A költségvetési deficit lefaragásáról, az új megszorító csomagról és a Pénzügyminisztérium élén bekövetkezett váltásról mindinkább Rodolfó mester egykori ténykedése jut eszünkbe.

Hiába égnek ugyanis a tárcánál a takarékossági vonalak, továbbá gyarapszik a deficit lefaragását éltetők tábora, s hiába van jelen pillanatban két, egyébként azonos elvet valló fináncunk - László már nem, Draskovics pedig még nem pénzügyminiszterünk -, nem tudni, hogy az államháztartási hiányt mérséklő 120-155 milliárdos megszorító csomag pontosan milyen tételekből is áll majd össze.

Tegnap mindössze annyi derült ki, hogy a költségvetési beruházásokat, az államigazgatás dologi kiadásait kívánja visszafogni a kormány, ám ebből aligha lesz meg a pénz. Ha pedig komolyan veszszük a szakértői figyelmeztetéseket, miszerint nehéz lesz tartani a belőtt hiányt, csak arra tudunk következtetni: az egész minisztercsere és a büdzsét érintő korrekció nem több, mint politikai blöff.

Ha esetleg valaki nem emlékezne rá, a szaktárca tavaly december végén, napra pontosan a költségvetés megszavazása után (!) változtatta meg az idei deficit mértékét. Kiderült ugyanis, hogy a 2003-as hiány tarthatatlan, ami egyúttal az idei évre vonatkozó előirányzatokat is padlóra küldte. Azóta már ismertté vált: a tavalyi 4,5 százalékra jósolt mutatóból csaknem hat százalék lett, a 2004-re kitűzött 3,8 százalékos rátával pedig már csak a bolond számol ebben az országban. Meg néha a kormányfő...

Draskovics Tibor eddigi nyilatkozataiból arra következtethetünk, és még a sorok között sem kell olvasni, hogy a PM új vezetése 2004-ben sem szakít tavalyi költségvetési politikájával, a szocialista rendszerben már megtapasztalt hiánygazdasággal. Csak a legfiatalabbak nem emlékeznek rá, hogy az úgynevezett népi demokráciában hiányt hiányra halmoztak, eközben az ország eladósodott, s tetemes külföldi kölcsönökből tengette mindennapjait.

A kijelölt pénzügyminiszter persze még nem foglalt egyértelműen állást a deficit pontos alakulásáról, viszont kikotyogta: az elérheti akár a 4,6 százalékot is. A piac és Medgyessy Péter Draskovics bejelentése után megnyugodott, a nemzeti valuta árfolyama pedig némiképp stabilizálódott. Utólag el kell ismerni, Draskovics kommunikációs road show-ja bűvészi teljesítmény volt, hiszen nem történt semmi különös. Csak hetekkel a kijelölt pénzügyminiszter bemutatkozását követően ocsúdunk fel: a hiány várhatóan akkora lesz, mint amitől tartottunk.

De mire volt jó az egész hercehurca? Egyrészt arra, hogy a Medgyessy-kormány kibéküljön azzal a pénzpiaccal, amelyet 2003-ban László Csaba vezénylete mellett háromszor sikerült megbolygatnia, másrészt az ország vezetése továbbra is azt teheti a költségvetésben, amire kedve szottyan: gyakorlatilag nyakló nélkül költekezhet.

Noha a baloldal gyakran vádolja a legnagyobb ellenzéki pártot unióellenességgel, éppen a Fidesz képviseli egyedüliként a parlamentben következetesen a maastrichti kritériumoknak való megfelelést, a lisszaboni döntés alapelveit, s természetesen az euró mielőbbi bevezetését. A képlet egyszerű: alacsony kamatok, erős nemzeti valuta és minimális infláció. Ha ezek teljesülnek, a büdzsé oldalaival nem lehet bűvészkedni. Miután azonban minden tavalyi főadat gyatrább a 2002-esnél, nem tudunk másra gondolni: az MSZP-SZDSZ alkotta koalíciónak nem érdeke, hogy rend legyen a gazdaságban és az országban.

Úgyhogy résen kell lennünk. Ha például Draskovics vagy Medgyessy beszél, nekünk figyelnünk kell.

A kezüket.

Szajlai Csaba, Magyar Nemzet