Eddig csak beszéltünk róla, meg-megírtuk, ellenzéki képviselők néha szóvá tették a veszélyt, ám a Képviselői Irodaházban már bekövetkezett: visszatért a Munkásállam. Egyelőre csak Bernáth Aurél falfestményén, ám az Országgyűlés kulturális bizottságának ülésén elhangzottakból nyilvánvalóvá vált: ha a kormánypártokon múlik, már csak idő kérdése, hogy a pártállami restauráció ne csak a falfestmények valósága legyen.

Mindenesetre, aki ezután belép a magyar parlamenti pártok irodáinak is otthont adó épületbe, tanúja lehet a munkásosztály mennybemenetelének. Erről gondoskodik Bernáth Aurél Munkásállam című falfreskója, amely az épület korábbi időszakából köszönt ránk, amikor az MSZMP KB gondosan őrzött székházaként működött a Jászai Mari téri épület. A rendszerváltozást és az MSZMP kettéhasadását követően, amikor a párt kénytelen-kelletlen megvált ingatlanai egy részétől, lefüggönyözték a festményt, ám most elhúzzák a függönyt, s az egypártrendszerű diktatúrát dicsérő alkotás ismét látható válik - így döntött a bizottság.

A monumentális alkotás a szocialista realizmus sztálini követelményei szerint készült, így főszereplőként jelenik meg rajta a munkásság. A cinikusan piedesztára emelt, uralkodó osztálynak hazudott korabeli munkások a szovjet sablonok szolgai másolásának megfelelően kubikolnak, vasat öntenek, gyári munkát végeznek.

A főnök és kibice

Freskó sem létezhet szentek nélkül, így a képen ráismerhetünk a több mint 300 embert, köztük Nagy Imrét bitóra küldő Kádár Jánosra is. Az alkotó a nép egyszerű fiaként, sámlin ülve ábrázolja Kádárt, amint éppen sakkozik valakivel, míg Aczél György, a kétes értékű freskó mecénása ajtófélfának dőlve nézi az eseményt. A képre az alkotó állítólag Nagy Imrét is rácsempészte, szemüveg nélkül. Akasztófákat és menekülők, bebörtönzöttek tömegét, illetve szovjet katonákat azonban semmilyen változatban nem látni, ami kissé hiteltelenné teszi a legitimitását csak ily módon megalapozni képes, ma egyes körökben népszerű Kádár János ábrázolását.

Különös polémiaként vetődött fel, hogy mekkora értéket képvisel az alkotás, mint a festő életművének része: Dávid Katalin művészettörténész remekműnek, Bernáth életműve összefoglalásának vélte az alkotást. Ez a megítélés Szabó István Mephistóját juttatja eszünkbe, a színészt, aki a náci zászlók árnyékában, reflektorfényben, az aréna közepén nyugtatja magát azzal, hogy ő csak egy művész.

A bizottság vitája során kiderült: Szabó Zoltán és Donáth László, az MSZP képviselői azt szeretnék, ha szintén lekerülne a függöny az épületben két dombormű elől. Farkas Aladár alkotásai közül az egyik a "Munkás-paraszt hatalomért. 1956", címet viseli, míg a másik alkotás címe a következőképpen húzza alá az alkotó szellemiségét: "1919. Az első elveszett magyarországi tanácsköztársaság után jönni fog a másik. Lenin." (Aki nem tudná: a munkás-paraszt hatalomért érdemrendet az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverésében segédkezőknek osztogatták.) Mint kiderült: a Magyar Nemzeti Galéria vállalja, hogy az alkotásokat elszállítja, ám nem az öntödébe, hanem valamely raktár mélyére.

Ott várják majd e "dicső" művek a pillanatot, amikor nemcsak a Képviselői Irodaházban érhetjük meg az úgynevezett munkásállam visszatértét.

Udvardy Zoltán, mno - fidesz.hu