Ha megszavazzák a határozattervezetet, akkor a többi EU-parlamenti frakciót is fel fogják szólítani: ne fogadjanak soraik közé olyanokat, akik a pártállami rezsimek vezető tisztségviselői voltak.

Jó tudni, hogy az Európai Unió konzervatív politikusait nem sikerült megtéveszteniük az utódpártokban szemünk láttára politikai eszmét váltó egykori nómenklatúralovagoknak.

Mi, magyarok most csehül állunk, a nagyobbik kormányzó párt listáján mindjárt két olyan politikus neve is vezető helyet foglal el, akik sokkal inkább állhatnának modellt egy, a létezett szocializmust bemutató egész alakos panoptikumi viaszszoborhoz, mintsem az EU-parlament székébe ülhetnének.

Jó lenne, ha mi, magyarok most a szó legszorosabb értelmében is csehül állnánk, akkor ugyanis nem kellene, hogy égjen az arcunk a szégyentől, hogy a rendszerváltás után tizenkét évvel egy pártállami titkosrendőr lett a miniszterelnökünk.

Ha szó szerint csehül állnánk, akkor már nem kellene szégyenkeznünk az európai demokráciák előtt. Akkor ugyanis mentes lenne a közéletünk az utódpárti vezetőktől. Akik ugyanolyan szolgai lélekkel teljesítik az Európa gazdasági és geopolitikai érdekeit sértő Bush elnök kívánságait, mint ahogyan évtizedekig szolgálták a szovjet birodalmi érdekeket s célokat.
Egykori pártállami vezetőinket a nyugati konzervatív politikai pártok nem szívesen látnák tehát uniós posztokon.

Megértjük őket, a magyar választópolgárok fele nem szívesen látja őket a magyar állami vezetői posztokon sem, nemhogy az országunk képviseletében az európai közösségben. Sokan véljük úgy, hogy némelyik állami vezetőnk hazánkra nézve is nemzetbiztonsági kockázatot jelent, megértjük hát, hogy nem szívesen importálnának a brüsszeliek Kelet-Európából unióbiztonsági kockázatot maguknak.

Ismerjük el: jogosan tartanak egykori pártállami vezéreinktől odaát. Ha a kiöregedett, elhunyt egykori pártvezetőket leszámítjuk, mára szinte teljes a személyi visszarendeződés. Akinek nem sikerült a politikai hatalmat gazdaságira változtatni, az ott van a hatalomban vagy a végrehajtó kormányzati szervezetekben, hivatalokban.
A sokat hangoztatott lövészárok ugyanis nem politikai-ideológiai nézetek mentén húzódik ma már, hanem sokkal inkább a rendszerváltás zavaros éveiben vagyont felhalmozó egykori apparátcsikok érdekeit képviselő utódpárt és az őt másodszor hatalomba segítő, rendszerváltást eláruló vazalluspárt, valamint a nemzeti érdekeket szem előtt tartó rendszerváltó polgári pártok között mélyül szakadékká.

A volt állampárti vezetők, akiket az Európai Néppárt javaslata szó szerint kirekesztene az uniós politikai közéletből, most legszívesebben megint a legnagyobb hazai ellenzéki pártra kennék a felelősséget az európai konzervatívok botrányos tisztánlátásáért. Ez nem fog menni, ugyanis a szovjet birodalom elvtelen kiszolgálásában egymással is versenyre kelő pártállami vezetők gondolkodásmódját közelről ismerő lett miniszterelnök kezdeményezte a kirekesztő javaslatot.

Úgy tűnik, hozzá lehet szokni a gondolathoz; a magyar jegybankelnököt, főügyészt, PSZÁF-elnököt, bíróságot lehet még egy ideig támadni, veszélyeztetve a demokratikus berendezkedést és a köznyugalmat, ezt a demokráciadeficitet azonban nem lehet Európába bevinni, legyen bármilyen népszerű is az utódpárt a lojális médiumok agymosásának köszönhetően.

A nemzeti oldal, az ellenzéket támogató polgárok minden bizonnyal üdvözlik az Európai Néppárt deklarációját. Visszaigazolása ez annak a tizenöt éve tartó küzdelemnek, amit a valódi, a pártállami vezetőktől is megszabadító rendszerváltásért, a visszarendeződés gyalázata ellen folytattak a magyar baloldali és jobboldali demokrata hazafiak.

Ugyanakkor meg kell állapítanunk: az uniós pártszövetség célja közös, ám kizárólag uniós érdekből született. Nem vagyunk olyan messze Brüsszeltől, hogy ne láthatták volna, mennyit küszködött ez a nép a politikai és gazdasági rendszerváltás súlya alatt.
Nem lehet, hogy nem látták, hogy a nagy átalakulás veszteseit, a munkájukat elvesztő embereket hogyan tévesztette meg, illetve állította maga mellé az átmentett pártvagyonból, valamint idegen alapítványi forrásokból folytatott agitációs propaganda segítségével az utódpárt és vazallusa.

Elkelt volna a sokkal komolyabb és hathatósabb segítség a most megvilágosodott Európai Néppárttól.

Mindegy most már. Történelmi lecke volt ez a tizenöt év is. Sokat tanultunk belőle. A mi kommunistáink kormányzása alatt jó volt privatizációs szerződést kötni az Európai Unióból érkezett cégeknek, talán éppen ezért nem látnák szívesen őket az uniós döntéshozó posztokon. Mert nemcsak a történelmi múltjuk kétes, hanem a közelmúltjuk is.

Hogy a jelenükről ne is szóljunk.
Kár, hogy Brüsszelben csak ezen a héten lett világosság.

Torkos matild

MNO - fidesz.hu