Bertók László Attila "megúszta" nyolc hónap felfüggesztettel. Erőltetem a memóriámat, mégsem emlékszem arra, hogy egy politikai újságírót hivatása gyakorlásával összefüggésben letöltendő szabadságvesztéssel sújtottak volna Magyarországon 1990 óta.

Most azonban nem a független bíróság elleni kirohanás következik: ilyesmire nem is gondolhatok, ez ugyanis mifelénk eszement "szabadgondolkodó" publicisták és eurokonform külügyminiszter-pártelnökök kiváltsága. Azt pedig lehetetlen volna bizonyítani, hogy a bíróságokkal vagy az ellenzéki sajtóval szemben gerjesztett hisztéria latens módon befolyásolta-e vagy sem az ítélkező bírót.

Bencsikék ellen Mécs Imre '56-os halálraítélt, jelenleg az "SZDSZ" képviselője tett büntetőfeljelentést, mert 2001-ben, egy botrányba fulladt koszorúzás kavarta közéleti hullámverésben a baloldalon idolnak tekintett politikus múltbéli szerepével foglalkoztak. A Demokrata közölt egy 1957-ben felvett kihallgatási jegyzőkönyvet, melyre alapozva a főszerkesztő "a társaira valló Mécs" fordulatot használta egy véleménycikkben. A jegyzőkönyvet én is megdöbbenve olvastam, és nem tartottam túlzónak Bencsik kétségkívül súlyos állítást magában foglaló véleményét (első fokon én is megrovom a logika szabályait követni próbáló gondolataimat).
Mécs Imre az ügyben polgári pert indított, amelyet megnyert, és 750 ezer forint kártérítést kapott. Emellett azonban fogházba is akarja juttatni az újságírókat, ami, ha sikerül neki, veszélyes precedenst teremt. Más összefüggésben a napokban figyelmeztetett Pokol Béla a Népszabadságban arra, hogy "az ügyészi és bírói kört a politika bevetette mint fegyvert az ellenfelek ellen".

A mostani ítélet felfűzhető arra a láncolatra, amelyet a sajtó megfélemlítését célzó, a tényfeltáró újságírást ellehetetleníteni igyekvő perdömping jelent az elmúlt hónapokban. (Hol lenne most dr. Kende, ha Orbán Viktor büntetőpert is indít ellene kampánykönyve miatt? Mi lett volna, ha a Teller család feljelenti a Népszabadság főszerkesztőjét?)
Mécs Imre szerint a Demokrata cikkei alkalmasak arra, hogy a róla kialakult kedvező értékítéletet lerontsák. Az ítéletet a hajára kenheti: a rendszerváltáskor a személyéről szinte a társadalom egészében kialakult kedvező képet saját maga rongálja a legkitartóbban. A D-209-es botrány kioltására létrehozott, ártatlan embereket meghurcoló - a róluk kialakult kedvező képet lerontó -, alkotmányellenes bizottság irányítása után jóérzésű demokrata sajnos szinte bármit el tud képzelni róla. Ha pedig Bencsik András tényleg börtönbe vonulna, az őt kárörvendve gyalázók gondolják meg: nem a sajtó, a véleménynyilvánítás szabadságát köpik éppen szembe?

Forrás: Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet, 2004. január 22.