Ballai Attila: Miközben a közeli Nyugat olykor mintha játszótérnek vagy szimulátornak tekintené országunkat – a közvetlen szomszéd egyes megnyilatkozásaiban már-már 1867 előttre tekeri vissza az idő kerekét –, addig a távoli Kelet a földkerekség egyik legnépszerűbb, legimpozánsabb sportrendezvényével tisztel meg bennünket, pusztán azzal, hogy globális hatalmai úgy határoznak: nem erőlködnek, hadd jöjjenek egyszer a magyarok is.

Az elmúlt negyedszázadban Ausztrália háromszor, Olasz- és Spanyolország kétszer-kétszer, Kanada, Japán és Kína egyszer-egyszer lehetett a vizes-vb gazdája, mostantól következnek az oroszok, a mexikóiak, a koreaiak, majd mi. A magyarhoz mérhető nemzetgazdaságot, népességet ne is keressünk közöttük. A miniszterelnök tegnap azt is megjegyezte, a csőd szélén tántorgó, a saját lábán megállni képtelen államnak senki sem adná oda a rendezés jogát; valóban, nincs az az eszement ember, aki oda tervezné a legmeghittebb családi ünnepségét, ahol bármikor a fejére dőlhet a tető.

Ezért a minket ért tisztességgel vetekszik a felelősségünk is.