Sinkovics Ferenc: Globalista politika? Ez persze még a jelen lévő szocialista küldötteknek is meglehetősen tág fogalom volt, de többségük minden fenntartás nélkül elfogadta a gyurcsányi programot, mondván hátha valami jó sül ki belőle. Mármint a pártelit, illetve a vele többé-kevésbé fedésben levő szocialista gazdasági elit számára. A globalista politika természetesen a hazai munkavállalók arcátlanul alacsony bérét, a multiknak, s egyáltalán az idegen érdekeknek adott tág játékteret értette Gyurcsány, no meg azt, hogy a rendszer működését a MSZP-s elit tartja kézben, persze megfelelő honorárium ellenében. Ez így ahogy van, bombabiztos konstrukciónak tűnt a balliberális tábor számára.
Nem véletlen, hogy Gyurcsány épp arra figyelmeztette valamikor 2010 második felében a Fidesz-kormányt – élén Orbán Viktorral –, hogy elmúlt a nemzetállamok kora, s hogy a realitásokat tekintve nemcsak őrültség, de technikailag is képtelenség az új világrend ellen kormányozni. Ma már nem lehet nemzeti függetlenségről beszélni, fejtette ki bővebben, hisz adott már egy szinte világméretű, átfogó politikai és gazdasági integráció, a magyarok csak ezen belül kereshetik meg életlehetőségeiket, ugrálni, lázadni nem érdemes.
Az a helyzet, hogy Bajnai ugyanezt a forgatókönyvet tartja a kezében, ebből próbálja most felépíteni saját miniszterelnökségét. Meg persze azokból a tapasztalatokból, amelyeket épp Gyurcsány bukása kapcsán szerzett. Hisz Gyurcsány képtelen volt megoldani azt a feladatot, hogy a nyilván nem is idehaza írt globalista programot zavargások, felkelések nélkül nyomja le a társadalom torkán. Őszintén szólva nem is az az alkat, aki képes lenne erre.