Magyarán: az etikai tanács a saját működése finanszírozásának kérdésével kezdhette volna a munkát, ha nem jelentik ki mindjárt az elején, hogy konkrét etikai ügyekkel nem foglalkoznak.

A miniszterelnök fejéből akkor pattant ki szikraként az etikai tanács megalapításának gondolata, amikor meneszteni kényszerült kancelláriai miniszteri posztjáról az emlékezetes hajdúszoboszlói üdülőingatlan-ügyben kipróbált harcostársát, Kiss Elemért.

Ha rajtakapják, Medgyessy gyakran menekül előre: ha titkos ügynöki múlton fogják, a múlt teljes feltárását ígéri, majd szigorítják a múltkutatás korábbi szabályát, ha korrupciógyanúba keveredik a minisztere, akkor létrehoz egy etikai tanácsot, ha feljelentik befolyással üzérkedő lobbiszerződése miatt, visszavág egy feljelentésügyi államtitkársággal, ha a nómenklatúra visszarendezésével vádolják, a nemzeti összefogás szükségességét szajkózva, fiókba rakná a köztársaságot és az újjáélesztett Hazafias Népfronttal, az ellenzékkel összeborulva masírozna közös listán az Európai Unióba.

Hogy közben Keller államtitkár feljelentget boldog-boldogtalant, az ellenőrzési feladatra törvényes mandátummal rendelkező Kormányzati Ellenőrzési Hivatal meg malmozik kínjában, kit érdekel?

Az Állami Számvevőszék bejárata fölé meg nyugodtan ki lehetne írni, hogy Draskovics Tervhivatal, hiszen ki látott már olyat, hogy a költségvetési törvény hatályba lépése után pár nappal maga a kormány ellenőrzésére hivatott ÁSZ tegyen javaslatot a központi költségvetés kiadási oldalának lefaragására, hogy a számvevők azzal töltsék munkaidejüket, hogy milliárdok után kutassanak a pár héttel korábban megszavazott költségvetésben, bekapcsolódva a zöld számos telefonos mozgalomba. Nem csoda, hogy nem marad idejük az üvegzsebtörvényre fittyet hányó titkos és ezért gyanús, sőt az ügylet célszerűségét illetően is erős kétségeket ébresztő AKA Rt.-beli kisebbségi részvénypakett államosításának vizsgálatára.

Az etikai tanács célja megalakulása idején "a közügyeket intézők iránti közbizalom megóvásának politikasemleges elősegítése" volt, és azt ígérték, hogy majd "kvázi etikai alkotmánybíróságként" működnek. Maradandó állásfoglalást eddig igen keveset hoztak.

Hacsak azt nem említjük, hogy ez év január végén sikerült az Alkotmánybíróságot kínos helyzetbe hozniuk egy nagyon is konkrét ügyben, amikor "aggályosnak találták" és a Magyar Hírlap szerint elítélték, hogy a testület két tanácsadója magáncélra használja az alkotmánybírósági faxot. Ez azért is figyelemre méltó állásfoglalás, mert az etikai tanács nem csupán illetéktelenül használja a Miniszterelnöki Hivatal telefonját, faxát, de még két titkárnő is a tekintélyes személyiségek kívánságait lesi - közpénzből.

Az alkotmánybírósági illetéktelen faxolók után sikerült a múlt héten kiizzadni egy másik etikai állásfoglalást arról, hogy a köztisztviselők, gyakorló bírók - így Solt Pál is - részt vehetnek a kormányfő által életre lehelt etikai tanácsban. Ebben a kérdésben a tanács - különös módon - maga foglalt állást a múlt héten.

Eszerint: "a tanács nem tartozik egyetlen hatalmi ághoz sem, ezért munkájában etikai aggályok nélkül részt vehet bármely hatalmi ághoz tartozó személy." Bocsánatot kérve pontosítanánk az etikai tanácsot: részt vehet bárki, akit Medgyessy Péter felkér a nemes feladatra.

A kormányfő célja az etikai tanács létrehozásával amúgy tiszteletre méltó volt: "A távlati cél az, hogy egy politikus ne azért ne legyen tisztességtelen, mert nem lehet, hanem azért, mert nem akar az lenni. Mert etikai felfogása, demokrata világlátása, köztársaságának hagyományai ezt nem engedik." Meg kell állapítanunk: a kormányfő vizet prédikál és bort (avagy koktélt) iszik. Mert nemcsak összeférhetetlen, hanem etikátlan is volt, hogy még a Horn-kormány pénzügyminisztereként beült az általuk kistafírozott hajdúsági volt párttitkár egyik cégének felügyelőbizottságába. Azzal a Kiss Elemérrel együtt, akinek botlásának erkölcsi romhalmazán jött létre az etikai tanács. A köznek az lenne a jó, ha a politikus azért lenne tisztességes, mert nem érné meg neki, hogy tisztességtelen legyen: mert működne a kormányzati ellenőrzés. Ha csupán távlati cél Medgyessy szerint, hogy ne akarjon egy politikus tisztességtelen lenni, az nagy baj. És tapasztaljuk nap mint nap, hogy nagy a baj.

Ha egy kormánytisztviselő kesze-kusza lakás-adásvételi szerződésének eredője az, hogy egy olyan cégnek marad adósa - egy bonyolult követelésengedményezési eljárás eredményeként -, amely cég milliárdokkal tartozik az utakon sztrájkoló gazdáknak -, akkor ez bizony minimum etikai kérdés, amellyel valahogy nem akaródzik foglalkozni az etikai tanácsnak. Mert vagy nem tud róla, vagy tán túlságosan is "konkrét" az ügy.

Egy igen figyelemre méltó állásfoglalás is született tavaly decemberben, amely kimondta: "A szociálisan gyengébb helyzetben lévők megsegítésére költségvetési támogatással (...) nyújtott segélyeket vagy kedvezményes hiteleket luxuscélokra, vagyoni vagy üzleti előnyöket célzó hitelek igénybevételére felhasználni erkölcstelen. E téren fokozott erkölcsi és politikai felelősség terheli az államhatalom hordozóit, ha egyéni érdekeiket érvényesítik." Mint tudjuk, jó néhányan érvényesítették magánérdekeiket közpénzből.

Az etikai tanács decemberi erkölcsi malasztja annyit használt a közerkölcsnek, mint halottnak a csók.
Így aztán teljesen érdektelen, hogy Solt Pál megy vagy marad.

Torkos Matild, Magyar Nemzet