- Józsefvárosban az emberek mindenütt azt mondják: a „nyócker” nem az ő környékükön, hanem máshol van. Ön szerint hol van?

- Egyre kisebb területre húzódik vissza. A „nyóckert”, a gettót nem a tősgyökeres józsefvárosi emberek hozták létre. Azokkal volt a baj, akiket a hetvenes-nyolcvanas években erőszakkal betelepítettek a kerületbe, akik korábban nem szoktak a városi léthez. A gettósodás a rendszerváltozás idejére felerősödött, így a helyzet - a korábbi folyamatok hatásaként a kilencvenes évek elejére súlyossá vált szociális gondokkal összeadódva - szinte kezelhetetlenné vált. Ráadásul a főváros vezetése a hajléktalanproblémát is szinte teljes egészében a kerület nyakába varrta, amit a helyi önkormányzat készségesen kiszolgált. Mindezekre rásegítettek a rosszindulatú nyócker-kampányok, amelyek a tősgyökeres józsefvárosiak önbecsülésén ejtettek sebeket. Ők ugyanis szeretik és tisztelik ezt a várost, míg az előbbiek nem.

- A Józsefvárosban sokan úgy tartják: az évtizedekig tartó áldatlan állapotok annak is köszönhetők, hogy hetedíziglen bűnhődniük kellett a forradalom után. A házakról évtizedeken át nem tüntették el a belövések nyomait, itt tartották fenn a legtovább a társbérleti rendszert, a hatalmas polgári lakásokba akár 4-5 családot is bezsúfolva. Sokáig szabad folyást engedtek a prostitúciónak, kezelhetetlenné téve az egyre erősödő bűnözési hullámokat.

- Ez sajnos így van. Pedig az előző századfordulón és a két háború között pezsgő gazdasági és kulturális élet volt még ebben a városrészben. A Belső-Józsefvárosban kiépült Palotanegyed, a Külső-Józsefváros iparosainak műhelyei, a kereskedők üzletei, a Tisztviselőtelep, vagyis a kerület kertvárosi része, jó alapot adtak volna a fejlesztéseknek. A történelmi múltnak köszönhetően azonban 1956-ban itt alakult ki a forradalom epicentruma: elég a Köztársaság térre, a Corvin közre vagy a Rádióra gondolni. Itt volt a legnagyobb a vérveszteség, innen disszidáltak a legtöbben, és a megtorlás is talán a józsefvárosiakat sújtotta a legkeményebben. A kerület lakóinak száma rövid idő alatt harmadával csökkent. Meggyőződésem, hogy a büntetés korszaka valóban nem zárult le a rendszerváltozással, amihez hozzáadódott a felelőtlen kerület- és városvezetési gyakorlat. A 90-es években baráti alapon, szinte fillérekért kiárulták az önkormányzati tulajdonú ingatlanokat, ráadásul óriási hitelekkel terhelték meg később a költségvetést. Húsz év alatt szinte csak a Corvin sétány kiépítését tudták felmutatni, ami édeskevés az elúszott tízmilliárdokhoz és az eladósodás miatti óriási kamatterhekhez képest.

- Az önkormányzatok adósságkonszolidációja hogyan érintette Józsefvárost?

- Az előző vezetéstől örökölt 10 milliárdos hitelből 4,4 milliárd forintot átvállalt az állam. Ez jelentősen csökkenti a terheinket. Bővíti a mozgásterünket, hogy ebben a ciklusban 40 milliárd forint fejlesztésre fordított működő tőke érkezik a kerületbe, és a pályázati lehetőségeinkkel úgy tudtunk élni, hogy közben nem növeltük az adósságállományt. Másfél milliárdot fordítottunk az iskolák felújítására, ilyen arányú fejlesztésre nem volt példa 1990 óta. Ennek köszönhető, hogy a korábban legelhanyagoltabb Magdolna negyed rehabilitációjának harmadik üteme befejezéshez közeledik, megújult a Mátyás tér, újjáépül a Teleki téri piac és a park, szociális és sportközpont épül a Dobozy utcában...

A Kocsis Mátéval készült teljes interjút a Demokrata szerdai számában olvashatják.