Sümeghy Csaba házigazdaként elmondta: a gazdasági élet megjelent szereplői párbeszédet folytatnak a politikusokkal, akik így az ő véleményükre is támaszkodhatnak gazdasági koncepciójuk kialakítása során.

Áder János beszéde

Ha azt kérdeznék most tőlem, hogy miért kezdeményeztük ezt a mai megbeszélést, akkor legalább három okot lehetne megemlíteni. Az első ok az Európai Unióhoz való csatlakozás közelgő dátuma. Hiszen május elseje után már az Európai Unió teljes jogú tagja leszünk - hogy mennyire teljes jogú, arról is érdemes lenne pár szót váltani, de ezt most tegyük zárójelbe. A másik ok, nehéz ezt eltagadni, az ország romló megítélése és romló pozíciói. Erre vonatkozóan majd néhány nyugati lap idézetével próbálom körülírni. A harmadik ok: milyen tennivalói vannak a gazdasági élet szereplőinek, milyen tennivalói vannak a politikai pártoknak, milyen tennivalói vannak az országgyűlésnek ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtatni tudjunk. Vázlatosan szeretnék minden kérdéshez néhány szót szólni, elsősorban kérdéseket szeretnék megfogalmazni, és szeretném az Önök válaszát és véleményét meghallgatni ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.
Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország május elsejét követően az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. Néhány nappal ezelőtt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, aki körünkben van, Parragh László szellemes megoldással egy centit küldött minden parlamenti képviselőnek és a köztársasági elnöknek. Az elnök úr vágta le az első centimétert, jelezve - történt ez január 22-én -, hogy már csak 100 nap van hátra a csatlakozásig. Ehhez a levélhez és centihez egy rövid tanulmány is tartozott, amely nyolc pontban foglalta össze, hogy mik azok a legfontosabb tennivalók - legalábbis a Kereskedelmi és Iparkamara elnöksége szerint -, amikkel foglalkozni kellene a csatlakozásig terjedő 100 napban - most már tudjuk, hogy csak 80 nap van hátra. Ezek közt a felvetések közt szerepelt az ország versenyképességének javítása, az infrastrukturális fejlesztések fontossága, a gyógyturizmus kiemelt ágazatként való kezelése, és annak megállapítása, hogy ez a Nemzeti Fejlesztési Tervből sajnálatos módon kimaradt. A kis- és középvállalkozók versenyfeltételeinek javítása - e javaslattal nyitott kapukat dönget minden jelenlévő, hiszen e tekintetben politikai megállapodást kötöttek a parlamenti pártok és a kormány 2002. szeptember 19-én. Ebben kiemelt helyen szerepelt, hogy az uniós csatlakozást megelőzően a magyar kis- és középvállalkozások versenyképességét javítsuk. A nyolc pontban szerepelt a külföldi tőke beáramlásának újbóli ösztönzése, hiszen itt kedvezőtlen tendenciák figyelhetők meg, valamint az egyszerűbb közigazgatás megteremtésének igénye. Folytatva azt szeretném megkérdezni, hogy mit kell tennünk a következő 80 napban, s a csatlakozást követő első fél évben, hogy ezekben a parlamenti pártok és a kormánypártok által is fontosnak tartott célkitűzések megvalósuljanak, vagy legalábbis előrébb lépjünk. Mert azt mindenki tudja, hogy ezek megvalósítása nem 80 napos vagy fél éves programokat igényelnek.
A következő kérdés romló megítélésünk. A világgazdaság romlásától függetlenül is Magyarország nemzetközi megítélése és pozíciói romlottak. Néhány idézetet szeretnék megismertetni Önökkel. Az egyik az Economist egy november végi cikke, melyben ez áll: Igen sok aggódnivalójuk van a visegrádi országoknak, különösen annak a Magyarországnak, amelynek pár évvel ezelőtt még vezető szerepe volt a térségben a külföldi tőkebefektetéseket illetően. Tavaly rohamosan zuhant a tőkebeáramlás, ami nem volt jellemző a régió egészére. A külföldi befektetők elfordulnak, szűkülő munkaerőpiacról és a térség többi országához képest magas adókról panaszkodnak. Magyarországon a minisztériumok és a kormányzati szervek Európában a leginkább túlméretezettnek számítanak. A kormány arról beszél, hogy az üzleti szférának ezt vagy azt kellene csinálnia, miközben a versenyképesség szempontjából a gyenge láncszem - mondja egy üzletember, áll az Economist tudósításában. Decemberben a Dagblad, egy hágai gazdasági lap írja a következőket: Bizalmi válság Magyarországon - ez a tudósítás címe. Csak két mondatot idéznék: Az elmúlt években a külföldi kötvénybefektetők gondoskodtak a költségvetés réseinek betöméséről. Most azonban, hogy egyre csökken a makrogazdaság iránti bizalom, sorra vonják vissza a befektetéseket. Ez egy hónappal később egy másik probléma felvetése. Végül egy harmadik, egészen friss, a február 6-i Die Presse cikkéből, mely a magyar közvélemény-kutatási eredményeket taglalja, kiemeli: A lesújtó eredmény az utóbbi két év sodródó és koncepciótlan gazdaságpolitikájának eredménye. Gazdasági téren a legláthatóbb a Medgyessy-kormány koncepció- és orientáció nélkülisége.
Azt gondolom, hogy ennek a megbeszélésnek nem az a célja, és nem is ezt tartom legfontosabbnak, hogy kormánykritikát fogalmazzunk meg. Azoknak a kérdéseknek a vizsgálata, hogy vajon miért veszítettünk vezető szerepünkből (ahogy ezt az Economist írja), miért fordulnak el a befektetők Magyarországról (ahogy ez a Dagbladban áll és mindannyian tapasztaljuk), étehát mi módon állíthatók meg a kedvezőtlen, az elmúlt másfél évben kibontakozott tendenciák? Mit kell tenni ehhez a kormánynak, a országgyűlésnek, a gazdasági élet szereplőinek. És mi az az időtartam, ha reálisan gondolkozunk a gazdasági folyamatokról, amin belül változtatni lehet a kedvezőtlen tendenciákon. Hiszen pontosan tudjuk, hogy ráolvasással, néhány napos rövid távú programokkal nem lehet segíteni ezeken a kedvezőtlen folyamatokon.
A harmadik ok, ami indokolttá tette javaslatunkat: milyen tennivalóink vannak? Hadd szaporítsam ezen kérdések sorát. Politikusként számomra az a kiindulópont, hogy egy ország megítélésem szerint akkor tekinthető sikeresnek, gazdasági és gazdaságpolitikai értelemben, ha a ciklus kezdetéhez képest a ciklus végére az ország legtöbb makromutatója javul. Ha tehát jobb az inflációs mutató, nagyobb a foglalkoztatottság, kisebb az infláció, ha az államadósság nem nő, hanem csökken - ahogy ez az előző ciklusban történt -, ha a működőtőke-beáramlás folytatódik, és ha a GDP-növekedés is eléri azt a szintet, ami tartós növekedési pályán tartja az országot. És akkor nem beszéltünk a reálbérekről és az életszínvonalról, ami a mindennapi életünkben igazából megítélhetővé teszi, hogy mennyire volt sikeres a négy esztendő. Ezek után a következők az újabb kérdések. Mit kell tenni még ebben az esztendőben, és a ciklus hátralévő két esztendejében. És azt gondolom, hogy az sem elrugaszkodott gondolat, hogy 2006-ban egy hivatalba lépő kormánynak milyen prioritásokat kellene magfogalmaznia ahhoz, hogy Magyarország sikeres legyen. Ne csak 15 év után élvezhessük az előnyeit, mint ahogy ezt Írországról tegnap hallhattuk, hanem a csatlakozást követő legrövidebb időn belül. Ezek a kérdések foglalkoztatnak engem, remélem, hogy egy részüket Önök is fontosnak tekintik, és kérem Önöket, segítsenek megtalálni ezekre a kérdésekre a válaszokat.

fidesz.hu