A Fidesz a hétvégén lezárt egy folyamatot, egy időszakot.

Egy rétegpártból európai néppárttá, mondhatnám, Magyarország első európai néppártjává alakult át a Fidesz. Éppen jókor, mert az európai uniós csatlakozás itt van az ország küszöbén, és Magyarország érdekeit most már nem csak Magyarországon, hanem az Európai Parlamentben is képviselni kell. Mi azonban még ennél is többre vállalkoztunk, tehát nemcsak saját magunk átalakításával foglalkoztunk, bár ezt tartottam a legfontosabbnak, mert mindenki söprögessen a saját háza táján először. Másfelől pedig, a hibákat ki kell javítani, és az elmúlt esztendőkben azért néhány gyengeségünk és hibánk kiütközött, és ezeket orvosolni kellett. Az egész magyar közéletnek kicsit alkalmazkodnia kell az európai körülményekhez, ezért nemcsak a Fidesz átalakítása volt fontos, hanem az egész magyar közélet átalakítása. Szerettük volna a közéletet közelebb vinni az emberekhez, elhitetni velük, hogy szemben a régi időkkel a közélet nem fölöttük van, hanem közöttük. Valóban ők döntik el, hogy milyen irányba haladjon az ország, az ő szavuknak van súlya, azért, mert a közélet nem másról, mint az ő saját személyes életükről is szól. Ennek a gondolkodásnak a kialakítása, a közélet elvitele az emberek közé a következő feladat.

A magyar lakosság nagy része kiábrándult a politikából.

Azt hiszem, hogy van egy indokolatlanul széles távolság a közéletet intéző emberek között, tehát a döntéshozók, meg a választópolgárok között. Valóban gyakran Magyarországon az emberek inkább közönségként viselkednek, a politika közönségeként fogadják az onnan érkező gondolatokat, és nem pedig alakítói az eseményeknek. Mi azt szeretnénk, hogyha a közönségből közösséggé, saját sorsukat alakítani képes együtt élő közösséggé változna. Nyugat-Európában ez így van. Ott sem fenékig tejfel, tehát nehogy valaki azt higgye, hogy ott minden jól van, sőt, ott is nagy problémákkal küszködnek az adott államok, de azért mégis közelebb érzik magukat az emberek a döntéshozatalhoz, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Tehát mondjuk az a gondolat, hogy bajom van a politikai pártokkal, nem tetszik, amit csinálnak, nem értem, amit beszélnek, nem velem foglalkoznak, akkor erre nem az a reakció - mert ott is előfordul ilyesmi - , nem az a reakciója az embereknek, hogy akkor menjenek a világba, hanem azt mondják, hogy akkor változtassunk rajtuk. Tehát az a gondolat, hogy úgy lehet változtatni a politikai élet szereplőin, ha én magam is részt veszek a közéletben, ha én magam is elmondom a véleményemet, ne adj isten még be is lépek egy-egy szervezetbe, mert az emberi minőség adja ugyebár egy-egy szervezetnek a minőségét, ez a gondolat, hogy akkor alakítsunk rajta, javítsuk ki, akkor tudom kijavítani, hogyha részt veszek benne. Ez a gondolat odaát erősebb, mint most még Magyarországon, de azon dolgozunk, hogy ez a nyugatias gondolkodásmód aktívabb, bizakodóbb, részvételt inkább akaró gondolkodásmód megerősödjön. Én azt hiszem, hogy ma már elég széles körben vagyunk elérhetőek az emberek számára, aki hozzánk utat talál, az utat talál a közéletben való részvételhez is.

Igen, de a dolog csak úgy lesz működőképes, hogyha az irányító politikai erő egységes, belül nincsenek problémák, mindenki a megfelelő helyen végzi a dolgát. Volt olyan politikai erő Magyarországon, ahol bizonyos belső konfliktusok, problémák miatt nem működött az egyébként vélhetően szent cél érdekében felállított ideológia.

Kritikusabb volnék a szervezetek, meg a pártok élete iránt, mint az ön kérdése ezt sejteti. Minden intézményt emberek hoznak létre, emberek is működtetik. Miután eredendően egyetlen ember sem lehet tökéletes, ezért nemcsak a jó tulajdonságait viszi be egy szervezetbe, hanem mindig a rosszakat is. Tehát minden szervezet mindig rászorul arra, hogy reformálják. Az eklézsiát meg kell reformálni - mondták valamikor a reformáció idején, és ez bizony minden emberi szervezetre igaz, a gyarlóságainkat, a gyengeségeinket mindig orvosolni kell, az erősségeinket, meg a jó képességeinket pedig még inkább érvényesíteni. Tehát én minden kormánnyal, minden párttal, minden szervezettel szemben fönntartásokkal és kritikával viseltetek, de nem távolságtartással, mert kijavítani akkor tudom, hogyha én magam is igyekszem abban részt venni. Tehát azt tudom mondani önnek, hogy ne várjunk olyan politikai szervezetekre, ahol minden rendben van, mert az nem igaz, tehát gyanús, tehát nem mondanak nekünk igazat, a mi házunk táján sincs minden teljesen rendben. Itt is vannak viták, itt is vannak különböző álláspontok egy-egy kérdésről, és mi is végezhetnénk sokkal jobban a munkánkat, mint ahogy most végezzük és fogjuk is majd jobban végezni, hogyha megmarad bennünk a javítás szelleme.

Sokan azt feltételezik, hogy a szövetség most azokat az embereket szeretné megnyerni, akik bizonytalankodnak.

Én is szoktam ilyeneket olvasni, mint amit most ön idézett, de másként nézem a világot, tehát más srófra jár az agyam, ha szabad ezt mondanom. Én azt hiszem, hogy minden közéleti szervezet a bizalomra épül, az emberek bizalmára épül, de a bizalmat el lehet játszani. Ezért nem szabad azt hinni, hogy azért, mert egy ideológia erős, mindig rendelkezik majd megfelelő méretű támogatással. Minden szervezetnek nap mint nap meg kell küzdenie a bizalomért. Tehát én a két nagy tömb létezését ideológiai szempontból még talán el tudom fogadni, de hogy ebből állandóan két nagy politikai erő létezése is következzen, az közel sem biztos, azért minden nap meg kell küzdeni, és ki kell harcolni, még egyszer mondom, meg kell szerezni az emberek bizalmát, meg kell, hogy jutalmazzák a közélet szereplőit az emberek a maguk bizalmával. A bizonytalanok ügyében is kicsit másként látom a helyzetet, mint gyakran olvasható ez az újságokban. Nagyon sok ember nem afelől bizonytalan, hogy melyik politikai szervezettel szimpatizáljon, hanem abban bizonytalan, hogy mit hoz a jövő? És azt várja, hogy valaki kellő hitelességgel meg tudja adni a választ, hogy na most akkor mi lesz vele, mi lesz a nyugdíjával. Ha most még munkája van, akkor mire nyugdíjba megy, nem adósodik-e el úgy az ország, hogy nem jut neki nyugdíj. Aki dolgozik, attól fél, hogy bezárják-e a gyárát, akinek nőnek a közüzemi számlái az attól tart, hogy nem tudja kifizetni, az emberek azt szeretnék, ha ez a fajta bizonytalanság szűnne meg, és ezen a szemüvegen keresztül is nézik a mi munkánkat. Aki bizonytalanságot hoz, attól elpártolnak, aki pedig biztonságot próbál adni a számukra, vagyis az ő oldalukon áll, az pedig inkább kitüntetik a bizalmukkal. Mi mindig is az emberek oldalán álltunk és a biztonság hívei voltunk, s maradtunk.

Ennek a gondolatnak a jegyében fogalmazták meg a nemzeti petíciót, egy nagyon merész húzásra is vállalkozott ön: egymillió aláírással szeretné megtámogattatni ezt a gondolatsort.

Magyarország egy nehéz helyzetben lévő ország, amelynek helyt kell majd állni az Európai Unión belül. Azért akarunk csatlakozni az Európai Unióhoz, hogy az életünk könnyebb, biztonságosabb, és ha lehet jómódúbb legyen, mint amilyen most. Magyarország azonban olyan állapotban van, hogyha így lépünk be az unióba, ha bizonyos lépéseket nem teszünk meg, akkor könnyen lehet, hogy a csatlakozás nem a biztonságot, hanem a bizonytalanságot növeli majd meg és az emberek számára nem nyereséget, hanem inkább veszteséget hoz. Ha most a parlament és a kormány nem tesz határozott lépéseket, akkor az Európai Unióhoz csatlakozásnak könnyen lehet milliós nagyságrendű vesztese, ezért lépéseket kell tenni. Tehát én azt gondolom, hogy az előttünk álló jól felmérhető kihívás miatt most bizonyos dolgokat meg kell tennünk.

Más oldalról egészen más hangokat, véleményeket lehet hallani, kétségtelen, hogy vannak gondok, de néhány hónap múlva, rövid időn belül ezeket lehet orvosolni, lehet javítani és nyilván a kormányzati munka is abba az irányba hat, hogy a most észlelt, felfedezett, talált, kapott problémákat jól megoldják.

Bízzunk benne, hogy ez így is fog történni. Én azonban azt gondolom, hogy ha azon az úton megyünk tovább, mint amilyen úton most halad a magyar közélet, akkor ez nem a problémák megoldásához vezet, nem a gondok enyhítéséhez, hanem a bizonytalanság növeléséhez és a vesztesek számának növeléséhez. Nem akarjuk, hogy az európai uniós csatlakozás vesztesekre és nyertesekre szakítsa szét a magyar társadalmat, különösen azért nem, mert ha rosszul csináljuk ezt a csatlakozást, ha most bizonyos dolgokat nem változtatunk meg, akkor ugyanazok a társadalmi csoportok lesznek a vesztesek ismét, akik már egyszer vesztesek voltak 14 évvel ezelőtt a rendszerváltoztatáskor. Ezt az öt csoportot azonosítottuk be, és a petíciónk pontosan ennek az öt csoportnak a problémáival foglalkozik, úgy, mint a fiatalokkal, és azon belül pedig az otthonteremtéssel, a nyugdíjasokkal, azon belül a nyugdíjak ügyével. A gázár, a villanyár, tehát közüzemi terhek kérdésével, valamint külön a gyógyszerár dolgával, a gazdákkal, tehát a mezőgazdaságból élőkkel, a vállalkozókkal, és ezen kívül pedig mondjuk úgy, hogy olyan környezetben lakókkal, akik a közüzemi terhek alól nem tudnak kibújni, nem tudják tovább hárítani, hanem nekik maguknak kell helyt állni a magas áremelkedésekkel szemben. Nos, ezeket a csoportokat azonosítottuk be, és az ő számukra próbálunk segítséget nyújtani a petícióval. Olyan dolgokat kérünk a kormánytól, hangsúlyozom még egyszer: nem követelünk, nem dörömbölünk, nem az öklünket rázzuk, hanem alkotmányos kereteken belül olyan döntésekhez kérjük a kormány támogatását, amely meggyőződésem szerint növeli az emberek biztonságát, és hozzásegíti a nyugdíjasokat, a fiatalokat, a gazdákat a mai magas közüzemi áraktól szenvedő embereket, hogy ne legyenek vesztesei az európai uniós csatlakozásnak. A módszer egyébként új, de csak Magyarországon, Nyugat-Európában ez egy bevett módszer, ez az ottani demokráciának és közéletnek bevett eszköze, mi súlyt szeretnénk adni a szavunknak. Nem attól lesz súlya, hogy a Fidesz Magyar Polgári Szövetség elnöke mondja, hanem attól, hogy mennyi ember osztozik a gondolatainkban, és mennyi ember gondolkodik úgy, mint mi. No, ennek a bemutatásához szükséges, hogy legalább egymillió aláírást összegyűjtsünk, és azért annyit, mert korábban egyetlen ügyben sem gyűlt még össze ekkora közakarat, és ezek olyan fontos dolgok, hogy megérdemlik, hogy minden korábbinál nagyobb mértékű közakarat szerveződjünk mögéjük.

Nem akarok én a kákán is csomót keresni, de az egymillió aláírás az nagyon sok.

Nyolcmillió választópolgár van Magyarországon, ez azt jelenti, hogy minden nyolcadik választásra jogosult polgár aláírása szükséges. Én azokban is bizakodom, tehát szeretnénk eljutni azokhoz is, akik egyébként választói joggal rendelkeznek, de nem szoktak részt venni a választásokon. Szerintünk azoknak is helyük van a közéletben, akik ez idáig még egyszer sem mentek el választani. Most nem választásról van szó, nem is kell elmenniük, mert mi fogunk elmenni hozzájuk, bekopogtatunk, megkérdezzük, hogy vannak, és megkérdezzük, hogy egyetértenek-e ezekkel a célokkal, és ha igen, akkor kérjük, hogy álljanak e célok mögé.

Mennyi időt adott önmagának, a Szövetségnek arra, hogy a megfelelő súly ott legyen a petíció mögött?

Ez olyan, mintha azt kérdezné, hogy milyen idővel fogják a tízezer méteres síkfutás döntőjét nyerni? De nem kell megretteni a jóslás mesterségétől sem. Én azt gondolom, hogy ha két hónap alatt sikerülne, az nagyon nagy bravúr és szép eredmény lenne, hogyha három hónap alatt, az pedig derekas és elfogadható.

Megvan a megfelelő támogatás, engedjük meg, a kormány és a parlament figyelmét hívják fel, ugyanakkor Magyarország lakosságának véleményét kérik. Mi történik utána?

Be fogjuk nyújtani a magyar költségvetés módosítására vonatkozó javaslatainkat, mert mind az öt ponthoz, amiről beszéltem, költségvetési törvénymódosítással el lehet jutni, tehát úgy lehet eleget tenni a népigénynek, hogyha módosítjuk a költségvetést, amely szerencsétlen költségvetés és romokban hever, és már maga a kormány sem veszi komolyan azokat a számokat, amelyek abban szerepelnek. Ez az egyik oka egyébként a gazdasági élet környékén tapasztalható bizonytalanságnak. Tehát módosítani kell ezt a költségvetést, mondhatnám, hogy gatyába kell egy kicsit rázni annak érdekében, hogy alkalmas legyen a magyarok életének gazdasági szabályozására. És amikor be fogjuk nyújtani, akkor be fogjuk jelenteni az aláírásokat is, be fogjuk mutatni, hogy mennyien támogatták ezeket a javaslatokat. Én azt hiszem, hogy Magyarországon mégiscsak demokrácia van, a kormány működésével kapcsolatban föl lehet vetni számos kritikát. Mégis azt mondom, hogy hát azért ez egy demokratikus felelősséggel tartozó kormányzat, nem hiszem, hogy egymillió, de lehet, hogy még annál is több ember szándékát olyan ügyekben, amelyek gazdaságilag ésszerűek és megvalósíthatóak bármilyen kormány, bármilyen pártösszetételű kormány mellőzhetné. Nem hiszem, hogy ha sikerrel járunk, akkor nemet lehet ezekre a módosításokra mondani, vagyis én azt mondom, hogy azok a nyugdíjasok, gazdák és fiatalok, akik aláírják ezeket a petíciókat, ha megteszik, ha részt vesznek az akcióban, szerintem eredményt fognak elérni a költségvetési törvény módosításában.

Igen, de könnyen lehet azt mondani, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzet nem engedi meg azt, sőt már most megjelentek olyan írások, amelyek azt tartalmazzák, hogy plusz kiadásokat szeretne még elérni mondjuk a Fidesz Magyar Polgári Szövetség, de a jelenlegi pénzügyi helyzet, az ország gazdasága nem teszi ezt lehetővé, tehát nem.

Nézze, a magyar néplélekben és történelemben elég gyakori, amikor emberek a saját tehetetlenségük elleplezése érdekében a külső körülményekre hárítják a felelősséget. Még azt se mondom, hogy ez néha nem méltányos, mert valóban vannak olyan helyzetek, amikor a külső körülmények megkötik az ember kezét-lábát, és gúzsba kötve kell táncolni, de mind az öt pont esetében mi szakmai érvekkel, tanulmányokkal és javaslatokkal is rendelkezünk, tehát ezt az öt dolgot meg lehet csinálni. Mondok egy példát. Az otthonteremtési rendszer visszaállításáról kiderült, hogy az bevételt hoz a költségvetésnek, szemben azzal, amit a kormány mond. Kiderült baloldali elkötelezettségű vagy baloldalra hajló gazdaságkutató intézetek országos nyilvánosságot kapott jelentéséből, hogy egymilliárd állami lakástámogatás a költségvetésnek egymilliárd-százmillió forint bevételt hoz, tehát nyer rajta a költségvetés, vagyis többet tud adni más célokra, oktatásra, kultúrára, szociálpolitikára. Egy ilyen rendszert romboltak szét, ezt egész egyszerűen vissza kell állítani. Másik példa a gyógyszerek ára. Mikola miniszter úr még a polgári kormány utolsó időszakában a gyógyszergyártókkal és forgalmazókkal olyan megállapodást kötött, amely négy százalékos éves gyógyszeráremelést tett lehetővé. Ezt szétrúgták, egy új rendszert hoztak e helyett, egy új megállapodást kötöttek, aminek eredményeképpen 16 százalékkal nőttek a gyógyszerárak. Semmi akadálya annak, hogy visszatérjünk oda, ahol a kiinduló pontot Mikola úr a startvonalként meghúzta. Vagy mondok egy harmadik példát: a gazdák támogatásának kérdése. Ha ön ma körülnéz a magyar élelmiszerpiacon, azt fogja látni Lengyelországból, Csehországból, Szlovéniából, Szlovákiából hirtelen új termékek jelentek meg a magyar mezőgazdaság piacán, de nem azért ám, mert az elmúlt két-három hónapban ezek az országok hirtelen följavultak volna versenyképességüket tekintve, és jobbak lettek volna az ott dolgozó gazdák, mint a mieink, hanem azért, mert az állam elkezdte őket támogatni. Mert tudják, hogy az uniós csatlakozás előtt ezt meg kell tenni. Mi ennek a következménye? A magyar gazdák termékei kiszorulnak a piacról, a gazdák tönkre fognak menni, amikor a gazdák tönkrementek, nincs már magyar élelmiszeripari termelés, akkor a külföldről érkező termékek ára is meg fog növekedni, mindenki rosszul jár. Tehát most kell a gazdáinkat megtámogatni. Az áremelésekről pedig azt gondolom, ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam, hogy nehéz kérdés. Az emberek oldalára kell állni, a gazdasági ésszerűség szabályait nem kell áthágni, de világossá kell tenni, hogy az inflációnál nagyobb mértékű áremelés Magyarországon nem lesz.

Azt az állítást vetették fel, vagy azt írták le jó néhányan, hogy ön tematizálni szeretné, akarja a közvéleményt, a közéletet Magyarországon.

Ismét egy olyan kérdésnél vagyunk, amelyet illetően egész más vágányokon járnak a gondolataim, és mindig nevetek ezen. Amikor a politikusok azt gondolják magukról, hogy majd ők fogják tematizálni a közéletet, vagyis ők olyan nagy emberek, hogy majd ők eldöntik, hogy miről folyjon a közélet, akkor ezen csak mosolyogni lehet, mert nemcsak azért, mert ebből mindenfajta alázat és a szolgálat szelleme hiányzik, hanem azért, mert teljesen irreális. Lehet, hogy a politikusok majd arról beszélnek, amiről ők akarnak, de az élet attól még nem fog arról szólni. Egyetlen dolgot tehet az ember, mármint ha közéleti szereplő, hogy megpróbálja az élet valóságos kérdéseit a politikai közbeszéd területére is behozni. Mi ezt tesszük. Sosem hisszük, hogy mi fogjuk tematizálni a közéletet, hanem teret engedünk az életnek, meg a valóságnak, mert nekünk a valósággal van dolgunk, annak a gondjait kell megoldani, nem pedig vitatkoznunk más politikusokkal, akik úgymond tematizálni szeretnék a közéletet.

A Magyar Demokrata Fórum elnöke a közelmúltban meglehetősen súlyos kijelentést tett, azt mondta, hogy a két nagy politikai erő Magyarországon, tehát a jelenlegi kormánypárt és az ellenzékben lévő Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, vagyis a mindenkori kormánypárt és az ellenzék a háttérben kiegyeznek. 70-30 százalékarányban osztanak egymás között pénzeket, miközben a felszínen vad acsarkodás zajlik.

Akinek nem inge, ne vegye magára, én például nem is veszem magamra ezt a dolgot. Rögtön a kiindulópont hibás, minekünk nincsenek gazdasági köreink. Magyarországnak van egy gazdasági élete és az kétségkívül igaz, hogy a gazdasági élet az a közélettel szeretne együttműködést kialakítani. Ennek megvannak a jogi keretei. Ez a kormány dolga egyébként, országos gazdasági tanács, érdekegyeztető tanács, megvan ennek a formája. Na most, egy volt igazságügy-minisztertől pedig különösképpen elvárható az, hogy jogilag értékelhető tények helyett sohase hagyatkozzon pletykákra. Tehát én azt tudom mondani, hogyha bármilyen erre vonatkozó információja van az elnöknek, ne hezitáljon, ne tartsa meg magának, egyébként sem teheti meg ezt egy közéleti ember, hanem azonnal forduljon a hatóságokhoz. És ha bármilyen visszaélésről, háttérmegegyezésről van tudomása, amely törvénytelen, sérti az emberek érdekét, azonnal tegye meg a szükséges lépéseket. Egy dolgot azonban sem ő, sem más nem jó, ha tesz a magyar közéletben: pletykákra, ellenőrizetlen híresztelésekre alapozva komoly politikai nyilatkozatot tesz. Én azért is örülnék, hogyha spongyát dobhatnánk erre a történetre, mert mi az MDF-fel hosszabb távon szeretnénk együttműködni, nagyon sok közös értékünk van, és hasonlóképp látjuk az emberi élet problémáit, hasonlóképpen látjuk a magyar élet problémáit, az emberek gondolkodásmódjáról is gyakran megegyezik a véleményünk. Minden olyan nyilatkozat, amely a morális értelemben az elevenünkbe vág, ami megkérdőjelezi a tisztességünket anélkül, hogy egyébként erre nézve tényeket sorakoztatna fel, az hosszabb távon megrontja az együttműködést. Több tapintatot és mértéktartást szeretnék kérni a leendő szövetségesünktől.

Kósáné Kovács Magda kijelentése nagyon megkavarta és felkavarta a magyarországi belpolitikai közbeszédet.

Én nagyon meglepődtem, részben azért, mert példátlannak érzem a véleményt. Én próbálom követni az Európában zajló vitákat és ott sokfajta vita zajlik, arról is, hogy milyen lesz Európa, mi lesz annak a szellemi karaktere, kik lesznek annak az erős államai, vagy szervezetei. De még soha, sehol nem találkoztam se az angolszász, se a német, se a francia közgondolkodásban azzal, hogy a katolikus egyház valami összeesküvés keretében be akarná kebelezni, mint a kisgömböc a szembejövőket le akarná nyelni az egész európai intézményrendszert. Ez a meglepetésem egyik oka. A másik pedig, hogy én tisztelem Kósáné Kovács Magdát, bár nagyon sok mindenben van feltehetően különböző álláspontunk, de én úgy emlékszem rá az elmúlt 8-10 évből, mint egy higgadt, nyugodt asszonyra, akivel ésszerűen lehetett megbeszélni különböző ügyeket. Soha nem ragadtatta el magát, nem szolgáltatta ki magát, meg a pártját az indulatainak, tehát egy ésszerű közéleti társat láttam mindig is az ő személyében, és ezért most meglep ez a kirohanás, hirtelen nem is tudom, hogy mit kezdjek vele.

Magyarországon a rendszerváltás óta minden kormányciklus kitöltötte az idejét, azt az időt, amit a választópolgároktól a bizalomként megkapott. Ez gyakorlatilag azt jelzi, és ezt örömmel vették mindenütt, hogy Magyarországon bármennyire is belső vitákkal színesített, tarkított élet zajlik, azért van egy megfelelő rend.

Azért volt ez eddig így, mert bár egyik kormány se volt hibátlan, sőt attól mindannyian igen távol estünk, de azért elfogadható módon vitték az ország ügyeit. Lehet vitatkozni persze azon, hogy helyes volt-e a Horn-kormány idején kiárusítani a nemzeti vagyont, szerintem nem volt helyes. Lehet vitatkozni azon, hogy helyes volt-e olyan nagy hangsúlyt adni a munkának, a családnak, meg a nemzeti összetartozásnak, mint a mi időnkben, ezekről mind lehet vitatkozni. De azért összességében az emberekben mindig megmaradt a remény, hogy minden baj ellenére, egy olyan irányba tartunk, amely elfogadható, vagy majd képesek leszünk kellő időben korrigálni. Nem volt az emberekben olyan érzés, hogy most és azonnal változtatnunk kell, mert nagy baj lesz. Ha nem alakul ki ilyen érzés az emberekben és valóban nem lesz nagy baj, akkor nem érdemes fölbolygatni az eddigi rendet. Ha azonban a dolgok úgy mennek tovább, ahogyan eddig haladtak, ha kiderül, hogy az európai uniós csatlakozás nyújtotta lehetőségeket nem tudjuk megragadni, sőt vesztese lesz az ország többsége esetleg a csatlakozásnak, akkor el kell gondolkodni azon, hogy hogyan menjünk tovább. Ez ma nem a mi felelősségünk elsősorban, mert az emberek 2002-ben úgy érzem, hogy jó szándékkal és teljes bizalommal a másik oldalnak, a mai kormánykoalíciónak adták oda a bizalmukat. Ez a bizalom azóta megrendült, elpárolgott, talán vissza is éltek vele, hogy az emberek ezt meddig tudják eltűrni, és mikor fejezik ki a véleményüket erőteljesebben, ezt ma nehéz megmondani. Tehát én azért én nem szakítanám el a mindennapi élet problémáitól azt, hogy egy kormányzat a helyén maradjon vagy ne, legyen-e változás vagy ne. Csak azt szeretném leszögezni, hogy egy kormányösszetétel megváltoztatása, egy kormánykoalíció átalakítása, esetleg egy új kormány hivatalba lépésének a megteremtése az nem az ellenzékre tartozó probléma, ez a kormánykoalíció problémája, nekik kell vele foglalkozni, nem is avatkoznék bele ebbe, inkább az ország ügyeire figyelnék.

radio.hu - fidesz.hu