– Július elsején hatályba lép a tízévi munkával kidolgozott új büntető törvénykönyv (Btk.). Milyen főbb változásokat hoz a kódex a magyar jogrendszerben?
– Az új Btk. a hagyományokra épít, sok szempontból folytonosságot mutat például az első átfogó hazai büntetőtörvénynek tekintett, 1878. évi Csemegi-kódexszel. A világ azonban az elmúlt időkben nagyot változott, így elmondható, hogy a most életbe lépő törvénykönyv szemléletbeli és koncepcionális újításokat tartalmaz elődeihez képest. Mai büntetőpolitikánk lényege úgy foglalható össze: legfontosabb az emberi jogok képviselete, a gyermekek, az idősek, a fogyatékkal élők és más kiszolgáltatott csoportok védelme. Ennek másik oldala a visszaesők és az erőszakos elkövetők felelősségének hangsúlyozása. A célkeresztbe az ilyen tettesek kerülnek.
– A liberális büntetőpolitika is minduntalan arra hivatkozott, hogy az emberi jogokat tekinti a legfontosabbnak. Ön milyen jogokra gondol konkrétan?
– Az alapvető jogokra: személyes szabadságunkra, a véleménynyilvánításra, az élethez való jogra és az emberi méltóságra gondolok mindenekelőtt. Ez azt is jelenti, hogy a büntetőjog az emberi jogok nemzetközi katalógusában felsorolt jogosultságokat védelmezi. A törvény következetes, sokkal inkább az egyén jogait helyezi előtérbe, semmint az állam érdekét.
– Milyennek látja a hazai bűnügyi helyzetet?
– Nem a bűncselekmények száma, hanem az elkövetők gátlástalansága, kegyetlensége nőtt inkább. Az ilyen tetteseknek az új büntető törvénykönyv azt üzeni: nincs könyörület, nem lesznek kibúvók. Ezt másként úgy mondhatjuk, hogy a kódex tettarányos, a cselekmény súlyát nézi elsősorban, a személyes körülmények, indokok ezután következnek. A három csapás szabályát említhetném példaként. Eszerint a három önálló erőszakos bűncselekményt elkövető visszaesők – a személyes motívumoktól függetlenül – akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethetők.
A teljes interjút a Magyar Nemzet, 2013. június 25-i számában olvashatják.