"A politikai kultúra nagyjából a törzsi háborúk szintjére süllyedt, a mindennapos anyázások bűnvádi eljárásokká fajultak"- értékelte az 1999-es izraeli választásokat a Magyar Narancs. Meglepő, de a később győztes Barakot egyébiránt favorizáló szélsőségesen liberális hetilap ezúttal közel járt az igazsághoz. A voksolást felvezető időszak ugyanis - sajnálatos módon - halottat is követelt. Az ellenérdekelt párt aktivistáját - a hiszterizált légkörben - plakátragasztás közben úgy elagyabugyálták az említett politikus hívei, hogy koponyaalapi törésben elhunyt.
Barak csapatának akkori ötletadói ugyanabból az amerikai kommunikációs céghálózatból kerültek ki, amely a minap Medgyessyéknek is a zsoldjába szegődött.
Az Izraelben alkalmazott recept a nálunk kísértő werberizmust idézi meg: lejárató akciók, a rivális párt szélsőségesként való feltüntetése, az ellenfél pártvezér démonizálása egy kvázi hideg belső háború alapjául szolgált.
Hasonlóság azonban akad más is. Gyurcsány Ferenc szocialista főideológus polgárháborús teóriája és az országot intézményi-politikai értelemben homogenizálni óhajtó igyekezete túlságosan is sok szabad vegyértékkel rendelkezik a most munkába álló Rosner-Silbersteinéknek a két Amerika felszámolását meghirdető modellje felé.
Tanúságául annak, miként talált egymásra Gyurcsány és Werber szelleme.

fidesz.hu