A pár perccel korábban elhangzott mosakodó szónoklatát megsemmisítő szavakat hallgatva bambasággal, értetlenséggel vegyes kétségbeesés ült Kuncze ábrázatára. Ha teljes a filmszakadás, néhány másodperc is kegyetlenül hosszú tud lenni.

A kontroll alól kicsúszott, szétesett arcvonásokat aztán egy megkésett, erőltetett mosoly próbálta rendezni.

A Fidesz frakcióvezetője csupán néhány mondatot idézett a rendszerint oly magabiztos, ellenfeleit fölényesen kioktató politikustól, melyből kiderült, hogy Kuncze Gábor enyhén szólva másként látta a "gazdasági realitásokat" 2002 nyarán, tavaly ősszel és idén januárban. Az EP-választásokra tekintő "SZDSZ" azt sulykolja, hogy a Fidesz és az MSZP (túl)költekezési hajlama minden baj oka a gazdaságban, eljött hát a jól ismert "liberális" gyógymód alkalmazásának ideje. Ennek a kétfrontos harcnak, illetve a kormányhatalomhoz ragaszkodó, de a felelősséget lerázó magatartásnak a hiteltelenségét, álságos voltát leplezte le Áder János.

Ha csak ennyi történik, már ezért is megérte volna rendkívüli ülést kezdeményeznie az ellenzéknek. Ám tegnap a Fidesznek parlamentáris eszközökkel sikerült minden fronton totális vereséget mérnie a koalícióra - valljuk meg, ilyen élményben 2002 nyarától jó ideig nem volt része. A Medgyessy-kormányról ismét kiderült, hogy szólamaival ellentétben egyáltalán nem óvja a parlament tekintélyét, annak működését hatalmi törekvéseinek, az előző ciklusban annyira féltett kontrollszerep blokkolásának rendeli alá. (Jellemző, hogy az ülésvezetés dicsőségét Szili Katalin tegnap átengedte Mandur alelnöknek.)

A házszabályszerűen, vitán felül fontos és aktuális ügyben (a költségvetés és a gazdaság helyzete) összehívott ülés napirendjét a kormánytöbbség obstrukciója miatt nem sikerült elfogadni, ami újabb érv azon ellenzéki kritika mellett, hogy a kabinet gazdaságpolitikai koncepció nélkül sodródik.

A miniszterelnök menekül a parlamenti szembesítés elől, maga helyett leváltott pénzügyminiszterét vetette az arénába - László Csaba egyébként a körülményekhez képest elegánsan oldotta meg a feladatot. Ám a szocialista frakció szónokának előadása a gazdasági sikerekről a tűzön-vízen át kitartó törzsszavazókat leszámítva inkább hergeli a társadalmat, a jegybankelnök és az előző kormány szidalmazása pedig a ciklus derekán már nem elfedi, hanem éppen kiemeli a stratégia hiányát, a tanácstalanságot.

Bármilyen rövid idő jutott is a vitára, a kormányoldal az egymenetes küzdelemben sem tudta elkerülni a K. O.-t: alig emlékszem olyan esetre 1990 óta, hogy az ellenzéki vezérszónok kíméletlen kritikáját válasz nélkül hagyta a kabinet.

Tegnap ez is megtörtént.

Hírmagyarázóik persze megpróbálják majd legalább döntetlenre kihozni a meccset, Kuncze talpra áll, és tovább dörmögi szellemességeit, az MSZP pedig apokaliptikussá nagyítja az ellenzék, a polgári körök jelentette "szélsőjobboldali veszélyt" - miközben az eskütételt halogató Draskovics, miként neves elődje pont kilenc éve, szép csendben elkészül lassan csomagjával.

Addig is gondoljunk sokat a miniszterelnök üres székére és koalíciós társa kétségbeesett ábrázatára!

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet

mno.hu - fidesz.hu