Egyfajta kormányzati szerepjáték, ami arra irányul, hogy hazai és külföldi befektetőkkel elhitesse, a kabinet elszánt a pénzügyi stabilizáció megteremtésében. Az elszántság látszata lehet, hogy ideig-óráig fenntartható lesz, a cselekvőképesség totális hiányát viszont nem lehet egy-két hónapnál tovább fenntartani.

A sokkterápia (mellesleg a legprimitívebb gazdaságpolitikai eszköz) általában több kárt okoz, és végső soron fájdalmasabb áldozatvállalással jár, mint a hathatós, megalapozott és tudatos reform. A céltalan áldozat, az ok nélküli pusztítás ugyanis mindig fájdalmas. A Draskovics-terápia keretében költségeket faragnak le, ami közvetlenül az intézmények működésének akadályoztatását, s nem egy esetben teljes ellehetetlenülését eredményezi. Ebben a tekintetben megdöbbentőnek tartjuk, hogy a kormány egyetlen minisztere sem emeli fel a szavát mindazon áldozatokért, amelyek vállalásának egyetlen, demonstratív célja mindössze az, hogy a kormányzati cselekvés látszatát keltse. Pedig rajtuk kívül senki sincs elragadtatva a megszorító intézkedésektől. Nem citáljuk a hazai és a külföldi befektetők, elemzők összes idevágó véleményét, de nem túlzunk, ha egyetlen mondatba tömörítjük az álláspontokat: nem hisznek az új pénzügyminiszter, Draskovics Tibor terápiájának sikerében. Nem hisznek a kormánynak.

Miért kötöttek vajon paktumot a miniszterek? Miért nem száll szembe Draskovics Tiborral Németh Imre agrárminiszter a gazdák érdekében, miért nem emeli fel a hangját Csillag István gazdasági miniszter a kis- és közepes vállalkozások érdekében, miért hallgat Magyar Bálint az oktatás rovására, miért nem tiltakozik Hiller István a kulturális élet finanszírozásának megkurtítása ellen?

Gyanúsan kemény az egység. Csak nem érzik úgy a kormány miniszterei, hogy a semmittevés leplezésére végrehajtott, kártékony pótcselekvés személyes miniszteri kudarcaikat is takarja?

Kínos is lenne beismerni az európai parlamenti választások
kampánystartjának idején a sikertelenséget. Sőt! Minden erre figyelmeztető hangot letorkolnak azzal, hogy a békétlenek, az árokásók támadják a kormány tagjait, akik kivétel nélkül a közéleti és a gazdasági örvények csillapítására, az árkok betemetésére, az európai politikai hangnem megteremtésére törekszenek.

Így lett politikai demonstráció a gazdatüntetésből is. S így lesz minden egyes, az elégedetlenségnek hangot adó megnyilvánulásból alantas, destabilizációs, nem Európa-konform megnyilvánulás. (Még jó, ha nem antiszemita is egy kalap alatt.)

Ami nem a kormány, hanem a társadalom egészének boldogulását hivatott aláásni.

Kérdés azonban, mi kártékonyabb: szembesíteni a kormányt rendszeres és súlyos hibáival, vagy a cselekvésképtelenség leplezésére foganatosított fölösleges, de annál ártalmasabb restrikcióval sokkolni a teljes közigazgatási szférát?

Hommer Tibor; Magyar Nemzet

mno.hu - fidesz.hu