Már a Szabad Föld is

2004. március 17., 12:24

A szabad sajtó ünnepén talán nem illetlenség emlékeztetni rá, hogy a rendszerváltozás idején a megyei újságok mindegyikében sikeresen átmentette magát az egykori MSZMP elvhű szerkesztőgárdája, az országos napilapok közül pedig mindössze egy olyan akad, amelynek a főszerkesztője korábban nem állt a komenista párt alkalmazásában. Tizennégy év alatt persze sok víz lefolyt a Keleti-főcsatornán, az egykori cenzorok új generációkat neveltek ki, de a redakciókban meghatározó szemléletmód mit sem változott.

Továbbra is a szervilizmus uralja a hazai írott sajtót. Szervilizmus az új urakkal szemben, akik (az osztrák, német vagy francia tulajdonos komisszárjaiként) az újságoldalakban elsősorban hirdetési felületet látnak és gazdasági racionalizálásra (magyarul: a konzervoldalak növelésére) törnek. De szervilizmus az ideológiával szemben is, amelyben a pragmatikus magyar újságírók zöme (a késő kádárizmus időszakához hasonlóan) továbbra sem "hisz", ugyanakkor a legkisebb erkölcsi skrupulus nélkül teljesít minden olyan politikai kívánságot, amely a Hatalom felől érkezik.

Aié a hatalom, azé a sajtó

Mint a sáskák: a kormányváltás után úgy lepték el a magyar médiát a pártállami diktatúra emblematikus mikrofon- és tollforgatói Aczél Endrétől Pallagi Ferencen át Juszt Lászlóig. S rögvest megindult a balliberális piaci terjeszkedés is, hiszen Lendvai Ildikó, aki a Kádár-rezsim hivatásos cenzorából lett a demokratikus Magyarország országgyűlési képviselője, már a választási kampányban úgy nyilatkozott, hogy médiából soha nem elég. A köztévé megszállása után rögvest elkezdődött a jobboldali és független szellemiségű sajtótermékek gazdasági ellehetetlenítése: ismeretes, hogy a Magyar Nemzetnek még a nyomdaszerződését is felmondatta a kormány. Akadnak olyan újságok, ahol az állami, illetőleg kormányközeli hirdetők távoltartása sem hozza meg a várt eredményt, a legtöbb esetben azonban sikerrel jár a baloldali agresszió. Ez történt a Szabad Föld esetében is. A nem is olyan rég még közel egymilliós példányszámban megjelenő újság népszerűsége az elmúlt másfél évtizedben sokat csökkent, de még mindig meghatározó tényező a hetilapok piacán. Még mindig a legfontosabb tájékozódási pont a magyar mezőgazdaság több százezernyi munkásának. Éppen ezért komoly politikai súlya van, hogy mi minden lát napvilágot ebben az újságban. Az új kiadó és az új szerkesztőség láthatóan tisztában van vele, hogy mi a tét. Minden bizonnyal ezért szerkesztenek olyan lapot, amelyben a gazdademonstrációk idején egyetlen cikkben sem esett szó a végsőkig elkeseredett emberek és az öntevékeny mezőgazdasági szervezetek követeléseiről, viszont több írás is szólt arról, hogy a jelenlegi kormány elkötelezett a vidék felemelkedéséért. Miközben a magyar mezőgazdaság az elmúlt húsz év legsúlyosabb válságát éli át, az új Szabad Föld csupa derű és optimizmus (még az on-line változat archívumából is eltüntették azokat a korábbi cikkeket, amelyek beárnyékolhatnák az idillt). Miközben a sertéstenyésztők újra azt fontolgatják, hogy a Parlament elé hajtják a disznókat, mert a kormány nem tartja be a megállapodásukat, a Szabad Földben Gyurcsány Ferenc arról nyilatkozik, hogy ő rendkívül okosnak tartja a magyar parasztot. Meglehet, hamarosan tapasztalati bizonyosságot is szerezhet majd az ambíciózus sportminiszter a paraszti bölcsességről - erről azonban a Szabad Föld aligha fog beszámolni.

Gulyás Gábor; deol.hu

fidesz.hu