Torkos Matild: Ezeknek az MSZMP történetéhez kapcsolódó dokumentumoknak az utódpárt MSZP által fontosabbnak, illetve talán kényesebbnek is ítélt, és emiatt a Politikatörténeti Intézetben féltve őrzött iratanyaggal együtt valóban kutatható állami tulajdonú közgyűjteményekben, levéltárakban volna a helyük immár huszonhárom esztendeje. Mindenféle rostálás nélkül. Hiszen lehetséges, ezekben a dokumentumokban rejlik a válasz arra, hogy vajon kik és milyen döntéseket hoztak a sorsunkat eldöntő nemzetközi megállapodásokról, a kicsit sem spontán, még a pártállami időszakban végrehajtott privatizációkról, IMF-szerződésekről, az átmeneti időszakot meghatározó kerekasztal-tárgyalásokról. Nyilván csekély az esély arra, hogy a Párt – a 800 ezres tagságon túli társadalom életét is meghatározó – fontos dokumentumait közkinccsé tegyék. De az mégis furcsa, hogy pereskedni kell az archívum polgári demokráciákban szokásos törvényes levéltári kezelés alá vételéért. Mert bármilyen hihetetlennek tűnik, bírósági végzés nélkül nem hajlandók átadni még ma sem ezeket iratanyagokat. A mezei párttagok tagsági könyveit bezzeg hátrahagyták, lomként a pártszékházban!