Amikor tiszteletet és bántatlanságot kérünk emlékműveinknek, nem kérünk semmi olyasmit, ami ne illetne meg minden népet és nemzetet bárhol a világon. Amikor magyar nyelvű tankerületet kérünk a kárpátaljai magyaroknak, nem kérünk olyasmit, ami ne járna minden szabad embernek. Tiszteletet adni és erkölcsi elégtételt nyújtani sohasem a gyengeség, hanem az erő jele - tette hozzá. Úgy fogalmazott: "kérjük az ukrán állam vezetőit, legyenek erősek és nyújtsanak erkölcsi elégtételt a kommunista népirtások kárpátaljai magyar áldozataiért".

Mint mondta, a benesi dekrétumok jogi hatályának fenntartásával a kollektív bűnösség elvét fenntartó Európai Unióval kapcsolatban "erkölcsi értelemben nekünk, magyaroknak már nincsenek illúzióink". Ezért tartjuk Ukrajna számára elsősorban józan önérdek és önbecsülés kérdésének a kárpátaljai magyarság megkövetését, mert "nem lehet erős gazdaságilag és politikailag egy állam, amely morálisan egyébként erőtlen" - mutatott rá. Kövér László utalt arra: a történészek feladata kutatni és bemutatni, a túlélők lehetősége személyes tanúságtétellel felidézni a kárpátaljai magyarság 1944 utáni kálváriáját. "A mai magyar politikusoknak pedig az a feladata, hogy a magyarságot többé soha, sehol, semmilyen körülmények között ne érhesse olyan csapás, mint amilyen a kárpátaljai honfitársainkat érte" - állapította meg.
   
A tervszerű kommunista népirtás és etnikai tisztogatás áldozataira emlékezve a házelnök megjegyezte: több mint tízezer magyar férfit hurcoltak el, több ezer magyar nőt erőszakoltak és gyaláztak meg, amelynek következménye több mint tízezer szétroncsolt magyar család és több mint tízezer árvaságra szánt magyar gyermek lett, "akiknek egyetlen bűnük volt: magyarok voltak". Szólt arról, hogy a kommunista vörös csillag jegyében tették tönkre ezeket az embereket, amely jelképről 2012-ben a strasbourgi emberi jogi bíróság azt állapította meg, hogy a horogkereszttel ellentétben azért nem büntethető a használata, mert a vörös csillagnak többes jelentéstartalma van. A kárpátaljai magyarok számára is többes jelentéstartalma volt: kínt, szenvedést és halált jelentett - közölte.
   
Kiemelte: azért kell emlékezni a magyar áldozatokra, "mert sem ők, sem túlélő hozzátartozóik az elmúlt hét évtizedben a külvilágtól semmiféle anyagi vagy erkölcsi elégtételt nem kaptak. Az emlékezés az egyetlen elégtétel, amit megkaphatnak, és ezt az elégtételt csak mi, mai magyarok adhatjuk meg nekik. Jószerével az egyetlen elégtétel, amit még adhatunk nekik". Beszélt arról is, hogy a kárpátaljai magyarok elleni népirtás a kommunista ideológia álcája alatt zajlott, az ideológiai álca azonban valójában a faji leszámolást, a magyarok elleni etnocídiumot volt hivatott leplezni. A kárpátaljai magyar férfiak csak akkor kerülhették el az elhurcolást és a halált, ha szlováknak vagy ruszinnak vallották magukat - fűzte hozzá. Hangsúlyozta: "soha semmilyen engedményt nem tehetünk a diktatúrának és szellemi örököseinek. Soha semmilyen engedményt nem tehetünk annak a szemléletnek, hogy bárki meggyilkolható egy nagynak mondott cél, egy eszme kipróbálása érdekében".
   
Molnár D. Erzsébet kárpátaljai történész előadásában kiemelte: a kárpátaljai magyarságot a szovjet vezetés a kollektív bűnösség elve alapján teljes egészében bűnösnek mondta, ezért deportáltak és küldtek kényszermunkára magyarokat. A német és magyar nemzetiségű 18 és 50 év közötti hadköteles férfiakat hadifogolygyűjtő területekre kellett vinni, aki ezt megtagadta, haditörvényszék elé állították - idézte fel. Rámutatott: a málenkij robotra összegyűjtött embereket szelektálták, ha el tudták mondani szlovákul vagy ruszinul a Miatyánkot, hazaengedték őket, ebből pedig az következik, hogy az elhurcolások elsődleges oka az etnikai tisztogatás volt, de az is szerepet játszott ebben, hogy a Szovjetuniónak hatalmas munkaerőigénye volt. A kárpátaljai összeírás alapján 24 ezer áldozat mutatható ki, de a hozzátartozók számát figyelembe véve ez a szám ennek a többszöröse is lehet - mondta. Úgy fogalmazott: a szolyvai lágerben "aratott a halál", akik pedig túlélték az itteni körülményeket, elvitték őket távoli szovjet táborokba, eközben pedig zajlott a magyar értelmiség "lefejezése".
   
Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök tanúságtételében arról szólt, hogy amikor nehéz idők jártak rájuk, kibírták azokat az emberek a lelki ébredés és Isten lelke segítségével, mert élni akartak, és így meg is maradtak. A szenvedést nem büntetésnek kell látnunk, hanem Isten nevelő iskolájának - állapította meg.
   
A megemlékezés keretében Kövér László erre az alkalomra készített kitüntetést nyújtott át Gulácsy Lajosnak. Az eseményen megjelent mások mellett Boross Péter volt miniszterelnök, továbbá Latorcai János és Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnökei.