Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Szövetségi Gyűlés, Kedves Barátaim!

Egy székely atyámfia úgy fogalmazott ezredfordulós szép új világunkról, amelyben mindannyian élünk, hogy benne minden rendben van, csak semmi nincs a helyén. Meglehet, már a népi bölcsességek sem a régiek. Sok minden valóban nincs a helyén, úgy is mondhatnánk, nem helyénvaló, de erősen kétséges a rend, az olyan rend, amely a költő szavaival élve, szabadságot szül fiainak. Az Erdélyi Magyar Polgári Szövetség elnökeként a Székelyföld és az erdélyi magyarok köszöntését tolmácsolhatom Önöknek, azzal az üzenettel, hogy mi még mindig a helyünkön vagyunk. Hogy nekünk, magyaroknak, határokon kívül és belül hol a helyünk és időnk ebben a szép új világban. Nos a legjobb kiindulópontot e kérdés megválaszolásában még mindig Tamási Áron nyújtja: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Több, mint nyolcvan év telt el azóta, hogy a magyar nemzet harmada, minden tíz magyar emberből három, a nemzetközi jog által szentesített módon idegen államok főhatalma alá, azaz kisebbségi sorba került. Több, mint tíz év telt el azóta, hogy Magyarország és a kisebbségi sorba került magyarság egyaránt részben megszabadult a kommunista parancsuralmi rendszerektől, de azóta is viseli a posztkommunista átmenet terheit és átkait. Több, mint három év telt el, hogy valamennyien beléptünk a XXI. századba, ami azt a reményt és esélyt hordozta, hogy lassan, de biztosan magunk mögött tudjuk a XX. század történelmi keserveit és önsors-rontásait. És alig egy hónap választ el attól, hogy Magyarország maradéktalanul és intézményesen visszaszerezze helyét Európában, az ország és nemzet számára, így új esélyek nyílnak. Egy olyan országból érkeztem, ahol az elmúlt bő egy évtizedben a magyarság lélekszáma nagyobb arányban csökkent, mint az azt megelőző hetven esztendő alatt összesen. 1989 után a romániai magyarság elindult a szép új világba. Lépteinket apróra szabták, és továbbszabják. Így a kis lépések politikája odavezetett, hogy útközben 250 ezer lelket, azaz negyedmillió magyart elvesztettünk az úton. Magyarországon 25 éve fogy a népesség. 25 éve többet temetnek, mint keresztelnek. 1990 óta valamennyi határon túli közösség évente átlagosan lélekszámának egy százalékával csökken. És mindez előre vetíti annak a rémképét, hogy a magyar nemzetpolitikában maholnap sajnos egyetlen törvény fog érvényesülni, nevezetesen Murphy törvénye, mely szerint a probléma soha nem oldódik meg, csak egy idő után elveszíti aktualitását. A fametszetet készítők tudják a legjobban, hogy semmivel nem lehet olyan élesen ábrázolni a fényt, mint a feketével. A fenti tragikus adatok fekete árnyak felidézése azonban semmiképpen nem esztétikai célzatú. Kell-e ennél hitelesebb és lényegibb mutató életünk alakulásáról, annak minőségéről. Helyén való tehát kimondani, magyarok határon innen és túl, csak magunkra számíthatunk, csak egymásnak nyújthatunk támaszt. A számbelileg vészesen fogyatkozó, anyagi erőforrásaiban megcsapolt, társadalmilag szétzilált és lelkileg megkeseredett Kárpát-medencei magyarság nem hagyatkozhat rossz történelmi tapasztalatokra, és nem bízhat új illúziókban. A rendszerváltozás után az euróatlanti nemzetközi integrációk után történelmileg elodázhatatlanul eljön az ideje a nemzeti integrációnak. Amint a polgári kormány meghirdette: nemzedékünk hivatása, munkánk értelme és feladatunk határok innen és túl, a magyar nemzeti integráció megvalósítása. A nemzeti integráció azt jelenti, hogy nincs többé úgynevezett anyaországi, illetve határon túli magyar ügy. Csak magyar ügy van! Tehát a magyar nemzetpolitikában szemléletváltásra, szerkezetváltásra, és a ráfordított erőforrások nagyságrendváltására van szükség. Meggyőződésünk, hogy Magyarország számára a legjobb Európa politika, ha az ország és nemzet a legjobb teljesítményt nyújtja. S ezt a teljesítményt csak egy sikeres nemzetpolitika biztosíthatja. A fenti célokért mindenkinek elsősorban szűkebb pátriájában kell tennie, kevésbé emelkedetten fogalmazva, mindannyiunknak a magunk háza táján kell söprögetnie.

Tisztelt Szövetségi Gyűlés!

A romániai magyar, erdélyi házunk táján a helyzet a következő. 15 évvel ezelőtt Erdélyben nyitott szemmel megálmodtunk egy jobb világot. 15 év reményeink felezőidejének bizonyult. 15 éve 1989 decemberében a romániai magyarság összefogott azért, hogy soha többé ne féljen, és szabadon képviselhesse érdekeit. Akkor 1989 decemberében, a régi rendszer keserítette életünket és diktatúra elnyomó gépezetétől féltünk. Most új rendszerben élünk, és egymástól félünk. Magyar fél a magyartól. Akkor azt hittük, valóban Romániai Magyar Demokrata Szövetséget kötöttünk. Most már tudjuk, hogy ennek sajnos már fele sem igaz. Ami egykor létrejött, az ma kétségtelenül romániai, már azt sem tudom, hogy magyar-e, de már nem demokrata és már rég nem szövetség. Erdélyi házunk táján tehát újra kell kötni a magyarok politikai szövetségét. Az előttünk álló kihívás, szerzett közösségi jogaink megőrzése mellett végre tudunk-e hajtani egy szükséges és hasznos politikai önkorrekciót, a romániai magyar politikai akaratképzésben és érdekképviseltben. Ennek érdekében a Magyar Polgári Szövetség visszaadja az erdélyi magyaroknak a választás szabadságát. Hiszen megtapasztaltuk, vajmi keveset ér a törvény adta szavazati jog érdemi választási lehetőség nélkül. A közelgő romániai helyhatósági választásokon, tehát ott teremtjük meg a választás szabadságát, ahol két magyar jelölt versengése semmiképpen nem veszélyezteti, nem gyengíti, hanem erősíti a magyar képviseletet. Erdélyi házunk táján, csak a választás szabadságának felelős megteremtésével lehet biztosítani tartósan a romániai magyarság parlamenti jelenlétét. Csak így lehet szavatolni, hogy a magyarok ne forduljanak el a közélettől, csak így lehet visszaadni az emberek hitét a tisztességes képviseletben. Romániai valóságunkban változatlanul sok a nem helyén való dolog. Annak idején néhány hónap és év alatt elrabolt közösségi vagyonunknak csak egy töredékét szerezhettük vissza az utóbbi 15 évben. Ha a jelenlegi ütemben haladnak a dolgok, 200 évre lesz szükség ahhoz, hogy visszaszerezzük közösségi javainkat. Az általunk megtermelt adó lejeknek csak egy töredékét fordíthatjuk közösségünk javára. Az Önök pénzéből jött létre gyermekeinknek magyarnyelvű magánegyetem. Mások érdekérvényesítő képességének köszönhetően lesz talán Erdély autópálya, amely azonban biztosan kikerüli Székelyföldet. Sok ez vagy kevés? Vannak, akik azt mondják, a lehetőségekhez képest sok, mi azt mondjuk, a szükségeinkhez képest kevés. Történelmi városainkban egyre kevésbé érezhetjük otthon magunkat. A székelyföldi kaszárnyákban és kolostorokban pedig lassan, de biztosan lopakodik és körülkerít bennünket a tolakodó idegenség. Vannak, akik azt mondják, ez az élet rendje. Mi pedig azt mondjuk, ez nem a mi rendünk. Az Orbán kormány által alkotott, a nemzeti összefogást hirdető kedvezmény törvényből sajnos romániai magyar politikusok hozzájárulásával is törölték az egységes magyar nemzet kifejezést. Vannak, akik azt mondják, ennek nincs jelentősége. Mi azt mondjuk, csak ennek van igazán. Miközben Európában elfogadottá vált a nemzeti kisebbségek előnyös megkülönböztetésének elve és gyakorlata, Románia súlyosan diszkriminatív és antidemokratikus választási törvényt fogadott el a napokban. A román politika súlyos demokrácia-deficittel küszködik, s ennek, mint nyolcvan éve folyamatosan a romániai magyarság is megfizeti az árát. És néha azok is, akik közös igazságaink kimondása miatt kitiltatnak Romániából.
Úgy tűnik, szép, új világunkban is a szó veszélyes fegyver. Mindezek ellenére Erdélyben konokul hiszünk abban, hogy egyetemes emberi jog az egyenlő méltósággal élhető élethez való jog. Élhető-e méltósággal az élet, ha az ember nem tanulhat az anyanyelvén? Ha nem használhatja szabadon anyanyelvét, ha egyéni és közösségi önbecsülését nem erősítheti az ősei tiszteletével, ha szobrait lebontják, városaiban átkeresztelik az utcáit, és temetőiben kicserélik elődei fejfáit. Méltósággal élhető-e például a csángó testvéreink élete, akiket következetesen megfosztanak az anyanyelvi ítélettől, és még meghalni sem hagynak magyarul? Hiszünk abban, hogy az egyenlőség és az igazságosság alapelvei által vezérelt humanista Európában Isten és törvény előtt egyenlő az erdélyi magyar és román, felvidéki magyar és szlovák, dél-tiroli olasz és osztrák, spanyol és katalán, finn és svéd. Ne felejtsük el azt sem, hogy az egységesülő európai útra lépett térségünkben az elmúlt évtizedben két élesen különböző kisebbségi érdekérvényesítési politizálási modell alakult ki. Az egyik a konfrontációt, az erőszakot választó és sajnos a vérontástól sem visszariadó út, nevezetesen a délszláv modell, a másik az együttműködést választó, párbeszédet kereső, kooperatív, békés út, azaz a magyar modell. Az egyik az etnikai destabilizáció és dezintegráció, a másik az etnikai stabilizáció és integráció útja. Mit üzen ebben a helyzetben Európa? Melyik úton érdemes továbbhaladni? A félreértéseket elkerülendő, ne felejtsük el kitartóan, minden alkalmat megragadva sokszor és sok helyen feltenni ezt a kérdést Európának. Van még egy kérdés, amely mindannyiunkat foglalkoztat. A magyar állampolgárság kérdése. Vannak, akik szerint bizonyosan nem tudható, hogy a magyar állampolgárság megszerzése erősíti vagy gyengíti a határon túli magyarság szülőföldön való boldogulását. Egy dolgot azonban bizonyosan tudunk, a jelenlegi magyarországi törvények szerint az a határon túli magyar, aki magyar állampolgárságot akar szerezni, kénytelen elhagyni szülőföldjét. Ezért van szükség a szülőföld elhagyása nélkül elnyerhető magyar állampolgárságra. Aki el akart menni, elment, és ez a jövőben sem lesz másként. De akik maradtak, hisznek abban, hogy a szülőföld elhagyása nélkül elnyerhető magyar állampolgárság erősíti, és nem gyengíti a kárpát-medencei magyar jövőt. Nem a határon túli magyar embert kell arra kényszeríteni, hogy magyar állampolgárságért Magyarországra költözzön, hanem a magyar állampolgárságot kell határon túlra vinni. A nemzetközi joggyakorlat, Európa és Románia egyaránt ismeri és elfogadta a kettős állampolgárság intézményét. A döntés a magyar állam kezében van. Nem sok reményük van a jelenlegi kormányzat alatt sajnos. Politikai akarat és törvénymódosítás kérdése lenne az egész. Vannak, akik szerint a kettős állampolgárság és az autonómia ellentétes egymással. Különös félelem ez, hiszen jelenleg sem egyikkel, sem másikkal nem rendelkezik az erdélyi magyarság. A szülőföldön elnyerhető magyar állampolgárság erősíti a magyar ember önbecsülését és biztonságérzetét, intézményesíti a határokon átívelő nemzeti szolidaritást. Az autonómia nem pusztán elvont fogalom, hanem az egyén és közösség szövetsége. Ami jó az egyénnek és a közösségnek, miért lenne rossz az általuk létrehozni kívánt autonómiának. Makkai Sándor az erdélyi magyarság és az egyetemes magyar emlékezet egyik élő lelkiismerete 1931-ben úgy fogalmazott, hogy az erdélyi magyarságnak ahhoz, hogy életben maradhasson, az élet igazságára és ehhez az igazsághoz való kitartó alkalmazkodásra van szüksége.

Tisztelt Szövetségi Gyűlés, Kedves Barátaink!

Napjaink életének is megvannak az erdélyi magyar igazságai. Az első: a romániai magyarság a XXI. században, egyenlő méltósággal élhető, egyéni és közösségi életet akar élni szülőföldjén. Ennek az életnek a kerete az autonómia.
A második: a romániai magyarság sem többet, sem kevesebbet nem akar az Európában már megvalósult autonómiáknál. Európának jót tettek az autonómiák, és Románia azt mondta és vállalta, hogy a mi jó Európának az számára is jó, és elfogadható. A harmadik: az autonómia ott kezdődik, hogy nem félünk. Érdekeinket olyan képviselőkre bízzuk, akik a közös jövőnkkel nem kufárkodnak saját egyéni hasznukra, akik bennünket képviselnek idegenben, és nem idegenek érdekeit képviselik köreinkben. A negyedik: kisebbségi helyzetünket, életlehetőségeinket illetően hamis látszatokat kialakítani és fenntartani hiba. Másokat, a többségi nemzeteket, Európát, Amerikát becsapni hiba, önmagunkat becsapni bűn. Tiszta gondolatokra, őszinte szavakra és határozott tettekre van szükség. Mindarra, amit Önök, kedves barátaim a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség képvisel. Ne feledjük tehát, nincs többé határon túli magyar ügy, csak magyar ügy létezik. Ennek jegyében a Fidesz Szabad Európa listájának képviselői az Önök felhatalmazása alapján bennünket is képviselnek Európában. Köszönöm, hogy együtt vagyunk, köszönöm, hogy Önökkel lehettem, hogy Önökkel lehettünk.

fidesz.hu