Pozsonyi Ádám: A szabadság és egyenlőség nevében Robespierre-ék mintegy negyvenezer embert küldtek nyaktiló alá, és kétszázezret lőttek agyon. (Minden halott egyenlő.) Miután ezek a derék emberek voltak a bolsevikok ősei, természetesen aztán egymást is kivégeztették. Nem beszélve a profi történelemhamisítás műfajának megteremtéséről. Lásd: Bastille ostroma – ahol összesen körülbelül öt darab fogvatartott „sínylődött” (majdnem mind arisztokrata), de mint az elnyomás börtöne került be a történelemkönyvekbe. Francia kutatások szerint a forradalom és az ezt követő polgárháború minimum másfél millió francia életét követelte. Vendée-ben legalább hatszázezer embert mészároltak le, mert ők a királyság és a vallás mellett tartottak ki, csak Lyonban és Párizsban több mint kétszáznegyvenezer ember került a guillotine alá. Nem is beszélve a napóleoni háborúkról. Legalább hárommillió európai katona vesztette életét és több millió civil, csak Spanyolországban kétmillió, az akkori spanyolok harminc százaléka. Nézzük, mit is hozott a dicsőséges forradalom? Soha be nem tartott elveket. Hozta a proletariátus hatalmát – aminek az egyik áldásos eredménye az lett, hogy egy írógépműszerész és egy bútorasztalos vezette az országunkat ötvenhat után. Viszont elvette az esélyét egy művelt, nemzeti elkötelezettségű, valódi értelmiség létrejöttének, ami máig is hiányzik idehaza.