Tisztelt Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim, Barátaim a Szövetségben!

Ha valaki nekem azt mondja 22 évvel ezelőtt, amikor ennek az intézménynek vezérigazgatója voltam, hogy egyszer még az majd leég, és építünk egy másikat, s annak a legnagyobb rendezvényén, ott fogok szónokolni, mint egy párt, mint egy szövetség alelnöke 33 napra az Európai Uniós csatlakozástól, akkor azt mondtam volna, hogy ez egy illúzió. Ezért tisztelt Hölgyeim és Uraim, megtanultam, s javaslom Önöknek is, hogy jegyezzék meg, soha ne mondjuk semmire azt, hogy soha, hagyjunk a lelkünkben, szívünkben egy kis rekeszt a jövő kihívásai számára. Nos, tíz hónapja közös fogadalmat tettünk arra, hogy pártunkat szövetséggé alakítjuk, és akkor a Gesztenyéskertben Alapítólevelet készítettünk.

Kérem engedjék meg, hogy elöljáróban idézzek az Alapítólevélből. Ugye arra kötöttünk szövetséget, hogy megtartsuk, ami igazán fontos a nemzet számára, az emberi méltóságot, történelmünket, kultúránkat és nyelvünket, családjaink jövőjét, fiataljaink tehetségét, az időskor tisztességét, a határon túlra vetett magyarokat, anyaföldünket, a magyar termőföldet és hazánk maradék közvagyonát. Az elmúlt tíz hónap nagyon sok tervezéssel, munkával és építkezéssel telt el, igyekeztünk minél többet megvalósítani szép Alapítólevelünk fogadalmaiból. Büszke vagyok rá, és elnézést a személyes hangvételért, hogy ennek az építkezésnek már magam is részese lehettem, nagyon bízom benne, hogy amilyen szeretet és bizalom fogadott engem, mint új csapattagot Önök között, a hozzám hasonló új, 20 ezret meghaladó új belépőnek is hasonló örömteli fogadtatás jutott.

Azt ígértük, hogy többek leszünk, mint egy párt. Igen. Több mennyiségileg is, és minőségileg is. A mennyiségi változást Hölgyeim és Uraim könnyű érzékelni, hiszen több, mint megháromszoroztuk a tagságunkat, és jelenleg is folyamatosan folyik a belépés, próbára téve a központ kapacitását. Jó, elfogadom, hogy voltak a belépéssel problémák, akadozott itt-ott, azon vették észre magukat a végeken, hogy hirtelen több ember lett mint szék, s azt meg kellett, hogy úgy mondjam konstatálniuk, hogy megméretik ott is az ember fia, és a központ sem volt mindig felkészülve ilyen tömeges jelentkezésre. Most úgy látom, most behoztuk magunkat, változatlanul megtisztelő a nagy érdeklődés és a sok jelentkezés.
De vajon a minőségre is elmondható ugyanez, hogy többek lettünk, mint egy párt? Bízvást mondhatjuk, hogy igen. Jelentősen léptünk előre, hiszen létrehoztuk a tagozatainkat, amelyekkel közéleti fórumokat teremtettünk, házhoz vittük a politikát, ha úgy tetszik, és természetesen házhoz vittük ezáltal a feladatokat is. Az érdeklődők számára megkönnyítettük ezáltal a belépést, kinek-kinek kora, neme, szakmai érdeklődése vagy akár földrajzi elhelyezkedése szerint. A meglévő nyolc tagozatot olyan elnökökre bíztuk, akik nagyszerű emberek, akik sokan közülük új arcok, mint magam is. És akik éjt nappallá téve dolgoztak, hogy a rájuk bízott országos szövetségépítő munkából legjobb tudásuk szerint vegyék ki a részüket. Úgy látjuk, hogy a tagozatok kiválasztásánál helyesen döntöttünk. Szövetségünk nyitottságát kívántuk kifejezni azzal, hogy markánsan nyitottunk a nők felé, a nyugdíjas, idősebb generáció felé és a munkások felé.
Nem feledkeztünk meg azokról, akik a kultúra, a mezőgazdaság, az önkormányzatok területein dolgoznak, vagy éppen azokról, akik falusi életmódot folytatnak, vagy esetleg érzékenyek a természet szépségei és gazdagsága iránt. A régi tagoknak is minőségi változásokon kellett keresztülmenniük, mindenki fölvette a gyorsabb ritmust, nőtt az elhivatottság, nőtt a tenni akarás, vették, mindenki vette, régiek és újak az Alapítólevél fontos szerepét.
Új székház tehát, modern technika, nagyszerű munkatársak mindennapos lelkesedése teszi lehetővé, hogy jóérzéssel tekintsünk vissza az elmúlt tíz hónapra, és mára már elmondhatjuk, valóban többek lettünk, mint egy párt. A szövetség szervezettségben is fel tudja most már venni a versenyt politikai vetélytársaival. Az új székházban a legtermészetesebb dolog, a szimbiózis szép példáját nap mint nap megtapasztalni, hogy a folyosókon, a tárgyalótermekben mint családtagokkal jövünk össze a fiatal Fidelitasosokkal, kereszténydemokrata, kisgazda és Lungo Dromos barátainkkal. Úgy vagyok vele, hogy reggelenként, korábban, amikor a Lendvay felé, most a Szentkirályi utcába kanyarodom, felgyorsulnak a lépteim, ami biztos jele annak, hogy sietek valahová, ahova örömmel megyek, és ahol nagyszerű emberekkel vagyok körülvéve, és ahol szinte minden nap új, érdekes és izgalmas kihívás vár rám. A bölcs mondás igazát, mely szerint minden egyes embernek saját rendeltetése van, amiért érdemes és amiért kell élnie nap mint nap, magam is megtapasztalom. A tíz hónap alatt egyszer sem fordult elő - bocsánat ismét a személyes hangvételért -, hogy a 6 órára beállított vekkerem ébresszen engem. Feleségemmel, Katicával már mindig 6 óra előtt fönt vagyunk, alig várjuk, ébren várjuk, hogy induljon a nap, tehessünk valamit a családunkért, és újonnan vállalt társadalmi szép kötelezettségünkért.
Ez még mindig a személyes hangvétel része, bocsánatot kérek, ezt úgy szoktuk magunk között mondani, hogy zárójelben, zárójel esetleg bezárva, nos ez ezután se fog nálunk változni, hiszen május 1-je mindannyiunk számára óriási fordulópontot jelent, történelmi eseményt, szívünket, lelkünket megmelegíti majd. Nálunk még ehhez hozzájön a családi öröm, hogy a második gyerekem, Petra lányom május 1-jére van kiírva hatodik unokánkkal.

Hölgyeim és Uraim!

A gyermekeim számára olyan sokat ismételt mondást, hogy ne panaszkodj nekem, teher alatt nő a pálma, vagyis hogy ne panaszkodjunk, ha feltornyosulnak az elvégzendő feladatok, inkább igyekezzünk fölnőni hozzájuk, hát most magamon is érzem. Ebben az évben ugyanis még az Athéni olimpiai játékok is vannak, és mint a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, ott is hát idézőjelben mondom, "csúcsra vagyok járatva", de mondanom sem kell, hogy ez a feladat is igen közel áll a szívemhez, s abban bízom, hogy tisztes, jó szerepléssel ott is sok embernek tudunk örömet és nemzeti büszkeséget okozni.
Mondhatnám, egy ilyen fennkölt fórumon lehetne humorizálni, hogy nem kis erőfeszítésembe telt, hogy a MOB legalább ezerszer föl legyen írva, a Magyar Olimpiai Bizottság kezdőbetűi, csak most egy kicsit szélesebb értelmű, és talán fontosabb tartalommal töltöttük meg: Munka, Otthon, Bizottság, ezt köszönöm a szervezőknek ezt az apró figyelmességet.

Nos, a belépésemkor vezető beosztást kaptam, vezető beosztást kaptam Önöktől, és büszke vagyok rá, hogy elsősorban ott álltam sorban, ahol a feladatot és nem a rangot vagy címet osztották. Tavaly május óta 60 városban jártam, szinte mindannyiukkal volt módom találkozni. Tizenháromszor szerepeltem a Történelem Fő utcáján rendezvényeken, nagyon sokszor vettem részt polgári körös rendezvényeken, újból megtapasztaltam, meggyőződtem, hogy az ott lévő emberekben mennyi a szeretet, mennyi az elhivatottság, hogy a polgári értékek, keresztény értékek, konzervatív értékek mellett alig várják a hívó szavunkat, hogy tegyenek a közös jóért.
Pokorni Zoltán barátommal, elnöktársammal koordináljuk a tagozatok működését, létrehozva ezzel a már előbb említett közéleti fórumokat, de azon túl úgy gondolom, hogy fontos megjegyezni, hogy ezek a tagozatok a magyar polgári szövetség holdudvarát is jelentik. Büszke vagyok rá, hogy tagja lehetek a Fidesz elnökségének, legszűkebb vezetésének, ahol Orbán Viktor elnök úrban olyan vezetőt ismertem meg, aki minden témában bízik, illetve támaszkodik a közös bölcsességre.
Az elnökségi üléseken - Hölgyeim és Uraim - jó a hangulat. Sugárzik az optimizmus, maximális a tenniakarás, meg kell mondjam, mint csapatember nagyon jól érzem magam. Nem a Szövetség, hanem az egész nemzet érdekében tevékenykedünk. Úgy látom, hogy felelősséggel kezelünk, nagy felelősséggel kezelünk az emberek számára fontos kérdéseket, úgy, mintha kormányon lennénk. Számunkra nem ellenzéki kérdés a paksi erőmű ügye, az évszázados aszály, az agrárium problémái, az egészségügy vagy a magyar gazdaság kérdése. Egyáltalán nem mindegy - Hölgyeim és Uraim - számunkra, hogy milyen állapotban vesszük majd át az országot 2006-ban.

Kérem, engedjék meg, hogy visszatérjek az Alapítólevélhez és idézzek. Mi arra alapítunk szövetséget, hogy az Európai Unió polgárává váló magyarok mindannyian a csatlakozás nyertesei legyenek, és maradjon Európa a szabad nemzetek szövetsége. Idézet máshonnan: mi arra kötünk szövetséget, hogy olyan helyet foglaljunk el a most formálódó új világrendben, mely biztosítja a Kárpát-medencei magyarok számára a biztonságot és a szabadságot. És ez is fontos, ez az idézet: mi arra kötünk szövetséget, mondtuk 10 hónappal ezelőtt, hogy a nemzeti öntudatot tovább bátorítsuk, erősítsük a társadalom polgári jellegét, s véghez vigyük a nemzet határokon átívelő újraegyesítését.
Bízvást mondhatom, hogy életem legnagyobb kihívása, hogy vezethetem a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség Európa Parlamenti választási listáját. Nem húzóember kívánok lenni, hanem csapatkapitány, aki tiszteletben tartja, és tisztában van vele, hogy minden poszton nagyszerű társai vannak, hogy bíznak benne többen, és hogy őneki is bíznia kell a társaiban. Választási listánknak a Szabad Európa nevet adtuk, nem véletlenül, úgy gondolom, fontos üzenet majd, június 13-án ugyanis az újraegyesülő 25 ország első alkalommal szabadon választhat magának parlamentet, és a szabad Magyarország szabad akaratából szabadon újraegyesül egy szabad Európával. Ennél többször egy mondatban aligha tudtam betenni ezt a gyönyörű szép, számunkra szent szót, hogy szabadság. Választási jelmondatot is választottunk József Attila gyönyörű Dunánál című versének utolsó előtti sora, ami úgy szól: Rendezni végre közös dolgainkat.

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Elsősorban nekünk, magyaroknak kell rendezni elsősorban közös dolgainkat, majd rendeznünk kell Európában közös dolgainkat, hiszen most nyílnak meg a lezárt fejezetek újból, az élet nyitja meg őket, miközben Európa is el van foglalva magával, hogy saját közös ügyes-bajos dolgát rendezze. Európa sincs még kész. Csak a jó szándék és a politikai akarat van meg az újraegyesítésre. Szándékosan használom az újraegyesítés szót, mondhatnók bővítést, integrációt, belépést. Én úgy gondolom, hogy újraegyesítésről van szó. A jaltai határozat után tragikusan kettészakított Európa, Churchill, Roosevelt és Sztálin műve, akik deklarálták, hogy felszabadítottuk Európát, úgy osztoztak, elvágták valahol. Az egyik résznek azt mondták, hogy szabadon válaszd meg államformádat és fejlődj békében és szabadságban, a másik részről Sztálin garantálja, és garantálta, hogy az ide sorolt országok, és ezek voltunk sajnos mi is, természetesen belenőnek majd a szovjet államok rendjébe. Nos ebből a felszabadításból soha többé nem kérünk.
Közben, tisztelt Hölgyeim és Uraim Európát is foglalkoztatják olyan súlyos kérdések, mint a népesség rohamos csökkenése, ezzel együtt a szegénység generálta óriási migrációs nyomás, a nehezen kezelhető és rendkívül drága, sokakat érintő mezőgazdasági ügyek, a határon átívelő környezeti problémák, nemzeti kisebbségek ügyei, vagy olyan új jelenségek, sajnos, olyan új jelenségek, amelyek szintén nem ismernek határt, mint a kábítószer fogyasztás, a szervezett bűnözés és a terrorizmus. Listánkon bejutási helyet biztosítottunk testvér, partnerszervezeteinknek, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetségnek, a Fidelitasnak és a Lungo Dromnak, minden harmadik jelöltünk, örömmel jelentem, nő, és megválasztásuk esetén mindannyian, még a listavezető is ki kívánunk menni Brüsszelbe tevékenykedni a haza javára.

Nagyon remélem, és megpróbálok személyes példával elől járni, hogy etikus kampánynak és etikus választásnak nézünk elébe. A Szabad Európa lista hármas etikai követelményét igen egyszerű megjegyezni: tiszteld politikai ellenfeledet, őt méltóságában soha meg ne bántsd, tiszteld a választópolgárokat, a számukra csak és kizárólag igaz információkat továbbíts, és igen, tiszteld a választás napján az írott és íratlan etikai és erkölcsi törvényeket.
Sokan mondják Hölgyeim és Uraim, hogy ennek a választásnak kettős jellege lesz, részben és természetesen külpolitikai, hiszen nem mindegy, hogy ki az a 24 ember, aki képviseli hazánkat majd az Európai Parlamentben, és úgy gondolom, hogy lesz egy belpolitikai üzenete, hiszen a választópolgárok pártlistákra szavaznak, amelyek mögött ott vannak maguk a pártok, kormányzati, vagy ellenzéki szerepben, így óhatatlanul ők is megmérettetnek. Lesz tehát kormányzati ciklus felénél egy bizalmi szavazás, bizalmi jellegű szavazás arról, hogy mennyien elégedettek a kormány munkájával, illetve vonják meg már most a bizalmat tőlük. Nem túlbecsülve, vagy túlértékelve a közvélemény kutatók jelzéseit mégis engedjék meg, hogy kifejezzem azon reményemet, hogy a 15 éves demokrácia alatt most került első alkalommal sor arra, hogy egy párt, illetve ebben az esetben egy szövetség az összes mandátum több mint a felét megszerezheti.
Előállhat egy olyan helyzet, hogy a választások után lelkes taps köszönti majd Rákosit, ez alkalommal Rákosi Balázst, aki a mi listánk 13. helyén lévő nagyszerű fiatalember. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a tőlünk megválasztott Európai Néppárt képviselők, az Európai Néppárt frakciójába kerülnek, amelyik a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben, és amelyben így értelemszerűen a leghatékonyabban lehet a magyar és a nemzeti ügyeket képviselni.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a 24 képviselő Brüsszelbe tart, de 10 millió ember itthon marad. Ide, hozzánk 50 év után haza jön Európa. Nekünk kell azon fáradozni, annak a 24-nek, hogy a 10 millió magyar embernek a sorsa érezhetően javuljon, minél többen legyenek az újraegyesítés győztesei. A 24 képviselőnek a fejében, és ha úgy tetszik, a szívében, nemzeti optimumot kell hordozniuk, szándékosan mondom az optimumot, politikusok szívesen használnak itt nemzeti minimumot, nekem ez a két szó nem fér meg egymás mellett. Nemzeti optimumot kell hordozniuk, azokat a legfontosabb közös ügyeinket, amelyiket pártállásunktól függetlenül, megalkuvás nélkül képviselnünk kell Magyarország, illetve a Magyar nemzet érdekeiért. Nem véletlenül mondom a nemzetet is, hiszen Szlovákiában, Ausztriában, Szlovéniában élő, és most már közvetlen képviselettel rendelkező honfitársainkkal szemben az erdélyi, a kárpátaljai, vajdasági és a horvátországi magyarok képviselete még néhány évig várat magára, így tehát erkölcsi kötelességünk az ő nevükben és érdekükben is eljárni. Jóleső érzés volt március 15-én Székelyudvarhelyre mehettem közösen ünnepelni az ottani magyarokkal és Szász Jenő polgármester úr ott engem erre a fennkölt feladatra felkért a 10 ezer ember előtt. Nem árt ezen a fórumon is megismételni, hogy mi milyen Európát szeretnénk Hölgyeim és Uraim. Illetve, hogy abban hogyan képzeljük a Magyarország jövőjét. Elsősorban azt szeretnénk, hogy ez a 450 millió lelket számláló Európai Unió a biztonságot jelentse. A biztonságot abban az értelemben, amit katonai biztonságnak szoktunk mondani, és ezen túl, ami a magyar embereket jobban érinti, és ami mindenkit jobban érint, a család, az otthon, a munka biztonságát, a kultúra és a nevelés áldásaihoz való hozzáférés biztonságát, a fenntartható fejlődés biztonságát, az időskor biztonságát ne felejtsük el. Erre kötöttünk szerződést 10 hónappal ezelőtt. Az egyesülés pillanatától, május 1-jétől fogva azon kell fáradoznunk, hogy egyenrangú partnerei legyünk más országoknak. Hogy ebben a történelmi pillanatban ne csökkenjen a bennünket befogadó, nálunk gazdagabb országok szolidaritása. El kell kerüljük, hogy Európa különböző sebességekkel fejlődjön, ahol az újonnan jötteket majd ők-nek hívják és a már bentlévők lesznek a mi országaink. Felemelő érzés lesz azon is dolgozni, hogy a következő években tovább bővüljön Európa, ezáltal eltűnjenek a magyarokat elválasztó határok, és nyolcvan év után ismét megvalósulhasson a nemzet szellemi, kulturális és lelki újraegyesülése.

A lelket említve Hölgyeim és Uraim, olyan Európát szeretnénk, amely büszkén vállalja gyökereit, köztük a teremtéshez való viszonyát. Nem tudni, mi lesz az Alkotmányban a kereszténységre történő utalással, de a Szűz Anya koronájára utaló 12 fényes csillag az európai zászlón lélekbéli biztonságot nyújt majd sokunknak.
Aki olvassa az Európai Unió kezdetétől a történéseket, annak tudnia kell, hogy Európát eredetileg a görög művészetre és filozófiára, a római jogra, és a keresztény hitre és az erkölcsre alapozzák. Európa egység a sokszínűségben Hölgyeim és Uraim, ahol mindenki igyekszik saját és nemzeti identitását megtartani úgy, hogy közben európai önazonosságra is szert tesz. És ha már identitás tudatról beszélünk, érdemes emlékezni rá, hogy a gyermekek életében a családi, a nemzedéki, vagy történelmi múltunk tudatosul, és töltődik meg előbb utóbb igaz tartalommal. Az utat, hogy családi otthon, születési hely és táj, haza, régió, vagy földrész - ez esetben Európa, végig kell járni, nem lehet kihagyni egyetlen állomást sem, nem szabad a sorrenden sem változtatni. Csak igazi lokálpatriótából lesz igazi hazafi. Nemzeti műveltség és kötődés nélkül Európa sincsen, ugyanígy hazafiság nélkül a világot segítő értékeket alkotó polgárrá sem fejlődhet senki, legfeljebb gyökértelen kozmopolitává silányulhat.
Kérem, engedjék meg, hogy befejezésül azt a mondást idézzem, ez egy latin mondás, mely szerint egy hajósnak, aki nem tudja, hogy melyik kikötő felé tart, egyik szél sem kedvez. Mi a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség tagjai pontosan tudjuk, hogy merre tartunk, és ez bizakodással tölt el bennünket. Olyan szövetséget hoztunk létre, amely nem valaki, vagy valamik ellen köttetett, hanem fennkölt, szépen megfogalmazott célok elérése érdekében. Semmi sem lehet szebb, fontosabb dolog, mint a nemzet felemelkedésén, gyarapodásán, egészségén és jókedvén fáradozni. Rátaláltunk arra a szélre, ami duzzasztja vitorlánkat, ugyanis ahogy az alapítólevél utolsó sora szól: rendületlenül hiszünk a szeretet és az összefogás erejében.
Köszönöm a szíves figyelmet.

fidesz.hu