Tisztelt szövetségi gyűlés, kedves Barátaim!

Napok óta nyomaszt egy régi emlék. És azt mondják, ilyenkor az a legjobb, hogyha az ember egy nagyobb társaságban kibeszéli a dolgot, úgyhogy, ha nincsen ellenetekre, akkor én most kihasználnám ezt az alkalmat. Arról van szó, hogy annak idején általános iskolából hazafele menet egy zavarodott és agresszív öregember nagy fehér szakállára apellálva folyton arról győzködött bennünket, hogy ő a Titanic kapitánya. Elborult tekintetét látva, 12 éves fejjel is egyértelműnek tűnt, hogy állításával ellentétben, nincsen vezető pozícióban. Mondjuk ki: szereptévesztésben volt, és eközben egyszerre volt vicces és riasztó.

Jó pár éve nem jutott eszembe ez a történet, de minap egy esti tv-híradó nézés közben hirtelen újra beugrott: Medgyessy Pétert mutatták, amint egy lakossági fórumon tizenhét fős hallgatósága döbbent tekintetétől kísérve arról beszélt, hogy az ő népe mögötte van, és ezért tűzön-vízen át keresztülviszi, amit akar. Csak ültem, és nem értettem. Aztán másnap azt olvastam, hogy megindul előre, és dinamizálni fog. És igen, végül jött a piros Ferrari is. És én már tudtam, hogy valami végleg megváltozott. Medgyessy többé nem az, aki volt. A két öreg harcos, Rosner és Silberstein kiosztotta rá a kapitány szerepét. Ez a helyzet pedig egyszerre vicces és riasztó. Nincs többé az átlagosnál kissé szürkébb pénzügyér diszkrét ügynöki múlttal, rettenetes mondatfűzéssel. Jön a népvezér, a lakossági fórumok sztárja, a merész alkotmányreformer. A dörzsölt taktikus, aki sorra felrúgja minden eddigi megállapodását. Visszaszívja döntéseit, és hazudik akkor, amikor valakit tárgyalásra hív. Mondom, ami történik, akár muris is lehetne, de nem az, mert ez rólunk szól. Itt van egy meggyötört, látható szellemi kihívásokkal küszködő ember, aki most egy súlyos szereptévesztés eredményeképp elkezd ravaszkodni ügyetlenül és sután. Az ember pedig legszívesebben odakiáltaná a szegény talajvesztett amerikai tanácsadóknak, adjátok vissza a régi Medgyessynket!

Kedves Barátaim!

Azért mondtam el mindezt, mert a napról-napra egyre jobban ránk telepedő bizonytalanságról akartam néhány szót szólni. Arról a kiszámíthatatlan gazdasági és politikai környezetről, amelyben lassan már csak egy dolgot lehetett biztosan tudni, hogy Medgyessy Péter nem akar többnek látszani, mint ami. Na most már ez sincsen így! Márpedig nekünk, fiataloknak elegünk van abból, hogy félni kell a holnaptól! Vajon diplomával a kézben lesz-e munkánk? Családalapítás után lesz-e egyáltalán esélyünk arra, hogy saját otthont teremtsünk? Elegünk van abból, hogy tönkre tesznek mindent, amit egyébként még ők is jónak ítéltek két évvel ezelőtt, a diákhitelt, a lakáshitelt, a családi adókedvezményt. És elegünk van abból, hogy lassan mindent elönt a szürkeség, hogy bele kell nyugodnunk a legfelháborítóbb törvénytelenségekbe, és hogy az árnyékból lassan előcammognak a nyolcvanas évek. A ma kormányzók két év alatt tönkrevágták a gazdaságot. Megsemmisítették a Széchenyi-tervet és felszámolták az előző négy év eredményeit. Már a jogállamiságot is kóstolgatják. A rendszerváltozás illúziójának utolsó darabkái foszlanak szét a szemünk előtt, és újra itt van a kádárista maszatolás, meg a technokrata hablaty.

Kedves Barátaim!
Ha tehát azt kérdezitek ma a szövetséggé válás egy éves évfordulóján, miért csatlakozott a Fidelitas a Szövetséghez, egyszerű a válasz. Azért, mert az ő bűnük nem lehet a mi jövőnk! A Fidelitas azért kötött szövetséget, azért vagyunk most itt, hogy az új nemzedéknek ne a szabad EU-munkavállalás legyen az egyetlen esélye. Hogy ne legyünk kiszolgáltatva minden idők leghalványabb munkaügyi miniszterének, Burány Sándornak, és hogy sorsunkról ne a kormánytagok közt kétségtelenül legtehetségesebb ügynök Gyurcsány Ferenc döntsön. Mi már egy szabad Magyarországon nőttünk fel, de él bennünk a hit, hogy volt értelme a rendszerváltoztatásnak, és a meggyőződés, hogy ezen az alapon van mondanivalónk az emberek számára. Ez a tudat köt össze bennünket fidelitasosokat fideszesekkel, kereszténydemokratákkal, kisgazdákkal és a magyarságukat büszkén vállaló cigányság képviselőivel. Összeköt bennünket az, hogy a rendszerváltoztatást mi nem a történelem balesetének véljük. Nem a gazdaság megreformálására tett bátor modernizációs kísérletnek, és nem annak az időpontnak, amely után eljött az idő a nyílt társadalom megvalósítására. Számunkra, akik most itt vagyunk, ez a történet a hit, a tulajdon, a vállalkozás szabadságáról, az egész nemzet közös ügyéről szól. Higgyétek el Fideszes, kereszténydemokrata, kisgazda barátaink, már itt van egy új nemzedék, amely tisztában van ezzel. Nem fogadkozunk, csak tesszük a dolgunkat.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

fidesz.hu