Nyersebb, de őszintébb lenne, ha félretennénk a PC szerint rendben lévő bajkavarót, és nevén neveznénk, hogy mit is tesz Gyurcsány. A politika színpadán azt a bizonyos büdös masszát kavargatja, meglehetős nagy hévvel. Lehetünk elegánsabbak is, elvégre a Magyar Nemzet nem trágárkodhat, és akkor Gyurcsány olvasatunkban egy elfuserált bűvészinas, aki nem ér fel a goethei magasságokba, viszont éppen úgy tesz mindent tönkre maga körül, mint legendabeli elődje. Válogatás nélkül, gyorsuló iramban tör-zúz és kártékonykodik.

Aki sejdít valamit Gyurcsány politikai ambícióiból, tudhatta, halálos sebet kapott akkor, amikor Mesterházy Attila és Bajnai Gordon kihagyta a nagy-nagy ellenzéki összeborulásból. Hiszen Mesterházy az ő neveltje, Bajnait meg ő ajánlotta miniszterelnöknek. Durva előzmények ahhoz, hogy most a Kétfarkú Kutya Pártnál egy fokkal távlatosabb gyülekezetben nagyfőnök. A képletesen kapott halálos seb egyenesen megvadította az amúgy is izgága, egyre rondábban beszélő exminiszterelnököt. Méltatlanul és pimaszul október 23-át használta fel cselvígjátéka csapdájának a Műegyetem előtt, amely csapdába Mesterházy és Bajnai éppen úgy besétált, mint ahogy a kiegészítő díszletként felszólaló Kuncze, Fodor, Ungár etc. meg reménykedve várták az égi csodát.

A csoda meg is történt, csak némileg másképpen. Egy másik klasszikust idézve megjelent Gyurcsány Ferenc, a mi speciális csodálatos mandarinunk, akitől szintúgy sehogyan sem lehet megszabadulni. Remekül előadta a vágyait, amelyeket a fékezhetetlen DK-sok kurjongatva és zajongva üdvözöltek. Gyurcsány szordínóval kezdte, majd egyre jobban beleheccelte magát a mondanivalójába, ordított, süvöltött, nem mondom meg, kire hasonlított, elég, ha a tévében levesszük a hangot, és csak a testbeszédét nézzük. Nyakán dagadtak az erek, szeme forgott, kezeivel csápolt. Záporoztak a vádak az MSZP-re, Mesterházyra és Bajnaira a lezárt tárgyalások miatt, amelyek folytán kihagyták a DK-t és őt az összefogásból. Ez a stratégiai balfogás, éreztette a szónok, végzetes bűnné válhat, ha veszít a baloldal. Nem merték neki elvtársiasan megmondani a kezdetekkor, hogy neve hallatán a választók jó része sikoltva szalad széjjel, és ahogyan a mindig pragmatikus baloldal tévesen megállapította, Gyurcsány Ferenc az a lyukas motor, amiből elfolyt a nafta.

Seszták Ágnes teljes írását a szombati Magyar Nemzetben olvashatja.