Alexa Károly: Orbán alapvető következtetése az volt, hogy az újabb választási kudarc után az a fajta „baloldal”, amely itt „van”, szükségszerűen felszámolódik. Most hagyjuk a pontosítást, hogy mit is értsünk „baloldalon”, de azt nem árt rögzíteni, hogy miféle „fajta” az itteni balos társaság. Olyan, amely – kivételek talán lehetnek – minden ágával, csoportjával, anyagi érdekeltségével, ideológiájával, hamis programjával, vezetőinek személyes vagy familiáris kötődésével, iskolázottságával, indulati elkötelezettségével és etikájával stb., stb. ahhoz a politikai közeghez kötődik, amely 1919-ben (majd 1945-ben) katasztrofális állapotba vitte a nemzetéletet és a nemzeti tudatot. Évtizedekre. Hogy brutálisan egyszerűsítsek: egy olyan politika letéteményesei ők (akarva-akaratlan, hadd legyek jóhiszemű), amelyben egyaránt kedvét lelte volna Sztálin és Trockij. Ez a mentalitás – fogjuk a jellemzésüket rövidebbre – vereséget szenvedett 1990-ben, kudarcot 1998-ban és katasztrofális ítélet alá került 2010-ben. És alighanem a baloldalnak ez a mai állapota megérdemli a „történelmi” jelzőt – félszáz év után a teljes felszámolódás állapotába került. Hangsúlyoznám: eszmetörténetileg és politikailag. A gazdasági hatalmi szerkezetben való szerepvitele már más kérdés, akkor is, ha az visszahathat az ideológiára és a közhatalmi helyzetre egy – a nemzeti jövőre nézve – több mint szerencsétlennek mondható választási eredmény után.