Ma a Parlamentben interpellációk, azonnali kérdések, az ellenzék és a kormánypárt szócsatája és politikai csatája. A Stúdió vendége Áder János, a Fidesz frakcióvezetője. Jó estét kívánok.

Jó estét kívánok.

A Fidesz ma egy erős programot produkált a Parlamentben. Mi volt a céljuk azzal, hogyan választották ki a mai témákat? Ugye Draskovics Tibor egykori államtitkári tevékenysége, adóelengedés, gázáremelés. Politikai és a lakosság számára fontos témák voltak ma napirenden.

Hát mondhatom azt is, hogy ebben nincsen újdonság, tehát igyekszünk olyan témákat kiválasztani, melyek valóban a választópolgárokat közvetlenül érintik és vélhetően a többségüket érdeklik.

Egyébként ebben befolyásolja Önöket az, hogy a közvélemény-kutatások mit mutatnak? Olvastam egy statisztikát, hogy gyakorlatilag azok a témák érdeklik legjobban az embereket, amiben a Fidesz gyakran föl szokott szólalni. A Fidesz először fölméri a közvéleményt és utána beszél erről vagy fordítva van?

Szerintem az embereket azok a témák érdeklik, amik a saját életükről szólnak. Ezért azt hiszem, hogy mindenképpen érdemes valóban néhány szót szólni arról, hogy miért is és milyen témákat választottunk ma interpelláció vagy azonnali kérdés témájául. Az egyik volt a gázáremelés - amit Ön is említett, ez már régóta szerepel a Parlamentben, egészen pontosan 2002 májusa óta, hiszen áprilisban, 2002 tavaszán sok szocialista politikus, Lendvai Ildikótól kezdve Kovács Lászlón át Medgyessy Péterig azt ígérte a magyar választópolgároknak, hogy nem lesz gázáremelés!

Hadd szakítsam itt meg egy pillanatra. Szombaton vendégünk volt Kovács László, az MSZP pártelnöke...

...és azt mondta, hogy ez nem így történt?

Azt mondta, amikor fölidéztem ezt neki, azt mondta, hogy a "nem lesz gázáremelés" arra a Fidesz-üzenetre vonatkozott, amikor a Fidesz azt mondta a választási kampányban, hogy amint a szocialisták hatalomra kerülnek, azonnal gázáremelés lesz. 40 százalékos. És ő azt mondta, hogy a "nem lesz gázáremelés" az a nem azonnal lesz gázáremelésre vonatkozott. Ők nem mondták soha azt sem, hogy soha nem lesz gázáremelés, ők a Fidesz erre vonatkozó támadását verték vissza.

És Ön meg tudta ezt állni mosolygás nélkül?

Én azt kérdeztem tőle, hogy a "nem lesz gázáremelés" az nem azt jelenti, hogy nem lesz... az nem arra válasz, hogy nem azonnal lesz gázáremelés, de most már lassan én is eltévedek a saját...

Igen, azt gondolom, hogy Ön is belebonyolódik a Kovács-útvesztőkbe, úgyhogy szerintem inkább idézzük fel pontosan, hogy mit is mondtak. Lendvai Ildikó, szó szerinti idézet: "Lassan mondom, hogy az ország minden polgára megértse, megértse Orbán Viktor is: nem lesz fogyasztói gázáremelés." Szó szerinti idézet volt. Elég sokszor volt alkalmam az elmúlt két évben ezt elmondani a Parlamentben is, úgyhogy megtanultam. Medgyessy Péter...

De erre mondhatnám azt, Medgyessy Péter azt mondta, mennyire ígérjem? Húsz évre? Tíz évre?

Így van. Azért folytattam volna a következő idézettel, és aztán nem is akarom a nézőket a továbbiakkal traktálni, csak én azt gondolom, hogy kellően helyre is teszi a Kovács László i magyarázkodást, hogy: "hány évre, húsz évre ígérjem?" - mondta ezt Medgyessy Péter -, "nem lesz gázáremelés". Próbálkoztak azzal már, hogy azt mondták, hogy hát nem éreztük az iróniát, a finom iróniát Medgyessy Péter szavaiban. Ezzel a magyarázattal próbálkozott a múlt héten Veress János politikai államtitkár. Hát, mondhatnánk azt, hogy legközelebb szóljanak, hogyha viccelnek velünk, mert valóban, én magam sem éreztem, hogy ezt éppen Medgyessy Péter vicces kedvében mondta volna. De hát a lényeg az, hogy miközben ez az ígéret elhangzott, valójában négyszer emelte a gáz árát a Medgyessy-kormány, és a legutóbbi áremelés már egészen drasztikus, hiszen bizonyos fogyasztás fölött, egészen pontosan az évi 3000 köbméteres fogyasztás fölött már 28 százalék a gázár emelése az idei esztendőben. Bizony-bizony akik most, a napokban már megkapták vagy a következő napokban kapják meg a gázszámláikat, hát azok, nyugodtan mondhatom, hogy hanyatt fognak vágódni, de legalábbis nagyon meg fognak lepődni, és bizony-bizony erre az ígéretre azt gondolom, hogy majd sűrűn fognak emlékezni, és lehet, még azt sem zárom ki, hogy nem kifejezetten nyomdafestéket tűrő szavakkal emlegetik Medgyessy Pétert és pár szocialista politikust.

Amikor ezt emelik a kormánykritika egyik középponti témájává, akkor mit kifogásolnak? Azt, hogy olyasmit ígért az MSZP 2002-ben a kampányban, amelyről már akkor is tudhatta, hogy nem fogja betartani, vagy pedig azt kifogásolják, hogy egyáltalán emelkednek a gázárak.

Azt, hogy visszaéltek az emberek bizalmával. Visszaélt az emberek bizalmával Medgyessy Péter, Kovács László és Lendvai Ildikó és mások is, akik ezt a szöveget akkor vitték, harsogták, ismételgették. És ilyenből azért van jó néhány, ilyen választási ígéretből, tehát nem egy ilyen van, nemcsak a gázáremelés, hát van itt más is. Itt van például mindjárt a gyógyszerárak kérdése, ami egyébként is központi kérdés. Ez is szerepelt, ha nem is ezen a héten, a múlt héten a Parlamentben. Tudjuk jól, hogy itt nagyon súlyos konfliktus alakult ki a gyógyszergyártók és a kormány között, de azt már kevesebben tudják talán - mert a szocialista politikusok ezt elfelejtik elmondani -, hogy nem kerültünk volna ide, nem lennénk ilyen helyzetben, hogyha a Medgyessy-kormány nem rúgta volna fel azt a megállapodást, amit a gyógyszergyártókkal még az Orbán-kormány kötött 2002-ben. Ez a megállapodás az arról szólt, hogy három évig, egészen pontosan tehát 2005 végéig a támogatott gyógyszereknek az ára nem emelkedhet nagyobb mértékben, mint az infláció kétharmada. Azaz most, amikor 6 százalék volt tavaly az infláció, csak négy százalékkal emelkedhetett volna a támogatott gyógyszereknek az ára. Ehhez képest az idén - csak az első két hónapban - 16 százalékkal emelkedett a gyógyszerek ára. Még egyszer mondom, ha a Medgyessy-kormány nem rúgja fel ezt a megállapodást, akkor ma a gyógyszerek ára körülbelül 4 százalékkal emelkedett volna, tehát lényegesen kevesebbet kellene fizetni a gyógyszerekért a nyugdíjasoknak, nagycsaládosoknak, meg minden beteg embernek, aki gyógyszert vásárol, mint most.

A támogatott gyógyszerek esetében.

És van még egy fontos dolog. A megállapodás az arról is szólt, hogy további 400 gyógyszerrel bővül a támogatott gyógyszereknek a köre, 400 olyan készítménnyel, amik nagyon-nagyon drágán kaphatók, ezek bekerültek volna a támogatotti gyógyszerkörbe; no, ezt a megállapodást is fölrúgta a Medgyessy-kormány, és ezért van az, hogy ma ezekhez a gyógyszerekhez jóval drágábban, akár kétszer-háromszor olyan áron jutnak csak hozzá a beteg emberek, mint amilyen áron hozzájuthattak volna. Még egyszer mondom, 2005 végéig a kormány ezt a lehetőséget kihasználhatta volna. Semmi nem kényszerítette arra, hogy fölrúgja ezt a megállapodást. Azt mondták, hogy tudnak helyette kötni egy jobbat. Hát ehelyett nem kötöttek semmit sem, és ma ennek a kárát a beteg emberek fizetik meg. A nyugdíjasok többek között, vagy a gyermekes családok fizetik meg, akiknek sokkal többet kell fizetni a gyógyszerért, mint ahogy a megállapodás betartása esetén kellett volna vagy kellene.

Amikor erről beszél, akkor egyben ez az arra vonatkozó ígéret is, hogy ha a Fidesz kormányra kerül, akkor ugyanezt a gyógyszer-megállapodást és ugyanezt a logikát fogják alkalmazni kormányon, tehát az inflációt meg nem haladó gyógyszerár-növekedést tartanak helyesnek, szóval hogy gyakorlatilag nemcsak most, ellenzékben, hanem majd kormánypártként is ezt fogják képviselni?

Hát nézze, ha egyszer sikerült kormánypártként ezt a megállapodást tető alá hozni, akkor azt gondolom, hogy joggal mondjuk azt ellenzékben, hogy ezt a kormány miért rúgta föl. És nyilván, hogyha a választók újra úgy döntenének, hogy a Fidesz alakítson kormányt, akkor meg kell kísérelni ismét a gyógyszergyártókkal egy ilyen megállapodást tető alá hozni, azért, mert ez a beteg embereknek az érdeke. Ráadásul, ráadásul ehhez hozzátartozik egy fontos gazdaságpolitikai cél, az infláció leszorítása. Hiszen hogyha az inflációt leszorítja a kormány - mint ahogy az Orbán-kormány négy éve alatt folyamatosan csökkent az infláció; 18 százalék volt, ne feledjük, 1998-ban, 6 százalék alatti volt, amikor a Medgyessy-kormány átvette a kormányrudat -, no, hogyha ezt a politikát folytatta volna a Medgyessy-kormány, akkor egyre kisebb mértékű áremelés lett volna csak lehetséges, ami azt jelentette volna, hogy kiszámítható, biztonságos lett volna a beteg emberek számára a gyógyszerfogyasztás. És a gyógyszerkasszájuk, a gyógyszerszámláik nem szöktek volna az égig. A gyógyszerárak. No, ehelyett teljesen kaotikus állapot és teljes bizonytalanság uralja a gyógyszerpiacot. Bizony ezen van ideje változtatni...

A kormány most befagyasztotta a gyógyszerárakat.

Hát egy ideig-óráig, aztán majd utána lehet, hogy ennél sokkal drámaibb gyógyszeráremelés következik ezután. Ennek a megállapodásnak még nem jutottunk a végére, nagyon sok gyógyszergyártóval még vitája van a kormánynak, tehát nem tudjuk, hogy pontosan ez mivel végződik. Én azt tudom mondani még egyszer Önnek: erre nem került volna sor, a betegek kevesebbet fizetnének a gyógyszerért, hogyha a megállapodást nem rúgták volna föl, és négyszáz további gyógyszer került volna be a támogatotti körbe. A mai napig nem tudom egyébként, nem tudom, hogy a kormány miért rúgta föl ezt a megállapodást. Nem tudom erre a kérdésre a választ. Sokszor megkérdeztük a Parlamentben, interpelláció, azonnali kérdés formájában napirend előtt, mind a mai napig a kormány adós ezzel a válasszal.

A mai parlamenti vitában is szóba került az a hetek óta folyó vita, amit mondjuk úgy lehet összefoglalni, hogy ki és hol rontotta el a magyar gazdaság állapotát? Kovács László, amikor szombaton vendégünk volt itt, a Hírtévében, azt mondta, hogy követtek el hibákat, kommunikációsakat, illetve egy világgazdasági fellendülést vártak, amely nem következett be. De - tette hozzá -, akkor, amikor 2002-ben átvették a kormányt, akkor a Fidesz rájuk hagyott vagy a jobboldali kormány rájuk hagyott egy 900 milliárdos terhet, és ennek a tehernek a be nem jelentése volt a kommunikációs hiba, illetve az, hogy ennek a hatásaival nem számoltak. A másik, és ez az, ami miatt aztán a kormányköltségvetés eleve rossz helyzetből indult és aztán később ez a be nem következő világgazdasági fellendülés miatt még rosszabb lett. Kíváncsi vagyok, mi erre a válasza, és hogy ezt... ők arra hivatkoznak, amikor a 900 milliárdról van szó, hogy az Orbán-kormány olyan hosszú távú kötelezettségeket vállalat, amelyeket aztán a 2002 után hatalomra kerülő kormánynak kell folyamatosan kifizetnie, és ezek eleve beépülnek a költségvetésbe.

Hát, megmondom őszintén, hogy én sajnálom Önt, hogy ilyen nagy önuralommal kellett végighallgatnia Kovács Lászlónak ezeket a gondolatait.

Ez a dolgom.

Jó, de azért némi szolidaritást vegyen észre a hangomban, mert hát a valóság micsoda? És hát tényleg, ilyenkor egy újságírónak is meg kell állnia, hogy mosolygás nélkül hallgasson végig egy külügyminisztert, aki egyébként a mai parlamenti ülésnapon azt nem tudta, hogy az Európa Parlamentben a magyarok még csak megfigyelői státuszban vannak, és nem szavazhattak arról a határozatról, ami elítélte Medgyessy Péternek a közös listaállításra vonatkozó javaslatát. És Kovács László számon kérte Ékes Józsefen, hogy ő hogyan szavazott. Ékes József sehogyan sem szavazhatott, mert még csak megfigyelő és nincsen szavazati joga. Ezt nem tudja a külügyminiszter. No, ezek után egy kicsit aggódom, hogy államadósság ügyében vajon kellően jártas-e. De nézzük a tényeket. Mik a tények? A tények azok, hogy az államadósság mértéke az 33 százalékkal nőtt másfél esztendő alatt a Medgyessy-kormány idején. Erre nem volt példa 1990 óta a magyar gazdaságban. Tény, hogy az Orbán-kormány ideje alatt, amikor az Orbán-kormány megalakult, a nemzeti jövedelem 59 százalékát tette ki a magyar államadósság, és ezt az Orbán-kormány négy év alatt letornázta 53 százalékra. Tény, hogy most, másfél év vagy közel két év Medgyessy-kormányzás után ismét a nemzeti jövedelem 59 százalékát éri el a magyar államadósság, ami a kritikusnak tekintett 60 százalékos szinthez már nagyon-nagyon közel van. Tény, hogy minden magyar családra a Medgyessy-kormány rossz gazdaságpolitikája további egymillió forintnyi államadósságot rakott teherként a vállára, minden magyar, mondjuk egy négytagú, átlagos négytagú családot számolunk, ez több mint egymillió forint. Irgalmatlan összeg, ez csak a növekmény, és tény, hogy az idei esztendőben 200 milliárd forinttal többet kell fizetnünk a kamatok törlesztésére, mint két évvel ezelőtt. Ez azt jelenti, hogy 200 milliárd forinttal jut kevesebb autópálya-építésre, kórházak rendbetételére, iskolák, óvodák felújítására és így tovább, és ennyivel kevesebb pénzhez jutnak hozzá a vállalkozások, a kis- és középvállalkozások, hiszen a kormány elszívja a hiteleket tulajdonképpen a piacról, és ezeket a hiteleket nem a gazdaság szereplői tudják igénybe venni.

A Pénzügyminisztériumból származik az a statisztika, ami az egyik hétvégi napilapban, azt hiszem, a Magyar Hírlapban jelent meg. Ebben az szerepel, hogy 2002-re, az Orbán-kormány idején ezerháromszáz-valahány milliárd forinttal nőtt az államadósság, 2003-ban, a Medgyessy-kormány első évében, első teljes évében is ezerháromszázzal nőtt, azaz mind a két kormány egy adott évben - ami a rá eső részt illeti - jelentős mértékben, ezerháromszázzal és ezerháromszázzal növelte az adósságállományát. Erre mondják azt, hogy 2002-ben a Fidesz a választási költségvetés érdekében ugyanúgy eladósította az országot, ahogy aztán 2003-ban a Medgyessy-kormány folytatta ezt a folyamatot.

Az a helyzet, hogy nem felel meg a valóságnak ez az állítás, ugyanis az Orbán-kormány ideje alatt összesen kétezer-milliárddal nőtt az államadósság, most másfél év alatt nőtt kettőezernyolcszáz-milliárd forinttal. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy az egyik oldal, az Orbán-kormány ideje alatt, miközben folyamatosan nőtt az ország nemzeti jövedelme, aközben csökkent az államadósságnak az ehhez viszonyított aránya. Most pedig nem nő az ország nemzeti jövedelme olyan mértékben, mint ahogy azt akár a költségvetésben elfogadták, vagy ahogy a kormányprogramban ígérték, és ehhez képest lényegesen nagyobb mértékben nő az államadósság. És ezért van az, hogy drámai mértékű, mondom még egyszer, több mint 30 százalékkal nőtt az államadósság másfél esztendő alatt. De az előbbi kérdésére visszatérve, nem akarom azt sem megkerülni, hogy Kovács László mit mondott, hogy 900 milliárdos hiányt találtak...

Kötelezettségvállalást.

Kötelezettségvállalást. Hát kicsit mulatságos másfél év kormányzás után kiállni a nyilvánosság elé azzal, hogy jaj, fáj a fejünk, mert hogy találtunk egy 900 milliárdos kötelezettségvállalást még az Orbán-kormány idejéről. Hát nyilvánvaló, hogy ez megint csak nem igaz, az igazság az, hogy nem 900 milliárd mínusz, hanem 320 milliárd plusz volt a költségvetésben. Egyébként ezt Kuncze Gábor is elismerte még 2002 nyarán, valamikor az első 100 napos program elfogadásánál - 50 százalékos béremelés pedagógusoknak, egészségügyi dolgozóknak -, ugyan ezt miből valósították meg? Négyheti kormányzás után?! Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ezt a Medgyessy-kormány négyheti kemény munkával teremtette meg ennek a fedezetét. Ez benne volt akkor a költségvetésben, többletként, különben ezt a bérfejlesztést nem tudták volna megvalósítani. Na most Kuncze Gábor akkor, július 7-én egy parlamenti ülésen azt mondta, hogy örüljünk annak, hogy az ország olyan gazdasági állapotban van, hogy megengedheti magának ezeket a jóléti intézkedéseket. Kuncze Gábor akkor már a kormánykoalíciónak a tagja volt. Pontos képe volt a magyar államadósságról, az Orbán-kormány által vállalt kötelezettségekről, a költségvetés helyzetéről. És akkor ezt mondta. Akkor most, másfél év elteltével arra kérem őt is és Kovács Lászlót is, hogy ne mutogasson vissza az Orbán-kormány időszakára, és ne mondja azt, hogy minden bajnak a kiváltója, minden bajnak az okozója az Orbán-kormány. Végre, végre ismerjék már el a felelősségüket, hogyha valamit rosszul csináltak, végre lássák be, hogy egy sodródó, tehetetlen gazdaságpolitikát folytattak - ha egyáltalán ezt gazdaságpolitikának lehet nevezni -, és ezáltal Magyarországnak a nemzetközi presztízse jelentősen leromlott, a magyar nemzeti jövedelem növekedése megtorpant, az ország gazdasága stagnál, és bizony-bizony ezt az emberek most már a saját bőrükön érzik. Erre kellene végre magyarázatot adni, hogy hogyan jutottunk idáig. Hogyan jutottunk idáig?

Ön azt mondja, stagnál a magyar gazdaság. Én a múlt héten olvastam a Gazdaságkutató Intézetnek egy előrejelzését, amiben azt mondja, hogy 2004-ben akár 3,7 százalékos növekedés is lehet. A konjunktúraindexek, a gazdaságnak a jelzőszámai, a megkérdezések, amikor vállalatvezetőkkel beszélgetnek - épp a mai lapokban van ez benne -, azt jelzik, hogy a tavalyi év második felétől elindult egy fellendülés, a gazdaság szereplői is így érzik, a lakosság az, amely sokkal pesszimistább - erről a Hírtévé hírei is szóltak -, és a kormányzat erre azt mondja, hogy éppen a tavalyi év második felében bevezetett takarékossági intézkedések azok, amelyek meggyőzték arról a gazdaság szereplőit meg a nemzetközi piacokat is, hogy a kormány józan gazdaságpolitikát folytat, és ennek ebben az évben már látszani fognak az eredményei.

Jó lenne, hogyha így lenne, de hát ennek sajnos az előjelei még nem látszanak. Amit látunk a magyar gazdaságból, ahogy az előbb említettem, az államadósság drámai mértékben nőtt, a munkanélküliség stagnál - sajnos nem csökken, minden ellenkező híresztelés ellenére sem -, és az infláció éppen meglódulóban van, sőt, azt is mondhatnám, hogy meglódult. Most már pont ezek a prognózisok felfelé módosítják az inflációs előrejelzéseket akár 7,5-8 százalékos inflációt sem tartanak kizártnak ebben az esztendőben, miközben tavaly májusban valóban történelmi mélypontot, 3,5 százalékot ért el Magyarországon az infláció. Ehhez képest az idén ennek a duplájára fog emelkedni. Ez egyáltalán nem jó, ez növeli a kamatokat, megnehezíti a kis- és középvállalkozások és az agrárvállalkozások számára a hitelhez jutásnak a lehetőségét, erre azt mondani, hogy fellendülőben van a gazdaság, hát önszuggeszciónak jó, kampányfogásnak talán jó, de egyre kevesebb ember van ma, aki ezt elhiszi.

De három-négy százalékos gazdasági növekedés, tavaly 2,9, azt hiszem, a KSH...

2,8 volt...

A KSH adatai szerint. Idén esetleg 3,7. Arra nem lehet azt mondani, hogy a gazdaság stagnál...

Erre azt tudom mondani, hogy tavaly a költségvetésben 4,5 százalékos gazdasági növekedés volt tervezve, és a fele lett igaz. Most az idén ennél szerényebb a terv, kérdés hogy ez milyen mértékben valósul meg. Úgyhogy szerintem ezt a beszélgetést ott folytassuk majd vagy ezt a gondolatsort, év végén, amikor látszanak a tényleges gazdasági mutatók, és ne azon vitatkozzunk, hogy ki milyen prognózisokat tesz le az asztalra, mert az embereket nem a prognózisok érdeklik, hanem hogy a saját személyes életük hogyan és milyen módon alakul.

hírtv.hu - fidesz.hu