Tudniillik nem így van. Nem egy önmagát túlélt diktatórikus reflex rúgott egyet öntudatlanul Bukarestben, hanem a román állam önvédelmi mechanizmusai léptek működésbe, remélhetőleg még nem későn. Hivatalos állásfoglalásuk szerint ugyanis Bayer Zsolt "nyilvánosan uszított az államrend ellen, dicsőítette a revizionista nézeteket, támogatásáról biztosította az elszakadási törekvéseket, publicisztikai tevékenysége révén pedig kétségbe vonta Románia egységes nemzetállami jellegét".

Ezt tette Bayer Zsolt, ám Bukarest nem hagyja magát. Gigászok csatájára kell számítanunk. Románia nagy és erős ország, népe kemény és elszánt. Túlélték Traianus légióinak tombolását, és utána úgy általában mindent, mesélik magukról. Ami azonban eddig elegendő volt, nem biztos, hogy a jövőben is elegendő lesz. Mert most Bayer Zsolt uszít, dicsőít, támogat és von kétségbe. És ha Bayer Zsolt uszít, dicsőít, támogat és kétségbe von, akkor bizony Románia puszta léte, következésképpen a kelet-közép-európai térség stabilitása, tágabban kontinensünk jövője forog a kegyetlen kockán.

Eddig magunk sem tudtuk, hogy mit jelent nekünk Bayer Zsolt. A román-bayer határincidens óta azonban sok minden érthető.

Juhász Ferenc nyilván azért szereli le oly lelkesen a magyar haderőt, mert a honvédség rézpitykét sem ér, ugyanis évtizedek óta képtelen kétségbe vonni Románia egységes nemzetállami jellegét. Nem úgy a Zsolti gyerek. Ő azonnal torkon ragadta Bukarestet. Medgyessy Péter európai közös listája is logikus lépésnek tűnik immár: össze kell gyúrni a magyar politikai elitet, talán úgy majd sikerül hatékonyan támogatni az elszakadási törekvéseket, magyarán a székely autonómiát, mert az erőiket szétforgácsoló magyar pártokat a román nemzetállam e tekintetben soha nem vette komolyan. Nem úgy a Zsolti gyereket. Hiszen Erdély azóta szakad, hogy ő eltépte. Kovács László, az MSZP régi, jól bejáratott alkatréme is azért mond olyan furcsákat, mert bár vérzik a szíve Bayer Zsoltért, felelős államférfiként tudja, hogy a konfliktus eszkalációjának megfontolt megakadályozása előbbre való Bayer állampolgár egyéni sérelmeinek kezelésénél. Az is logikus, hogy miért igyekezett Románia oly megszállottan a NATO kötelékébe: abban bíztak, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete talán képes féken tartani lapunk ádáz főmunkatársát. Hát nem képes. Az északi-tengeri orosz flotta csak ritkán fut ki Petropavlovszkból, ezt elérték, de Bayer Zsolt most is úton van valahová.

Bukarest hallgat, készülődik, és erőt mutat az aggodalmas külvilágnak. Bayer Zsolt jó ideig nem uszíthat, dicsőíthet, támogathat és vonhat kétségbe, de a kár, amit a román államnak okozott, így is csaknem felmérhetetlen, a végső összecsapás tehát nem várathat magára sokáig.

Bayer Zsolt hadászati csapásmérő jelentősége egyébként matematikailag is igazolható. Kétségtelenül igaz ugyan, hogy támadó félként még egyetlen talpalatnyi földet sem tudott Magyarországhoz csatolni, de hadjáratai nyomán nem is vesztettünk még területet, ami hazánk múlt századi háborúinak a tapasztalatait elemezve úgyszólván páratlan hadtörténelmi teljesítménynek nevezhető. Úgyhogy Bukarestet tényleg akkor kapja el, amikor akarja.

Forrás: Csermely Péter, Magyar Nemzet, 2004. március 5.