- Pécset a rezsiháború egyik élharcosának tartják, miután a város már 2009-ben saját kézbe vette a vízszolgáltatást. Ön szerint megérdemelten viselhetik ezt a címet?
– Nyilván lehet párhuzamokat vonni a rezsicsökkentéssel, és vannak is. Nézzük meg, mi történt. Volt egy olyan szolgáltató, amelynek a felét a város, felét egy magánvállalat, a Suez birtokolta és irányította. A szolgáltatót egyáltalán nem érdekelte, hogy a városlakóknak is elfogadható tarifákat állapítson meg, csak a profitra koncentrált. 2009-ben nagyon nehéz helyzetben voltunk: hiszen tulajdonosként azt vártuk el, hogy a Pécsi Vízmű sikeres legyen, minél több hasznot hozzon, miközben a pécsi polgárok érdekeit is figyelembe kellett vennünk. A Suezzel ezt a két szempontot nem lehetett egyszerre érvényesíteni. Sőt, a cégnél még 2009-ben lefolytatott vizsgálat azt is kimutatta, hogy jóval több pénzt vettek ki a vállalatból, mint azt korábban gondoltuk volna. Ezután döntöttünk: más szolgáltatót bízunk meg a feladattal. Így – persze kissé történelmietlenül – azt mondhatjuk, hogy a rezsicsökkentés első állomása a pécsi vízműcsata volt. Örülök ennek a párhuzamnak. Akkor csökkentettük is a díjakat, de ha a Suez előre eltervezett díjképletét alkalmazzuk, akkor ma hárommilliárd forinttal kevesebb lenne a pécsiek zsebében.
– Az utóbbi négy év legnagyobb pécsi ügye volt a Suezzel való megegyezés, a Pécsi Vízmű Zrt.-vel kapcsolatos jogviták lezárása. Ismét belevágna? Mit csinálna másképpen a mai tudásával?
– Az egészen bizonyos, hogy ismét megtenném. Ha a pécsiek érdeke azt kívánja, akkor lépni kell – ez kötelező, ez erkölcsi parancs. A vége jól sikerült, mindenféle baljóslatú híresztelés, jövendölés ellenére is. Ezzel együtt nagyon nehéz volt ezt végigélni, hiszen rengeteg támadás ért bennünket. Mindezekkel együtt összességében megérte. A pécsiek kiálltak mellettünk, végig támogattak minket. Nem bántam meg. A technikai részleteket illetően pedig nem nagyon volt más választásunk, hiszen 2009-ben még szocialista kormány volt, ők nem segítettek. Azzal a módszerrel kellett dolgoznunk, amit a helyzet megkövetelt.
– A vízműügyben még várhatók szekrényből kihulló csontvázak, hiszen legutóbb is arról szóltak a hírek, hogy büntetőfeljelentések megtételére is sor kerülhet, miután végeztek a cég átvilágításával?
– A Pécsi Vízmű Zrt.-re 2009 óta nem volt rálátása az önkormányzatnak, holott majdnem felerészben a város birtokában volt a cég. Miután teljes mértékben a tulajdonunkba került – jelképes összegért, egy eurórért visszavásároltuk, valamint a kormányzati döntésnek köszönhetően az állam hárommilliárdos kompenzációt adott a Sueznek –, elkészítettük az átvilágítást. Kiderült: komoly jogi és gazdasági anomáliák jelentkeztek a vállalatnál, hiszen azt követően, hogy a Suez kivonult, nem volt olyan erő a vállalat mögött, amely a működését garantálta volna. Ezek a problémák azonban olyan komolyak, hogy nem tudjuk azt a korábbi elképzelésünket megvalósítani, hogy a Tettye Forrásházzal összevonjuk a Pécsi Vízművet. Azt egyelőre nem tudjuk, mekkora kárt okoztak, akár több büntetőfeljelentést is tehetünk.
– A baloldali sajtó azzal támadja önöket, hogy amíg a Suezzel szakítottak a vízszolgáltatás terén, addig az egyetemmel közös gázszolgáltatásra vonatkozó közbeszerzésen a GDF Suez nyert. Önnek erről mi a véleménye?
– Nevetséges a felvetés is. Épeszű ember látja, hogy pofonegyszerű az egész: nem arról van szó, hogy valaki milyen nemzetiségű, szőke vagy barna, és ezért vagy azért szeretjük. Adott volt a helyzet, amelyben a városnak nagyon alárendelt szerepe volt, és ezen akartunk változtatni. Nem az határozta meg a mozgásterünket a vízműügyben, hogy ki van a másik oldalon. Nevetséges a franciákat kipécézni. A gázszolgáltatásra vonatkozó közbeszerzésen a legjobb ajánlatot fogadtuk el, bolondok lennénk, ha nem ezt tettük volna. Pusztán azért ne fogadjuk el, mert Suez? Ez a város érdekeivel ellentétes lett volna.
A teljes interjút a hétfői Magyar Nemzetben olvashatja.