Szentmihályi Szabó Péter: 1956. október 24., szerda krónikája a teljes politikai zűrzavart mutatja. Reggel Budapestre érkezett Mikojan szovjet miniszterelnök-helyettes és Szuszlov, az SZKP KB titkára, aztán az MDP Központi Vezetősége megerősítette Gerő Ernőt első titkári posztján, a miniszterelnök Nagy Imre lett, akinek első rendeleteként statáriumot vezettek be, majd a rádióban bemondták, hogy a kormány kérésére a szovjet alakulatok segítenek a rend helyreállításában. Délben Nagy Imre rádióbeszédében nyugalomra int, délután megalakul az első fővárosi munkástanács, este Kádár János ellenforradalmi, reakciós felkelésként ítéli el a megmozdulásokat. A vidéki városokban is tüntetnek, az ÁVH letartóztatásokkal és sortüzekkel felel. További szovjet csapatok érkeznek, a TASZSZ szovjet hírügynökség közleményt ad ki az ellenforradalmi lázadás leveréséről. Másnap, 25-én a szovjetek visszafoglalták a rádió épületét, majd következett a Kossuth téri mészárlás. Nem csoda, hogy – talán a szovjeteken és leghívebb magyarnak mondott híveiken kívül – senki sem tudta, mi történik, és főleg azt nem, mi fog ezután történni. Utólag könnyű azt mondani, hogy ekkor már lényegében eldőlt a forradalom sorsa, akkor Magyarország tele volt reménységgel, hiszen a kommunisták lelepleződtek, a titokban és „törvényesen” elkövetett hazaárulások és gyilkosságok után az egész világ számára nyilvánvalóvá és letagadhatatlanná vált, hogy aljas tömeggyilkosok.