Szerető Szabolcs: Rövid történelemóra: az SZDSZ az első szabad választásokon elért második helyével a parlament vezető ellenzéki erejévé vált, mégsem tudott váltópárttá válni. 1994-ben ismét az ezüstérem jutott neki, a kormányzás terhe alatt összeroskadt MDF helyett az MSZP mögött, ekkor azonban a parlamenti logikának ellentmondva kormányzati szerepet vállalt. Négy év múlva már kis pártként került be a parlamentbe, mely státusból aztán nem is tudott kitörni. Mintha az egykori SZDSZ kemény magja tudatosan rázta volna le magáról a többek között a rendszerváltás idejének kérlelhetetlen antikommunizmusával a párthoz vonzott tömegeket. Miközben a szabad demokraták Kis Jánostól eljutottak Kóka Jánosig, támogatottságban és erkölcsileg összeaszalódva sem vettek vissza arroganciájukból, állandó partnerükből, az MSZP-ből pedig kormányon mindig kizsarolták a magyarországi baloldal máig tartó mély identitásválságához vezető, kíméletlen, államtalanító, neoliberális gazdaság- és társadalompolitikát.

Furcsa látni, hogy az SZDSZ megszűnésével mintha nagyobb erőre kapna ez a mentalitás, s a bukott párt prominensei is aktívabbá válnának. A korábbi pártjukat a sírig vezető, illetve abba belehelyező politikusok szerepelnek, szakértenek, a legkorruptabbja a korrupcióról, Budapest megnyomorítója az elveszett szabadságról ír könyvet; elárasztják az úgynevezett demokratikus ellenzék tereit, fórumait.