Végh Attila: Ha az ember költő, akkor minden nap halottak napja. Akkor az ember az elmúlásra figyel, a veszteségekre, és az utódpillanatába folyton áthaló pillanat királyságát hirdeti. A létmélyből feltörő élmény illanó tartamát tekinti öröklétnek. Mert az öröklét nem a vízszintes emberi idő végtelenített gatyamadzagja, hanem az a függőleges, amely mindennapi életidőnket átdöfi. Világtengely. Legalábbis így érezzük azokban a pillanatokban, amelyekben döntő élmények érnek. Amikor boldogok vagyunk.