Sinkovics Ferenc: Lehet, hogy már kevesen emlékeznek rá, de Gyurcsány hirdette meg még az MSZP 2006-os választási kampányában, hogy „vége az ingyenebédnek.” Mondhatott volna ingyenvizet is? Ezt nem elemzi most a nyugati sajtó. A liberális hazai sem. Inkább azon lovagolnak, hogy az önkormányzat takarékossági intézkedése ezért vagy azért, de sok roma családot érint. Mint ahogy tény az is, hogy Ózd nem zárta el, nem szüntette meg a közkutas vízszolgáltatást, csupán korlátozta azt, úgy tudni méghozzá, hogy a törvényesség keretein belül. Egyébként ingyenvízről beszélünk, de hát semmi sincs ingyen. A víz sem, a segély sem, a szociá­lis támogatás, egyszóval semmi. Mindenért az ország adózó polgárai fizetnek. Nagyon félreviszi a dolgot az a balliberális logika, amely szembeállítja az ózdi vízkorlátozás szenvedő alanyait a helyi önkormányzattal, magasabb szinten pedig a kormánnyal, az állammal. Az államnak nincs pénze, mint ahogy egy önkormányzatnak sincs, az a pénz, amit a kasszáikban találunk, a magyar adófizetők pénze. Ezért is annyira képmutató dolog bizonyos társadalmi rétegeket és népcsoportokat belevinni a segélyezettség és eltartottság, nota bene, az ingyenvíz utcájába, mert az zsákutca. Hosszú távon a konfliktusok és viharok zsákutcája. Hasonlít ez arra a társadalomfilozófiai képletre, amelyben ha valakit pozitíve diszkriminálni akarok, akkor ahhoz másokat negatíve diszkriminálnom kell. (...) Nem a mai Magyarországon élnénk, ha Gyurcsány nem emelte volna fel a szavát az ózdi vízügyben. Természetesen a „szenvedő cigányság” mellett. Igen, de akkor most mi a helyzet az „ingyenebéddel”?!