A népedet és az emberiséget csak úgy javíthatod, ha önmagadat javítod.
Szeretettel köszöntelek benneteket, Önöket a Fidesz első szövetségi gyűlésén. Köszöntöm azokat, akik itt lehetnek, köszöntöm azokat, akik rádión és televízión keresztül vannak velünk és külön köszöntöm azokat a magyarokat, akik a határ túlsó oldaláról figyelnek bennünket.

Nos, kedves barátaim, mi, akik sokat forgolódunk a közéletben, gyakran beszélünk arról, hogy változásra van szükség. De legtöbbször magunkon kívül keressük azt, amit meg kell változtatni. Gyakorta úgy érezzük, nekünk, magunknak sohasem, mindig másnak kell megváltoznia.
Így nem csoda, ha sokszor helytelen és hibás, ahogyan változtatunk a dolgokon, hiszen már a kiindulópontot elhibáztuk, csak magunkon kívül kerestük a változást. Márpedig ha változást akarunk, mindig magunkon kell kezdenünk, nekünk kell megváltoznunk, jobbá lennünk ahhoz, hogy megváltozzon a világ körülöttünk. Mert a népedet és az emberiséget csak úgy javíthatod, ha önmagadat javítod. Miképpen Weöres Sándor mondta nekünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

Minden közéleti erőnek azt kellene tehát kérdeznie, hogyan javíthatom, hogyan tehetem jobbá saját magamat. A közösség sorsát úgy javíthatjuk, ha magunkat tesszük nemcsak jobbá, de becsületesebbé és alázatosabbá.
Remélem, az önvizsgálatot mindannyian elvégeztük. Egy esztendővel ezelőtt azt is kijelöltük, hogyan kell kijavítani a közös hibáinkat. Hogyan tehetjük alkalmassá a Fideszt arra, hogy valóban az emberek pártja legyen, hogy valóban minden ember sorsát a szívén viselhesse. Akkor azt mondtuk, az irány a szövetséggé és a néppárttá alakulás. Idézet az alapítólevélből, melyet egy éve közösen alkottunk. "Szövetségkötésünk eredményeképpen a mai napon 2003. május 17-én megszületik a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség, amely várja a nemzetért felelősséget vállalni kész, értékeinkben osztozó állampolgárokat.
Szövetségünket a keresztény erkölcs, a szabadság, a rend és a természet törvényeinek tiszteletére építjük." Akkor abban is megegyeztünk, bizonyára emlékeztek rá, hogy a politika csak szolgálat. Ilyenformán azt mondtuk, a közélet, amelyben csak politikusok vesznek részt, olyan, mint egy estély, amelyen csak a pincérek jelennek meg. Ezért nem szabad a közéletet az Országház falai közé szorítani.
Amire Magyarország polgárainak szüksége van, folytattuk, több mint párt, egy valódi szövetség, amely segít, hogy a közélet ne felettünk, hanem közöttünk legyen. Ismét az alapítólevélből idézek: "Mi arra kötünk szövetséget, hogy hamis ígéretek délibábja helyett a szabadságra és a felelősségre épüljön a magyar polgárok jövője, szabadságra és felelősségre épüljön a nemzet. Mi arra kötünk szövetséget, hogy megtartsuk, ami igazán fontos a nemzet számára. Az emberi méltóságot, történelmünket, kultúránkat és nyelvünket, családjaink jövőjét, fiataljaink tehetségét, az időskor tisztességét, a határon túlra vetett magyarokat, anyaföldünket, a magyar termőföldet és hazánk maradék közvagyonát.
Mi arra kötünk szövetséget, mondtuk akkor, hogy a magyarok érdekét szolgáló gazdasági rendszer épüljön fel Magyarországon, amely javítja az emberek rendszerváltoztatás óta megrendült anyagi biztonságát."

Kedves barátaim, jó reményekkel és a vállalás súlyához illő komolysággal vágtunk neki a feladatnak. Ahogy az alapítólevél végén mondtuk, bízunk abban, hogy Szövetségünkkel a nemzeti összefogást is szolgáljuk, bízunk abban, hogy Szövetségünkkel hozzájárulunk az erős és egységes magyar nemzet ügyéhez. Bízunk abban, hogy Szövetségünk segít a magyarok közötti bizalom, barátság és együttérzés megépülését. Rendületlenül hiszünk a szeretet és az összefogás erejében.
Nos, ezek után miután kijelöltük az irányt, mely mentén haladva kijavíthatjuk hibáinkat, belevágtunk. Tudtuk, hogy most már nem a múltat kell megnyerni, nem a múltról, nem a polgári kormányzás éveiről szóló vitákban kell helyt állnunk. Tudtuk, hogy már más tájakon járunk, és nekünk a jelen kérdéseire kell megtalálnunk a válaszokat.
Tudtuk és mondtuk is. Nem a díjra, nem a jutalomra, még csak nem is a győzelemre kell gondolnunk, hanem egyes egyedül a közösen elvégzendő munkára. Mert ettől leszünk erősek.

Kedves Barátaim! A megújulásra szánt idő lejárt, eltelt. A Szövetségi Gyűlésnek jelentem, az alapítólevélben foglaltak jegyében szerveztük újjá nem csak a Fideszt, hanem az egész magyar közéletet.
Megteremtettük a lehetőséget, hogy Magyarország bármely polgára férfiak és nők, gazdák, munkások, értelmiségiek, fiatalok és nyugdíjasok ismét beleszólhassanak saját sorsuk alakulásába és megtalálhassák Szövetségünkhöz és rajtunk keresztül a közéletbe vezető utat. A Szövetségi Gyűlésnek jelentem, létrehoztuk a tagozatokat. A női, nyugdíjas, munkás, önkormányzati, falusi, zöld, kulturális és gazdatagozat, a szövetségi alkotmányban foglaltak szerint megkezdte munkáját és olyan helyekre vittel el szövetségünk szellemét, üzenetét, biztatását és segítségét, ahol korábban legfeljebb a madár járt, de a Fidesz biztosan nem.
A Szövetségi Gyűlésnek jelentem, hogy megalakítottuk a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítványt, köszönet érte Matolcsi György elnök úrnak.
Megalakítottuk az Egészségügyi Egyeztető Fórumot, köszönöm Mikola István miniszter úr értékes munkáját.
Megalakítottuk az Egyházi Egyeztető Tanácsot, köszönöm Harrach Péter elnök úr és Balogh Zoltán igazgató úr erőfeszítéseit.
És megalakítottuk a Szabad Európa Központot is. E helyen nemcsak azért mondok köszönetet Martonyi János úrnak, hogy létrehozták a központot, de mindannyiunk elismerését is szeretném kifejezni, neki és munkatársainak, amiért elkészítették a Szövetség Európa Programját, amelyet testületeink hamarosan megvitatnak, és Schmitt Pál alelnök úr május 9-én a kampánynyitón majd be is mutathat.
A Szövetségi Gyűlésnek jelentem, hogy szövetségeseinkkel megerősítettük és elmélyítettük korábbi megállapodásainkat. Hála az MKDSZ, a KDNP, a Kisgazda Polgári Egyesület és a Lungo Drom tagjainak és vezetőinek, arról számolhatok be, hogy a magát nemzeti erőként meghatározó közéleti közösség fél évszázada nem volt olyan erős és egységes, mint ma.
Ezt nem a biztató közvélemény-kutatási adatok alapján állítom.
Ha valaki, hát mi tudjuk, hogy azokkal csínján kell bánni. A közvélemény-kutatási adatok leginkább olyanok, mint a kölnivíz, szagolni szabad, de meginni nem érdemes.

Kedves Barátaim!

A Szövetségi Gyűlésnek jelentem, 2003. május 17-e óta 140 új csoport alakult, vagyis 140 olyan településen vagyunk jelen, ahol korábban legfeljebb hírből ismertek bennünket. Ma mindösszesen 780 faluban és városban működik csoportja Szövetségünknek. És akkor a polgári közéleti világot abroncsként összetartó polgári körökről még nem is beszéltem. Engedjétek meg, hogy köszönetet mondjak a polgári köröknek azért az odaadó, a lelkeket megerősítő munkáért, amelyet Magyarország szinte minden falujában és városában elvégeztek.
Itt mondok köszönetet Hende Csaba képviselőtársamnak is, aki a még oly nehéz, bonyolult és viszontagságos körülmények közepette is lenyűgöző lelkierővel, fáradhatatlanul, és mint mindannyian megtapasztalhattátok, alázattal szervezte, segítette és irányította, a polgári körök munkáját.
A Szövetségi Gyűlésnek jelentem, hogy a 176 választókerületi elnök közül 167 állt eddig munkába. Közülük 99 réginek mondható, vagyis már indult az 1998-as, vagy a 2002-es választásokon. És 77 új elnökkel számolhatunk, 77 olyan bátor emberrel, aki most veszi először vállára ezt a felelősséget. Ami pedig Budapestet illeti, a 32 választókerületi elnök közül 14 régi, és 18 lesz új. Tagjaink kedves barátaim, 16%-a nyugdíjas. A legidősebb Fidesz tag Ócsán él, és 1905-ben született, vagyis 99 éves, Isten tartsa meg még közöttünk nagyon hosszú ideig.

Kedves Barátaim! Tagjaink 42%-a hölgy, 58%-a férfi. Tagjaink között 32 Hajnalkát és két Alpárt is tudhatunk, Isten éltesse őket, mert ma van a névnapjuk. Ezenkívül kedves barátaim, a tagjaink közül 37-en ma ünneplik születésnapjukat, nekik boldog születésnapot kívánunk, adjon az Isten nekik hosszú és boldog életet.
Mindent egybevetve, azt jelenthetem nektek: A munkát elvégeztük és ma, 2004. március 27-én megszületet az első Európai Néppárt Magyarországon, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség, az Európai Néppárt.
Hálás szívvel, hálás szívvel köszönöm mindannyiótok támogatását és munkáját. Ennyit az elvégzett ügyekről. És most a jelenről.

Kedves Barátaim!

Jókai Mór annak idején így festette meg azt a száz év múlva beköszönő világot: még száz év múlva is lesznek emberek, sokan lesznek, akik hazájukat szeretik - írja Jókai -, kik az emberiség nagy bajait orvosolni törekszenek, kik a semmiből teremteni az embererőt Isten-erővé emelni igyekeznek. De ezekkel szemben fog állni az a másik óriás, akinek neve nihil, a semmi, aki nem hisz semmit. Sem Istent, se hazát, se nemzetet, se túlvilágot, se államot, se emberi törvényt, se családot, se becsületet, se költészetet. Aki megtagadja a múltat, nem bánja a jövendőt, akinek nincs más célja, mint a mai nap más ura, mint az én, más törvénye, mint azt tenni, ami neki jólesik.

Kedves Barátaim!

Keressük a választ arra a kérdésre, vajon honnan ez a kísérteties és zseniális megsejtése, mi több, megértése a XX.-XXI. Századi civilizációnak? Kölcsönt az állam semmi áron nem kap már, sem az angol, sem a német piacokon, a Nemzeti Bank sem előlegezhet. Törülni kell a kiadásokból, mert az egész direkt-adót elnyeli már az államadósságok kamatja. Ellenben van szerencsém több új törvényjavaslatot beterjeszteni, amik pénzt hoznak be. Már vannak is rá vállalkozó konzorciumok. 1) agglegényi adó, 2) születési adó, 3) iskolaadó, 4) zeneadó és végül van egy konzorcium, amely vállalkozik a Dunát bérbe venni.

Kedves Barátaim!

Mielőtt meghűlne ereinkben a vér, szeretnék mindenkit megnyugtatni, nem a legutóbbi hivatalban volt pénzügyminiszter titkos és kormányülésre szánt jelentéstervezetéből idéztem, ez még mindig Jókai írása, A jövő század regénye.

Kedves Barátaim!

Vajon hogyan válhat képessé az ember, hogy ilyen élesen lássa előre a világ és hazája sorsának irányát? Azt hiszem, csak az nyúlhat biztos kézzel a jövőhöz, aki szilárdan áll a jelen talaján, és aki képes arra, hogy leásson a gondok gyökeréig. Aki így tesz, aki érti és uralja a jelent, annak hatalmában állhat, hogy hosszú távra lássa a változások, a fejlődések, az alakulások következményeit. Ha nem szembesülünk a jelen problémáival, csak homályos látomásokra futhatja. Semmitmondó és zavaros jövőképre. Olyanokra, amilyeneket évtizedekig mázoltak a magyar emberek elé. A jelen bajaival való megbirkózás helyett hol Keleten vöröslött fel a reményt keltő nap sugara, hol Nyugatra, Brüsszel felé kell nyomulnunk. Hol szocializmust, hol modern köztársaságot építünk. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy az ígért jóléthez valahogy sohasem sikerült közel kerülnünk, és várakozás közben arra eszméltünk, hogy már évtizedek óta összehúzott nadrágszíjjal kell élnünk. Már sokan azt hihették, a jóléti rendszerváltoztatás jólétet is jelent. De kiderült, azt azért csak óvatosan mérik. Óvatosan mérik, mint a furfangos kofa annak a vevőnek, aki a pultjánál ácsorog így morfondírozva: öt kiló krumplit szeretnék venni, de félek, nem bírom el. Mire az árus: dehogynem drága, majd úgy fogom mérni, hogy elbírja.
Nos, kedves Barátaim!
Ennyit a ránk mért jólétről.

Kedves Barátaim!

Felfigyeltetek-e arra, hogy a keleti ember nem csupán négy égtájat ismer. Nemcsak Északra, Délre, Keletre vagy Nyugatra tekint, ha tájékozódik, hanem először is arra a pontra, ahol áll. Ezt nevezik ők ötödik égtájnak. A Szövetséget azért hoztuk létre, hogy leáshassunk a gondok gyökeréhez. Azért hoztuk létre az első európai néppártot, hogy ne csupán a jövő, hanem a jelen pártja is lehessünk, és hogy végre erre a bizonyos ötödik égtájra is jusson elegendő figyelem. Tavaly májusban még azt mondtuk magunkról, hogy a jövő szövetsége. Most már elmondhatjuk, hogy a jelen néppártja is. Abroncs, ami összetart, erőkoncentráció a jelenben, ami képessé tesz minket arra, hogy a megrekedni látszó magyar életnek új lendületet adjunk.

Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem Magyarországnak kell európaibbnak lennie, hanem mindenek előtt a munkabéreknek és a nyugdíjaknak. Biztonságos és otthonos Magyarországot szeretnénk, biztonságos és otthonos Magyarországot szeretnénk, ahol a munkát megbecsülik, sőt, elsősorban a munkát becsülik meg. Ha a modern köztársaság megszorító csomagokat, elbocsátásokat, munkahelyek megszűnését, az otthonteremtés lehetőségének felszámolását, bankbotrányokat, inflációt és sokszorosan növekvő államadósságot jelent, akkor ebből a modern köztársaságból a magyar emberek nem kérnek. Mi nem modern, hanem biztonságos életre vágyunk, amelyben a jólét és a munka összetartozik. Olyan életre vágynak a magyar emberek, ahol a jólétnek a munka az elsődleges föltétele, és a munkának a jólét a természetes következménye. Olyan országban akarnak élni, ahol a manapság elválasztott munkát és jólétet újra sikerül egyesítenünk. Ehelyett ma egyre inkább nő a bizonytalanság Magyarországon. Sőt, úgy tűnik, a bizonytalanság kiszolgáltatottságba torkollott. Az idős emberek, gyermekeket nevelő családok kiszolgáltatottnak érzik magukat, mert nincs pénzük létfontosságú gyógyszerekre. Kiszolgáltatottak a munkanélküliek, különösen, akik tartósan azok, de sokan félnek a dolgozók közül is, mert tudhatják, illetve nem tudhatják, holnap nem szűnik-e meg a vállalat, mint az oly sokszor megtörténik nap nap után a szomszédjuknál. Az is kiszolgáltatottságot szül, hogy becsületesen dolgozó emberek, egy élet munkájában megfáradt idősek hazai harminc-ötvenezer forintos nyugdíjból kényszerülnek megélni. Az árak tekintetében hazánk utolérte Európát, sőt, itt-ott el is hagyta. Ám a bérek, a munkából származó jövedelmek alig csökkentették lemaradásunkat. Kiszolgáltatottnak érzik magukat azok is, akik ma semmi esélyt sem látnak arra, hogy saját otthont teremthessenek maguknak és családjuknak. Kiszolgáltatottnak érzik magukat azok az emberek, akiknek néhány évük van a nyugdíjig, de nem tudják, mekkora lesz a nyugdíjuk, és lesz-e rá egyáltalán fedezet az ország addigra a mainál is vészesebben eladósodó költségvetésében. Kiszolgáltatottnak érzik magukat a gazdák, akik a földből próbálnak megélni, de nem kapják meg a támogatást, amire szükségük lenne, és ugyanúgy járna nekik, mint nyugati társaiknak. És kiszolgáltatottnak érzik magukat a kis- és középvállalkozók is, mert nemhogy csökkennének, nőnek az adóterheik és újabb és újabb bőrt akarnak lehúzni róluk. Magyarország gazdasága is napról-napra kiszolgáltatottabb. Aki eladósodik, elveszíti függetlenségét. Egyre inkább azt kell tennünk, amit a hitelezők követelnek. És ők nyilván a saját érdekeik szerint járnak majd el. Vagyis, kedves Barátaim, szűkül, fogy és apad hazánk pénzügyi önállósága, s vele együtt szabad akarata. Mit tanácsolhatunk ilyenkor? Talán azt, amit az édesanya válaszolt gyermekének, aki azt kérdezte tőle, mit tegyen a tésztára? A fedőt, lelkem, hogy a többieknek is maradjon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Hogyan csúszhattak így félre a dolgok? Hogyan juthatott ide a magyar rendszerváltoztatás? Nos, hát, talán mi mindannyian tudjuk, hogy minden ember létezésének középpontja egy álom. Halál, betegség, téboly, ezek mind csupán a test, az anyag balesetei, mint a fogfájás vagy a bokaficam. Az, hogy ezek a brutális erők örökké ostromolják és olykor el is foglalják a fellegvárat, nem bizonygatja, hogy ők lennének a fellegvár. 15 évvel ezelőtt nekünk is volt egy álmunk. A rendszerváltó Magyarország álma a szabadság és a biztonság volt. Szabadság a gondolatokban és az eszmékben, biztonság a mindennapokban, családi életünkben, a munkában, a megélhetésünkben. Nem vágyakoztunk, kedves Barátaim nagy dolgok után. Csak olyasmit akartunk, ami tőlünk nyugatra a szerencsésebb történelmű országokban átlagos, megszokott, mindennapi módon természetes. Ma már a technika jóvoltából a szó szoros értelmében is szembesülhetünk másfél évtized előtti énünkkel és a másfél évtizeddel ezelőtti Magyarországgal. Talán nem csak az én torkom szorult el a második filmbejátszás alatt, amely szembesített akkori önmagunkkal és a rendszerváltoztató Magyarország álmával. Abban bíztunk, akkor mindenkinek lesz értelmes munkája, és mindenki emberhez méltó módon megélhet a munkájából. Így lett-e? Abban bíztunk, mindenkinek lehetősége lesz otthont teremtenie maga és családja számára. Van-e erre ma esély? Abban bíztunk, hogy aki egy életet ledolgozott, annak kijár a gondtalan élet és a pihenés. Azt akartuk, hogy a magyar embereknek ne kelljen rettegniük attól, hogy nem tudják kifizetni az örökké emelkedő árakat, gázszámlát, villanyszámlát. Így lett-e? Abban bíztunk, hogy a vidék a szabadság levegőjén lábra kap, megerősödik és visszatér a gazdavilág aranykora. Így lett-e, kedves Barátaim? S mit hallunk mentegetőzésképpen? A piacgazdaság nem úgy működik. Vannak törvényszerűségek. A világgazdaság alakulása. Erre nem futja. Akartuk, de mindig közbejött valami. Még nem láttuk a makrogazdasági folyamatokat. Talán nincs is szükség annyi gazdára, most inkább brókerekben gondolkodunk. És így tovább. Talán ismerik a történetet, amikor egy fél kiló vaj eltűnik a kamrából. A háziasszony a macskára gyanakszik, rá is teszi a mérlegre, épp másfél kilót nyom. No, a vaj már megvan, de akkor hol a macska - kérdi a háziasszony.

Kedves Barátaim!

Ha ezt egykori önmagunk hallaná, minden bizonnyal gúnyosan mérne végig bennünket, fájdalmas és keserű szánakozással nézne a szemünkbe, s talán még faképnél is hagyna bennünket. Ez persze nem lenne igazságos ítélet. Hiszen a másfél évtized alatt igenis, sok mindent megvalósítottunk. Elértünk egy s mást, föl is építettünk. Ám egy valamiben igazat kellene adni egykori önmagunknak. A lényeget, a rendszerváltás álmát eddig még nem teljesítettük be. Sokszor éreztük már azt, közel vagyunk. Szinte karnyújtásnyira. De valahogy mindig újra és újra elakadtunk. Valahogy nem bírjuk megközelíteni, mintha valami visszahúzna, mintha leküzdhetetlen tehetetlenségi erő, valami hatalmas súly nehezedne ránk, ami nem engedi, hogy Magyarország tovább lépjen céljai beteljesülése felé. Az igazság az, kedves Barátaim, hogy mind a mai napig nem sikerült egyszerre megteremteni a szabadságot és a biztonságot. S aki kiesett a biztonságból, azt nem vigasztalja a szabadság. Mert a szabadság csak akkor köt össze bennünket, ha sikerül biztonságba helyeznünk magunk és családunk életét. Sőt, aki kiesett a biztonságból, úgy érzi, a szabadság sem segít rajta, s ezért már a szabadságnak sem barátja. S joggal érzi úgy, hogy ő bizony kiesett a nemzet kötelékéből is. Nemzet, közösség, összetartozás, közös célok, könnyen lehet, semmit sem jelent neki, hiszen saját népe képtelen olyan világot felépíteni, amelyben neki és családjának biztonságos hely juthatna. Márpedig kedves barátaim, mi nem adhatjuk fel eredeti céljainkat. Nekünk a szabadság és a biztonság egyszerre kell. Mindkettőre szükségünk van, és ebből nem engedhetünk. Nem engedhetünk, mert ha jól belegondoltok, a szabadság az, amikor mi mosolygunk másokra, a biztonság pedig az, amikor mások mosolyognak ránk. A biztonság teret ad a szabadságnak, a szabadság pedig értelmet a biztonságnak.
Más rendszert 1990-ben, mert egyik vagy másik, s volt, akinek mindkettő hiányzott az életéből. Mi másért is akartunk volna már rendszert.

Kedves Barátaim, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kétség kívül igaz, hogy mi magyarok, számos hibát vétettünk a XX. században, de úgy érzem, erényeink súlya mégis meghaladja gyarlóságainkét. Úgy érzem mindent összevetve, derék munkaszerető, tehetséges és tiszteletreméltó nép vagyunk. Nem indokolt, hogy olyan nehézségek között, a szabadság értelmében is kételkedve kelljen éljünk, mint amilyen élet millió számra jut osztályrészül ma magyar embereknek. Arra bíztatlak benneteket, hogy továbbra is bízzunk önmagunkban. Higgyünk a magyar emberekben, higgyünk abban, hogy képesek vagyunk betölteni nekünk rendelt hivatásunkat. Képesek vagyunk a Kárpát-medencében szabadságot, biztonságot, otthont, anyagi gyarapodást, kultúrát teremteni, fenntartani és továbbörökíteni.
Kedves barátaim! Minden csalódás ellenére is, ha jó belegondoltok, tele vagyunk gondolattal, tele vagyunk energiával, elszántsággal és bizakodással. Elszántsággal és bizakodással, amit a nemzet és a magyar emberek javára tudnánk és szeretnénk fordítani. Valamikor megadatik, hogy ezt könnyen és egyszerűen megtehetjük. Van, amikor a sors, saját hibáink vagy éppen ellenfeleink ügyessége, ezt bizony megnehezíti számunkra. Ez is része az életnek, nemcsak a siker, a napfény, az elismerés és a szeretet. Ám semmilyen nehézség sem lehet ok arra, hogy megtorpanjunk, feladjuk, amiben hiszünk, megkeseredjünk, elveszítsük az életkedvet és az életerőt. Azzal a hatalmas munkával, amit a szövetség megújításában mutattatok, bebizonyítottátok, hogy nemcsak a jó szándék, az emberek iránti elkötelezettség, de az életkedvünk és az életerőnk is megmaradt. Éppen jókor kedves barátaim, mert a magyar embereknek ismét szükségük van rátok, ismét szükségünk van ránk. Újra fontos pillanathoz érkeztünk. Az Európai Uniós csatlakozás küszöbén állunk. A csatlakozás csak akkor szolgálja a magyarok érdekét, akkor teljesíti be célját, ha általa szabadságunk és biztonságunk növekszik. Csak azért csatlakozunk, hogy könnyebb és boldogabb életünk legyen. Nem azért, hogy Európa nagyobb legyen, hogy nagyobb piaca legyen az európai cégeknek, hanem azért, s legkevésbé tán éppen azért, hogy újabb történelmi évszámok szülessenek, amiket a majdani nebulóknak majd be kell magolniuk. Május 2-án reggel, a csatlakozás utáni első hétköznapon mindannyian itt fogunk felébredni Magyarországon. Itt fogunk élni tovább, itt kell boldogulnunk, itt kell elvégeznünk a munkánkat, itt kell értelmes célokat kitűznünk magunk elé, itt kell nevelnünk gyermekeinket, és itt kell gondoskodnunk idősödő szüleinkről is. A csatlakozás elsősorban hétköznapokból áll majd. Május 1-én mindössze annyi történik, hogy Európa számunkra Magyarország lesz, ahogy a francia ember számára Európa Franciaországot, a németek számára elsősorban Németországot jelenti. Valójában azért csatlakozunk, azért változtatunk, hogy azok maradhassunk, akik vagyunk.
A régi korok ismerői, történetírók, Róma azért lett nagy, mert szerették. Szeretnünk kell hát Magyarországot, hogy erős, biztonságot adó hazánk lehessen az európai nemzetek közösségében. Az ember nem azért szereti a hazáját, mert nagy, hanem mert az övé, mert az övéi lakják.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi azt akarjuk, hogy minden magyar a csatlakozás nyertese legyen. Mi senkit sem hagyhatunk kiszolgáltatott helyzetben. Magyarország első Európai Néppártja nem hagyhat senkit az út szélén. Az embereknek érezniük kell, hogy nem egyszerűen közel állunk hozzájuk, mi közöttük vagyunk. Az ő oldalukon állunk. És ezt azoknak is érezniük kell, vagy legalábbis kellene, akik a legutolsó választások alkalmából nem ránk szavaztak. A csatlakozásnak valójában biztonságot kell hoznia. A csatlakozás akkor jó, akkor sikeres, ha biztonságot hoz minden magyar család számára. Ha általa a biztonság erősödik, és legkevésbé sem a bizonytalanság. Mi Európára mindig úgy tekintettünk, kedves Barátaim, mint biztos menedékre. Mint egy biztonságot adó várra. Mi mindig megvédtük, ha támadták, rajtunk Európa ritkábban segített. Itt az idő, hogy nekünk is jusson legalább valami az európai biztonságból. Jogunk van hozzá, ezért kell a csatlakozásnak biztonságot hozni a magyarok számára.

Kedves Barátaim, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ne kerteljünk, mondjuk meg az igazat, nehéz pillanatban csatlakozik Magyarország az Európai Unióhoz. Nehéz pillanatban, mert mára odalett a mindennapok biztonsága. Nincs biztonságban a munka, bizonytalan a keresetünk értéke. A fiatalok magukra maradtak, a nyugdíjasok csak abban lehetnek biztosak, hogy napról-napra drágább és nehezebb a megélhetés. Elporladt a mindennapok biztonsága és szinte az egész ország kiszámíthatatlanságban, bizonytalanságban él. Ezért került veszélybe a biztonságos csatlakozás. Ha nem teszünk azonnal valamit a biztonság helyreállítása érdekében, akkor a csatlakozás nem biztonságot hoz, hanem újabb bizonytalanságot. Abból pedig már van elég. Ma még tehetünk azért, hogy mindez ne így legyen. Ne kerülgessük a forró kását, az igazság az, hogy ma Magyarországon nincs senki, aki megvédené az emberek biztonságát. Nincs más választásunk, össze kell fognunk az emberekkel, és velük szövetségben kell megvédeni a csatlakozás biztonságát. Mert a biztonságos csatlakozás igenis lehetséges. Ha tartósan csökkentjük a gyógyszerek árát, ha leállítjuk a kórház privatizációt, ha megvédjük a munkahelyeket, ha támogatjuk a gazdákat, ha megfékezzük a közüzemi áremeléseket, vagyis ha megváltoztatjuk a jelenlegi költségvetést. Mi az első magyar Európai Néppárt készen állunk erre. Annak érdekében, hogy az országgyűlést rávegyük a szükséges és elkerülhetetlen lépések megtételére, hogy átérezzék végre a helyzet súlyát és komolyságát, a mai napon nemzeti petíciót indítunk a költségvetés módosítására, amelyet egymillió aláírással fogunk megerősíteni. Egymillió aláírással fogjuk megerősíteni!
Kedves Barátaim! Eljött az idő, hogy lépéseket tegyünk a három pilléren. A munkán, az otthonon, és a biztonságon nyugvó európai élet felé. Eljött az idő, hogy véget vessünk a kiszolgáltatottság korszakának. Elég erősek vagyunk már ehhez. Kérlek benneteket, juttassuk el a nemzeti petíciót minél több emberhez. Én is veletek leszek majd. Itt a feladat, ideje mozdulni. Menjetek, csináljátok! Ismeritek az örök tanácsot, legyetek okosak és szelídek. Tartsátok észben a szabadság és a biztonság különös dolog. Mindkettőre igaz, hogy minél több felé osztjuk, annál több jut belőle mindenkinek. Osszuk hát, osszátok hát, minél több felé, hadd jusson belőle mindenkinek.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!!

A hanganyag letöltése jobb minőségben.

fidesz.hu