1. kép:

Felgördül a függöny.
A színen a "Szociálisan érzékeny" párt agytrösztje, munkában. Az előtérben Cseresnyéssy miniszterelnök, Áfonya egészségügyi-, és Lódarázsovics pénzügyminiszterek. Hátrébb képviselők, államtitkárok és egyéb léhűtők népes csoportja. Jelen van még a furfangos Nyeszterka, OEP főigazgató, aki állandó mozgásban van a két csoport közt. Jellemzően hol ebbe, hol abba a fülbe súg valamit, majd mikor az "ihletett" megszólal, eltávolodva, széles gesztusokkal csodálkozást mímel: "nahát", "ez azért", "hogy jut ilyen eszébe" felkiáltásokkal. Az előtérben könyvespolc, rajta Lenin, Sztálin, Rákosi, és Fidel Castro összes művei. Ezek közül a főalakok el-elvesznek egyet, lapozgatják, kicserélik. Látható gondban vannak. Cseresnyéssy és Lódarázsovics ellentétes fázisban fel-alá járkál, Áfonya hol egyikhez, hol másikhoz közelít, megtorpan, toporog, visszafordul. Mindvégig ez a játék folyik.

Cseresnyéssy: Nem és nem! Már így is a béka segge alatt a népszerűségünk, és nyakunkon az EP választás. Ha most emeljük a gyógyszerek térítési díját, annyi nekünk.

Áfonya: Akkor talán ki kellene egészíteni az OEP...

Lódarázsovics, közbevág: Az nem megy. Már így is többet költöttünk a hülye kísérleteidre, mint kellett volna!

Nyeszterka előrejön, súg valamit Lódarázsovicsnak, majd visszahátrál.

Lódarázsovics lendületesen a könyvespolchoz lép, lekap egy vörösbe kötött, vastag könyvet (mind ilyen) és lapozgatni kezdi: Megvan! Ki kell fizettetni mással! Csak találunk valami "népnyúzót," akinek az egészet a nyakába varrhatjuk.

Cseresnyéssy szintén lelkesülten lapozgat, kisvártatva Áfonya is csatlakozik.

Áfonya, lelkesen: Megvan! A kulákok! Ez mindig, mindenütt bejött! Izgatott mozgolódás a léhűtők soraiban. Nyeszterka a fejét fogja, majd széles gesztusokkal mutogatja, hogy Áfonya meghibbant.

Cseresnyéssy, Lódarázsovics egyszerre: Az nem jó!

Áfonya, csodálkozva: Miért nem? Duzzogva: Igenis még mindig bejött...

Cseresnyéssy: Azért, te nagyon hülye, mert a kulákok most mi vagyunk!

Helyeslő mormogás a léhűtők soraiból, majd újra kezdődik a lapozgatós játék, mígnem Áfonya ismét talál valamit.

Áfonya izgatottan idézi: "A munkásnyúzó gyártulajdonosok vagyonának kisajátításával lehetőséget teremthetünk..."
Ha lehet, még az előzőnél is nagyobb mozgolódás hátul, Nyeszterka kétségbeesetten mutogatja, hogy teljesen hülye, Lódarázsovics hozzá lép, és jól fejbe vágja.

Cseresnyéssy kedvesen, mint apa a hülye fiához: Az sem jó, azok is mi vagyunk. Hátulról helyeslő zajok, majd újra a lapozgatás.

Áfonya: Fennhangon, de már kissé kételkedve: A bankárok.... (Cseresnyéssy és Lódarázsovics megdermedve, fenyegetően merednek rá, mire elhallgat. Sokkal halkabban, csodálkozva) azok is... (Hirtelen fejbe vágja magát, és visszahátrál a léhűtők közé. Lapozgatós játék, majd Nyeszterka súg valamit Áfonyának, aki tétován, félénken, kezét nyújtva jelentkezik, majd mikor ránéznek, kérdő hangsúllyal.) ...és a gyógyszerészek...? Azok is mi vagyunk?

Cseresnyéssy és Lódarázsovics érdeklődve ránéznek, majd össze-vissza bólogatnak. Egyszerre akarják jelezni, hogy nem, azok nem mi vagyunk, és hogy igen, ez most jó lehet. Végül egyszerre szólalnak meg, Lódarázsovics talán egy hajszállal előbb:

Lódarázsovics: Igen! Ebből még lehet valami...

Cseresnyéssy: Nem, azok még nem mi vagyunk.

Egy Léhűtő jól érezhető vágyódással: Pedig szeretnénk...

Másik Léhűtő: De ezek mindent kibírnak...

Harmadik léhűtő: Kobozzuk el a gyógyszerkészletet !

Kitör a hangzavar. A zajból csak időnként hallatszik ki egy-egy "Vegyük el, sajátítsuk ki," illetve "a bútort, az autójukat, a fémkanalat, az egész patikát, ahogy van" felkiáltás .

Cseresnyéssy: De mit mondunk, miért?

Lódarázsovics lassan, mint aki most találja csak ki, figyelmen kívül hagyva a léhűtők duhaj "mert nincs sapka rajtuk; mert van sapka rajtuk; mert azt mondták, hogy az anyám hernyótalpas; mert már megint nincs sapka rajtuk" bekiabálásait: Mert... a gyógyszergyártók... extraprofitot zsebelnek, és...eladásösztönző promóciót végeznek... Diadalmasan: Hát ezért!

Áfonya, értetlenül: De mi közük ehhez a patikusoknak?

Mind egyszerre: Az most mindegy!

Lódarázsovics: A készleteket értékeljük le... öt százalékkal.

Egy Léhűtő: Tízzel!

Másik Léhűtő: Tizenöttel!

Áfonya, lelkesen: Hússzal!

Cseresnyéssy határozottan: Elég lesz tizenöt is... egyelőre.

Áfonya, tervezgetve: És jövőre majd még hússzal...

Cseresnyéssy, Lódarázsovics egyszerre, miközben mindketten fejbe vágják: Azt már nem!

Áfonya: elkeseredetten: De miért nem?

Léhűtők kórusban: Mert akkor már a patikusok is mi leszünk.

Gyors függöny.

2. kép:

Lassan felmegy a függöny. A színen egy valaha jobb napokat látott gyógyszertár belseje. A leépülést néhány kicsorbult-megragasztott edény, szigetelőszalaggal erősített vevőkijelző, ilyesmi jelzi. A táraasztal mögött a gyógyszerész, ápolt úriember, az ötvenes évei végét tapossa. Az ajtón épp most vonul be "szociálisan érzékeny" párt elit padlássöprő kommandója: az előző képben szereplő ismerőseink. A játék alatt a léhűtők szétszéledve szedegetnek: mindent, ami fénylik. Időnként egy "fémkanál, fémkanál!; stipp-stopp a súlysorozat;" felkiáltás hallatszik.

Lódarázsovics, csak úgy foghegyről: A támogatás-visszafizetési pótdíj-illeték elmaradás ügyében jöttünk. Fizet, vagy foglaljunk?

Patikus, csendesen: Mintha lenne még mit foglalni... És mintha lenne még miből fizetni... Hangosan: Nem értem, kérem... Én mindent befizettem.

Áfonya, egy könyvben lapozgatva: Itt az elmaradás, jöjjön, nézze meg!

Patikus, szabadkozva: Inkább elhiszem, kérem, csak momentán a bevételeim kissé elmaradtak a tervezettől...

Cseresnyéssy: Hát ez a lazaság megengedhetetlen. Hová lenne ez az ország, ha, teszem azt, én se tartanám be a tervet! Nem érdekelnek a kifogások, tessék fizetni.

Patikus, kétségbeesve: De hát miből?

Áfonya: Ha nem tud fizetni, adja el a gyógyszertárat. Véletlenül van is nálam egy szerződés, jöjjön csak, írja alá...

Patikus, kapaszkodik a táraasztalba: Inkább maradnék... Tetszik tudni, a betegek megszokták, hogy a gyógyszerész deréktól lefelé táraasztal.

Lódarázsovics: Ne kentaurizáljon itt, hanem jöjjön ide!

Patikus, előjön az asztal mögül. Az eddig takart részeken most tépett köpeny, foltos nadrág, lyukas cipő tűnik elő. Az elitkommandó borzadva szemléli.

Lódarázsovics, hivatalos hangon: Ez itt a Szakadt Szív gyógyszertár?

Patikus, lemondó legyintéssel mutat körbe, és magára: Láthatják... Szakadt vagyok, és szívok...

Áfonya: Na, akkor itt tessék aláírni...

Patikus: Előbb azért elolvasnám...

Mind, felszisszenve: Azt az agyafúrt patikusát!

Lódarázsovics: Csak ne nagyon olvasgassa, nem recept az...

Patikus, csakazértis olvassa: Ezennel visszavonhatatlanul és végérvényesen... Minden készletével és tartozékával... három napon belül, kitakarítva és újrafestetve... 15 évi garanciával.... Egyre értetlenebbül forgatja, újra meg újrakezdi, végül: De hát itt egy szó se esik a vételárról!

Lódarázsovics: Ja, erről a csekélységről úgy látszik, megfeledkeztem. A zsebéből egy cetlit húz elő, és lassan kibontogatva átadja a patikusnak.

Patikus, megnézi, még jobban, még közelebbről, leveszi és megtörli a szemüvegét, újra nézi, forgatja a papírt, végül hitetlenkedve: Mennyi? Azt hiszem, nem látom jól.

Áfonya: Nyugodjon meg, jól látja.

Lódarázsovics: Én mondtam hogy csekélység...

Patikus: Hírtelen elhatározással: Akkor inkább fizetek.

Cseresnyéssy: Elképedve: Ezeknek a bőrük alatt is pénz van?

Áfonya, reménykedve: Akkor se bírhatják már sokáig!

Lódarázsovics: És honnan vesz most hírtelen százhúszezer forintot?

Patikus, nekifohászkodva: Hát, ha már mindenképpen meg kell legyen... A táraasztal mögül előhúz egy békebeli, fanyelű, porcelánfejű félméteres pisztillust. Marokra kapja, kirohan a színről, ahonnan ütések puffanása, fájdalomkiáltás, majd némi súrlódó neszek után egy tömött pénztárcával, és egy pár új cipővel tér vissza. Na, akkor... elkezdi leszámolni a pénzt a megkövülten álló Áfonya markába: kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettő. Ez a tiétek. Elrakja a cipőt és a maradék pénzt: Ez meg az enyém... Aztán a helyetekben én jelentőségteljesen meglóbálja a pisztillust nem nagyon erőltetném a viszontlátást... Visszamegy a táraasztal mögé...

A léhűtők sietve szálingóznak vissza, ijedt pillantásokkal vissza-vissza tesznek valami fényes használati tárgyat.

Cseresnyéssy, csak most ocsúdva: Mit művelt, ember? Hát mi volt ez?

Nyeszterka: Miközben fémkanalakat és súlyokat pakol ki a zsebéből, mélységesen elítélő hangon: Rablás fényes nappal!

Patikus, még mindig a pisztillust markolva, határozottan: Az! Majd kezeit védekezően széttárva: De tőletek tanultam !

Függöny

***

A szerző kijelenti, hogy műve kitalált történet, a fantázia műve, minden vélt vagy valóságos hasonlóság létező személyekkel és valós történésekkel csupán a véletlen műve. De ki is fedezhetne fel bármilyen párhuzamot a Magyar Köztársaság szocialista kormánya, és a szociálisan érzékenyek között...