A tényeket pontosan közvetítő, néhány soros hír és tudósítás tünékeny, mégis nagyon fontos, talán legfontosabb műfajai a hírlapírásnak. A nemzeti ünnepünkről beszámoló tudósítások némelyike azonban megfeledkezett a műfaj követelte szabályokról: többek között a pontosságról, a tények tiszteletéről, a hír és a kommentár műfajának különbségéről. A tények azonban makacs dolgok, csattanósan cáfolják egyes újdondászaink sorait.
"Nem mind Áder, ami fénylik"
"A beszéd végén a szónokot visszatapsolta a 3-5 ezer fős tömeg" - írta az index.hu tudósítója a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör Dísz téri megemlékezésről, amelynek szónoka Áder János volt. Hogy ennek minden más, több tízezer részvevőt említő tudósítás, tévés hírműsorokban bemutatott képkocka ellentmondott, kínos, az pedig, hogy miként becsülhetett "alsó hangon" háromezer embert a Dísz teret teljesen megtöltő, a környező utcákba átkígyózó ünneplő tömegből, szemorvosért kiált.
A beszédet három gondolatba sűrítő online-szerző különös "sikeresen" birkózott meg, és került két vállra a Fidesz politikusa által citált Petőfi-idézet tolmácsolásával. "A Fidesz frakcióvezetője hangsúlyozta, hogy Petőfit nem az 'akasszátok fel a királyokat' jellegű verssorok alapján kell megítélnünk, mivel a költő 'republikánus volt', és az erkölcsöt tartotta a legfontosabb erénynek" - írta tudósító az indextől. "Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de bizonnyal azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valék. Ami egy szóval annyi, mint republikánus. Mert a respublikának nem az a fő jelszava, hogy le a királlyal, hanem a tiszta erkölcs" - idézte Áder János a költőt, hangsúlyozva: "Petőfi Sándor szavai ezek. A költőé, aki nagy idők tanúja volt, és aki vértanúja is lett ezeknek a világra szóló időknek."
Névmágia és csörgősapka
"A hír szent, a vélemény szabad" - mondatot sok éven át hetedik oldalán, nap mint nap feltüntető napilap tudósítója pontosabban küzdött meg a Petőfi-féle respublika fő jelszavával. Majd idézett még egy mondatot a Fidesz-frakcióvezetőjétől. Egyet-egyet a műsorvezetőtől, illetve egy ismeretlen hölgytől. A mérték és érték ezen túl is megjelent az írásban ekképpen: "Volt faserleg, zászló, borkóstoló, és lehetett venni mindent, amivel dobolni, sípolni, csörögni lehet. Mindezért cserében csupán Áder János fideszes frakcióvezető beszédét kellett meghallgatni, ami igazán méltányos üzletnek tekinthető." E sorok kapcsán a világért nem biztatnánk például a könyv- és kazettaárusokat helyreigazításra. Miként a szakma íratlan szabályai szerint eszünkbe sem juthatna szójátékot űzni a tudósítást jegyző szerzőpáros hölgytagjának nevéből, szemben a "beszámolócskával", amely leírja: "A visszatapsolt, meghajló és ujjaival főnöke nevének kezdőbetűjét formáló Áder..." V mint victory. (Csörgődob verése, csörgősipka viselése helyett ajánlott az angol szótár forgatása.)
Mámoros, de nemcsak a naptól
De fogjuk föl mindezeket a tudósítói túlkapásokat a jeles nap kapcsán méltán emlegetett mámornak, amely - és legyen kalauzunk az említett napilap - néha nemcsak az ünnepnap nagyszerűségétől ered. Legalábbis a "műmámortól" átitatott cikkentyűnek az SZDSZ-hajóról írt sorai szerint: "A beszélgetésnek lényegesen izgalmasabb része volt, amikor a pártelnök az 1972-es március 15-ei élményeiről beszélt, amikor a karhatalom megakadályozta, szétverte az egyetemisták spontán megemlékezését. Kuncze és ismerősei egyébként egy helyi sörözőben vészelték át az igazoltatás perceit. Itt sikerült olyan állapotba kerülniük, hogy 'a rendőrök látták: nem tüntetni voltunk' - emlékezett a pártelnök."
Mámor és műmámor minden mennyiségben: a naptól, a sertől és a megbokrosodott tolltól...
fidesz.hu