Kóczián Péter: Jó estét kívánok, Orbán Viktor, a Fidesz Szövetség elnöke, 1998-2002 között a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a vendégünk. Jó estét kívánok!

Orbán Viktor: Jó estét kívánok.

Kezdjük egy SMS-sel. Ez nekem érkezett, de kíváncsi vagyok, mit reagál rá. Kóczián úr! Ennyire nem lehet elfogult, már a műsor felvezetésében. Helyesen: Orbán Viktor, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke, volt és leendő miniszterelnök. Ezt minimum kiérdemli - még Öntől is.

Nos, mit válaszol Ön erre? Halljuk!

Kíváncsi vagyok arra, hogy mit szól ahhoz, hogy gyakorlatilag - ez az SMS-ekből is kiderül - mindenkit, aki most ír, úgy kezelte Önt, úgy kérdeznek majd - ez látszani fog az SMS-ekből -, mint az az ember, aki 2006 után Magyarország miniszterelnöke.

Szóval nem válaszol. Jól értem, ugye, szerkesztő úr?

Igen, már múlt héten is föltettek nekem kérdéseket, szóval az a helyzet, hogy ez nem az én műsorom, ez most az Ön válaszainak a műsora.

Nos, hát nem tudom, ki küldte ezt az SMS-t, de engedje meg, hogy szép jó estét kívánjak neki is, köszönöm szépen a biztatást - én ebből biztatást olvasok ki. Ami a múltra vonatkozik, arról annyit szeretnék mondani: ha szétnézünk az országban, akkor láthatjuk, nem az a dolgunk, hogy a múlt harcait vívjuk meg. Tehát volt, ami volt: miniszterelnök volt, aki miniszterelnök volt; most inkább a jövő felé kell fordulnunk. Hogy az pedig mit hoz, elsősorban a munkánktól függ. Én csak azt tudom mondani a tisztelt televíziónézőnek, hogy számíthat rám, én állok rendelkezésére.

Azt fogja mondani, hogy ez ilyen tipikus újságírói provokáció.

Hát akkor ne tegye föl.

A közvélemény, Schüssel és a kölnivíz

De fölteszem, hát ez a szakmám része, hogy ilyen kérdéseket fölteszek. Csak már tudom, előre lejátszottam fejben ezt a választ. Jelen pillanatban az MSZP a közvélemény-kutatási... a Fidesz a közvélemény-kutatási adatok szerint vezet. Tehát gyakorlatilag minden egyes közvélemény-kutató így gondolja, így méri. Van különbség abban, hogy mekkora vezetést szavaznak meg a választók válaszai alapján. Biztos-e abban, hogy 2006-ban kormányra kerül, hogy azt gondolja, hogy egy ilyen féléves időszak, tehát a kormányzási periódus felénél levő közvélemény-kutatásból különösebben nagy következtetéseket nem lehet vagy nem szabad levonni.

Elnézést kérek azoktól, akiknek unalmas lesz az, amit válaszolni fogok, mert már máshol is elmondtam. Itt most azt is hozzáteszem, hogy Schüssel kancellár úrtól származik az a bölcsesség, hogy a fölmérések, az előrejelzések olyanok, mint a kölnivíz: szagolni szabad őket, de meginni nem érdemes. Tehát ha megengedi, én nem foglalkoznék a fölmérésekkel. A kérdés nem az, hogy mi mit gondolunk egyébként is erről az ügyről, hanem az, hogy az országnak mire lesz szüksége 2006-ban. Én azt tudom mondani, hogy a magyar emberek, egész Magyarország számíthat a mi munkánkra. Hogy milyen bizalmat kapunk ehhez a munkához, azt pedig meglátjuk. Azt tudom mondani, hogy igyekszünk kiérdemelni a bizalmat.

Európai választás: bizalmi mérce

P. F. a vonalban. Jó estét kívánok, mi a kérdése Orbán Viktorhoz?

P. F.: Jó estét kívánok. Köszöntök mindenkit, aki most engem hall, és megkülönböztetett tisztelettel a miniszterelnök urat. Szeretném megkérdezni, csak azért, mert ő talán tudja a választ, én már egy pár hete, két-három hónapja lassan, hogy keresem, hogy a magyar miniszterelnököt pályaalkalmassági vizsgálatra ki küldheti el? Tehát ki az a... A Köztársasági Elnöki Hivatal azt mondta, hogy ők nem. Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy az alkotmányban nem tud erről, engem viszont izgat az a kérdés, hogy egy közalkalmazott - a miniszterelnök - elküldhető-e valami értelmi színvonalnak a vizsgálata céljából pályaalkalmassági vizsgálatra, mert hát nekem nagyon úgy néz ki, hogy egyre inkább szüksége lesz rá, és hát valakinek csak lépni kell ebben az ügyben, de ki? Köszönöm.

Jó. Köszönöm szépen.

A tisztelt hallgatónak azt tudom válaszolni, hogy a mindenkori miniszterelnök politikai természetű megbízatás alapján látja el a munkáját, nem is minősül közalkalmazottnak a szó jogi értelmében, ezért csak az hívhatja vissza, csak az végezhet rajta bármilyen vizsgálatot, csak az vetheti alá bármilyen tesztnek, aki egyébként a megbízatást adta. Nem a köztársasági elnök adta a megbízást, ő csak átadja a megbízást. A megbízást a Magyar Parlament adja, ahol mindig szavazunk a miniszterelnök személyéről. De a Magyar Parlament sem a maga szája íze szerint jár el - bár van mozgástere -, a tisztelt magyar nép dönt arról, hogy melyik magyarországi erőt ruházza föl azzal a lehetőséggel, hogy miniszterelnököt adjon az ország szolgálatára. Mindig olyan miniszterelnökünk van - ez kicsit sántít persze, tudom -, de mindig olyan miniszterelnökünk van, mindig olyan kormányunk van, összességében mindig olyan sors jut nekünk, amilyet választunk magunknak. Általában ez nem esik nagyon messze attól, amit egyébként meg is érdemlünk.

A 2004-es nyári választás egyben a kormány tevékenységének a mércéje is lesz-e, és hogyha a Fidesz nagy győzelmet arat, akkor ez egyben azt jelenti-e, hogy a Medgyessy-kormány politikai értelemben elvesztette az ország többségét.

Ha megengedi, én nem spekulálnék ebben a kérdésben, hagyatkoznék inkább európai mintákra, hiszen nálunk most először lesz európai uniós parlamenti választás, az európai uniós tagállamokban azonban ez már 1979 óta többször is megtörtént. Mindenhol úgy tekintenek erre a választásra - általában a nyugati kultúrkörben úgy tekintenek minden választásra -, mint amely egyúttal bizalmi mérce is. Bizalmi szavazás is. Arról szól, hogy van-e még bizalom azok mögött, akik egyébként a mi nevünkben hozzák meg a mi életünk számára oly fontos döntéseket. Megvan ez a bizalom, esetleg gyarapodott, fogyott vagy akár el is párolgott. Akármi is az emberek véleménye erről a kérdésről, meg fogjuk tudni június 13-án este, és mindenkinek az a kötelessége - kormánynak, ellenzéknek, minden közéleti szereplőnek általában -, hogy levonja a megfelelő következtetéseket. Az, hogy mi a megfelelő következtetés, nyilván erőteljes mértékben függ a választások kimenetelétől. De én választási jóslásokba most, ha megengedi, még nem bocsátkoznék.

Ha erőteljes jobboldali győzelem van, nyilván 24 mandátumról van szó, tehát itt most elszámolgathatjuk azt, hogy ez mondjuk 15 és 9 esetén vagy 16 és 8 esetén...

Úristen, az nagyon sok...

Az nagyon sok? Nem számít erre? Na, mi van akkor, ha...

Nagyon sok. Hát ha átszámolja százalékra, rájön arra, hogy szinte lehetetlen.

Mi van akkor, hogyha 13-at kap a Fidesz, 14-et? Hiszen itt ugye néhány mandátumról van szó. Tehát nagyon kevesen fogjuk lemérni azt, hogy mennyire arat győzelmet a jobboldal, mennyire veszít a baloldal, és fordítva, nyilván ha ők érik el ugyanezt az eredményt, ugyanerről van szó. Igazából azt szeretném, hogyha azt, amit mondott az előbb, ezt azért egy kicsit konkretizálná ezt a bizalmi dolgot...

Azt értem, hogy Ön szeretné, de én nem nagyon szeretném ennél jobban, mert akkor már az egy jóslat lenne a választások kimenetelére nézve, és én nem venném el az emberektől a jogot, hogy ők döntsenek úgy, ahogyan egyébként azt legjobb belátásuk szerint meg tudják tenni. Azt szeretném csak mindenkinek mondani - magamat is ezzel biztatom -, hogy minden választás a mi saját életünkről szól. Persze ez egy európai uniós választás.
Május 1-jével tagjai leszünk az Európai Uniónak, de május 2-án, ami vasárnap, mi itt fogunk fölébredni Magyarországon, május 3-án, amikor elmegyünk dolgozni, akkor nekünk majd itt, Magyarországon kell helytállni, itt kell gyermeket nevelni, segíteni vagy gondoskodni a szüleinkről, terveket kovácsolni a jövőre és sorolhatnám tovább, tehát június 13-án is mi mint európai polgárok a saját magyarországi jövőnkről fogunk majd dönteni. Arról, hogy a mindennapi élet problémáiban kapunk-e segítséget, kapunk-e lehetőséget a bajaink orvoslására a kormányzattól, a mindenkori kormányzattól, a mindenkori közéleti szereplőktől - hogy kicsit szélesebben is szóljak -, vagy sem. Ilyen értelemben mindannyiunk számára megmérettetés, és bizalmi szavazásról van szó, nem érdemes ezt tagadni, nem szabad ez elől meghátrálni, ki kell állni mindannyiunknak, nekem is, nekünk is, és vállalni kell az emberek ítéletét.

Amikor a következő két évet végiggondolja - mert nyilván végiggondolja, ezt én megelőlegezem Önnek -, akkor számol-e előre hozott választásokkal?

Hát, a magyar alkotmány meglehetősen egyértelmű ebben a dologban. Eddig minden kormány kitöltötte a rendelkezésére álló időt. Azonban ez lehet másképpen is. Nem tudjuk pontosan, mi fog történni az előttünk álló esztendőkben.

A magyar politikai elit általában a magyar demokrácia politikai stabilitása egyik talpkövének tartja azt, hogy minden kormány töltse ki a négy évét.

Ebben van némi igazság.

Némi?

Ebben van némi igazság. Az alkotmány adja a stabilitást igazából, ugyanis a magyar alkotmány nem engedi meg, hogy az ország irányítás nélkül maradjon. Tehát ha elmegy is egy miniszterelnök, ha megváltozik is hirtelen valami a Tisztelt Ház padsoraiban, illetve a padsorai közötti erőviszonyban, akkor az alkotmány gondoskodik arról, hogy ebből ne legyen instabil helyzet. Tehát én nem személyekhez és nem kormányösszetételhez kötném a stabilitást, hanem inkább a magyar alkotmányos rend biztonságát, szilárd alapokra építettségét tartom garanciának. Hogy mit hoz a jövő, azt én nem tudom Önnek megmondani, nem is kötelezném el magam...

De ehhez az kellene, hogy a kormánypártiak lázadjanak föl, gyakorlatilag ők tudnak bizalmatlansági...

Látja, már megint arra próbál átvenni, hogy nyúljak át a másik térfélre, beszéljek olyan dolgokról, amelyek nem tartoznak rám. Rám, illetve ránk annyi tartozik mindebből, hogy nekünk mindig készen kell állni arra, hogy ha az országnak segítségre van szüksége, hogyha több bizalmat vagy felelősséget akarnak tenni a vállunkra, akkor mi azt elbírjuk, és az ország javára, az ország minden polgárának hasznára tudjuk végezni a munkánkat. Mi erre készen állunk, az én felelősségem abban áll, hogy mi állandóan ebben a helyzetben legyünk - ezt kívánja az ország érdeke -, és legjobb képességeink szerint igyekszünk ennek megfelelni.

Jól értem? Tehát azt mondta az előbb, hogy a Fidesz képes arra, hogy átvegye az ország irányítását - természetesen megfelelő választási procedúrák után. Tehát magyarul a Fidesz készen áll arra, hogy kormányozzon.

A Fidesz egy alkotmányos erő, és bármelyik pillanatban, amikor a magyar nép úgy dönt, hogy kormányozzon, akkor készen áll arra, hogy vállalja a felelősséget. Ha a nép másképp dönt, akkor arra áll készen, hogy ne vállalja ezt a felelősséget, hanem elvégezze azt a munkát, amivel az emberek megbízzák, vagyis a mindenkori parlament kisebbségének a munkáját.

Áremelések, határon túli magyarok

D. S., Budapest. Jó estét kívánok, mi a kérdése Orbán Viktorhoz?

D. S.: Jó estét kívánok. Üdvözlöm Önt, Orbán Viktor úr, és szeretnék valamit elmondani. Hetvenhárom éves vagyok, Nagyváradon születtem, nagyon régóta magyar állampolgár vagyok. A televízióban mindig azt hallani, hogy nem szabad elhagyni az erdélyi magyarokat. Az ország mindent megtesz ezért - azt mondják -, az erdélyi magyarok otthon ezt el is hiszik, és bíznak az anyaországban. De én nagyon fel vagyok háborodva, mert a Magyar Posta olyan nagy áremelést csinált, hogy karácsonykor még 35 forint volt egy üdvözlőlapra a bélyeg Romániába, a levélre pedig 44 forint. És most az üdvözlőlapra 35-ről 100 forint lett, a levél 44 volt, most 150 forint lett. A Magyar Posta direkt elidegeníti az anyaországi magyarokat az erdélyi magyaroktól? Én most húsvétra szerettem volna írni húsz képeslapot, mert élnek ott rokonaim, barátaim, és a nyugdíjam csak létminimum alatti. Hát 2000 forintot kellene kifizessek 20 bélyegre csak, az üdvözlőlapon kívül. Hát mekkora haszonnal működik a posta? 35-ről 100 forintra, 44-ről 150-re? Szabad ezt a nagy áremelést csinálnia? Még nem privatizálták a postát, ugye? Hát az állami posta ezt csinálhatja? A MATÁV-val is ez a helyzet. Ha telefonálni akarok, netán Amerikába, 29 forint egy perc, de Romániába 59 forint. Ha öreg szülők élnek otthon, az itt élő gyerekek, akik itt dolgoznak, hogy tudjanak az öreg szülőkről, nem tudják ezeket kifizetni. Így elszakadnak családok és nemzetek és barátok. Nagyon szépen kérem, hogy ezt a Parlamentben hozza fel, és intézkedjenek. Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.7

Ezt föl is írom, ha megengedi, én a Parlamentben akkor majd megkérem a frakcióvezető urat, Áder Jánost, hogy hozzuk föl. Hát sajnálom, hogy két év alatt ide jutottunk. Két évvel ezelőtt azok az érzelmi, gazdasági kapcsolatok, amelyek fönnálltak a határon túli magyarok és a magyarországi magyarok között, még jóval erőteljesebbek voltak, mint ma, és ami talán még ennél is fontosabb, az az, hogy sokkal nagyobb bizalommal nézhettünk e tekintetben is a jövőbe. Úgy éreztük, hogy erősödni fog a kapcsolat. Nemzetek felett, illetve határok felett átívelő nemzeti újraegyesítés következtében volt így. Hittünk abban, hogy az Erdélyben, meg a más, egykori magyar területeken élő magyarok bekapcsolása a magyarországi vérkeringésbe az nem erőt visz el, hanem inkább erőt hoz. Nyilvánvalóan tízegynéhány milliónyian, mondjuk 13-14 milliónyian erősebbek, többek vagyunk, többre is vagyunk hivatva, mintha csak tízmillió emberrel számolnánk. Ez a gondolkodásmód meggyengült, mint hogyha recsegne-ropogna az az építmény, amellyel megpróbáltuk körülkeríteni a határon túli magyarok és a magyarországi magyarok közös világát.
Ami a postát illeti, azt tudom mondani a kedves telefonálónak, hogy értetlenül állok a fejlemények előtt. Én azt hittem - hiszen ez is volt a választási ígéretekben -, hogy ha kormányváltás lesz, akkor a posta az első számú, kitüntetett célpontja lesz majd a mostani MSZP-SZDSZ kormánynak. Azt hiszem, a postások is így gondolták - amennyire ezt meg tudom ítélni -, nekik névre vagy személyre szóló ígéretek is hangoztak el.
A postát stratégiai, nemzetstratégiai kérdésnek érzem. Nem szabadott volna fölszámolni a vidéki kis postahivatalokat. Nagyon sok helyen ez az utolsó civilizációs pont, ha úgy tetszik, amellyel a központi kormányzattal, Budapesttel kapcsolatot lehet kialakítani. Másfelől úgy gondoltam mindig is, hogy ezt a postahálózatot nemcsak egyszerűen a tradicionális postai szolgáltatásokra érdemes használni, hanem egy leendő magyar pénzintézet alapjait is érdemes benne látni. Mint ahogy egyébként magán-pénzintézetek így is szoktak erre tekinteni.
Arról volt szó, hogy a postások fizetését jelentősen emelni fogják, és hogy mindenki biztonságban érezheti az állását. Most elbocsátások vannak, leértékelődik a postásság. Az egy nagyon régi, tekintélyes szakma, meglehetősen büszke képviselőkkel, akik most úgy érzik, hogy nincs szükség a munkájukra. Talán nem mindenki érzi így, de sokan. Ezt sajnálom, ezt meg kell változtatni, tehát szerintem a következő kormányzatnak már a régi, 1998 és 2002 időket visszaidézve sokkal inkább egy nemzetstratégiai fontosságot érdemes tulajdonítania a Magyar Postának.

Ha már a postáról beszélünk, de ugyanez a vita zajlik egyébként ugye a kistelepülések iskolái tekintetében, ahol a Fideszes képviselők ugyancsak mondanak ilyen típusú érveket, mint amit az előbb Ön is mondott. A jelenlegi kormánykoalíció azt mondja, hogy ez nem érzelmi kérdés, ezek a vállalatok - ha vállaltról van szó, mint a posta esetében -, illetve intézmények - hogyha egy iskoláról van szó -, ezeket pénzből tartják fönt, és akkor, amikor a jelenlegi kormány azt mondja, hogy akár egy vasútvonalat, akár egy postát, akár egy iskolát bezár, akkor egy gazdasági racionalitásnak enged. És ugyan lehet érzelmi húrokat pengetni ezekben az ügyekben, de ők azt mondják, ez azért demagógia, mert olyan költségeket ró ezekre a vállalatokra, illetve a költségvetésre, aminek semmi értelme nincsen, és könnyű így szavazatot szerezni. Valójában ezek a költségek fölöslegesek, illetve egy modern államban, ma Magyarországon elkerülhetők.

Engedje meg, hogy kicsit én egyszerűbben fogjam föl ezt a kérdést. Egyetértek azzal, hogy kormányzati döntéseknél gazdasági szempontokat is kell érvényesíteni. A hangsúly az "is"-en van. Ugyanis Magyarország nem részvénytársaság, sokszor elmondtuk. Magyarországot nem lehet úgy irányítani, mint egy bankot vagy mint egy nagyvállalatot, ahol csak a profit számít, csak a pénz számít. Itt jövőt is kell tervezni, emberekről van szó, hús-vér emberekről, akik nem mind Budapesten élnek, hanem időnként kistelepüléseken; akik a gyerekeiket nem egyik vagy másik kerületi iskolába járatják, hanem az a kérdés a számukra, hogy a saját településükön tudják-e iskolába járatni. Tehát szerintem figyelembe kell venni gazdasági szempontokat, de ezek nem lehetnek kizárólagos és végképp nem lehetnek uralkodó szempontok. Ezért a mi álláspontunk az, hogy a kistelepülések ügyében, amelyek meggyőződésem szerint nem a múlthoz, hanem a jövőhöz tartoznak, minél több életképes kistelepülése van Magyarországnak, Magyarország annál erősebb. Ezért a kistelepüléseken például, meggyőződésem szerint minden egyes kistelepülésen alsó tagozatos általános iskolának lennie kell. Ez a klebelsbergi magyar hagyomány. Hogy Klebelsberg kultuszminiszter úr úgy döntött volna, hogy bankárként irányítja az országot vagy az ő tárcáját, akkor nem lett volna Magyarországon egy olyan hatalmas föllendülés, szellemi föllendülés, aminek az eredményeit jól ismerjük, és akkor azok az iskolák, a népiskolák, amelyeket Klebelsberg létrehozott, nem kezdhették volna meg a működésüket. Tehát...

Értsem ezt a postahivatalra is?

Hogyne. Meggyőződésem szerint a postahivatalokat minden településre vissza kell vinni.

Vasútvonal?

És nem abban kell gondolkodni, hogy a mostani funkciójukat hogyan látják el, hanem a mostani és még újabb, ha úgy tetszik, korszerűsítési, ahogy manapság szokás mondani, modernizációs funkcióikat hogyan lássák el.

Vasútvonal? Busz?

A vasútvonalak többségét is meg kell őrizni. Ott lehet gondolkodni azon, hogy hol van az ésszerűség és a gazdaságosság határa. A buszszolgáltatásnál hasonlóképpen, de nem lehet egyetlen település sem, nem élhet egyetlen településen sem ember úgy, hogy úgy érzi, el van vágva a világtól, hogy lemondtak róla, nem számít, a világ végén lakik, és ő nem is tud kapcsolatba lépni az ország fő sodrával.

Önálló önkormányzat?

A legtöbb helyen azért ez ma még megvan.

És kell? Tehát kistelepüléseken is kell, vagy elképzelhető az, hogy összevontan legyenek.

Hogyne, persze... Nézze, én amikor gyermek voltam, megéltem azt, hogy hol ide, hol oda körzetesítettek bennünket. Én emlékszem, amikor Felcsútról elvitték Alcsútra - bocsánat, hogy ilyen példákat hozok - a "tanácsot" (ahogy akkor volt), meg a téeszeket összevonták, akkor Felcsúton mi úgy éreztük, hogy mindjárt vége a világnak. Tehát aki élt már ilyen helyen, az tudhatja, hogy amíg lehet, ezeket a folyamatokat ellensúlyozni kell, megállítani kell, és a településekben értéket kell látni, és inkább erősíteni.

Köszönöm szépen. Jövünk vissza, Orbán Viktor, a Fidesz Szövetség elnöke a vendégünk. Mindjárt folytatjuk.

***

Széchenyi Terv: tisztviselőket, döntéshozókat hurcoltak meg miatta

Orbán Viktor, a Fidesz Szövetség elnöke a vendégünk. Folytatjuk a műsort. A kollégáimat megkérném, ezt a plakátot odaadom, ez már Híradóban is ment, olvassa el, ez a Dabasi Sportcsarnok megnyitóján készült. A kollégáimat megkérem, hogy tegyék ki ezt a plakátot az adásba. Nekem nagyon tetszett, amikor megláttam. Ugye arról szól, hogy az MSZP dabasi szervezete meghívja a város lakóit a Medgyessy-kormány támogatásával felépített Dabasi Sportcsarnok átadási ünnepségére 2004. április 3-án. Alatta, kisebb betűvel: Köszönjük Orbán Viktor, köszönjük MSZP, nagy betűvel: Köszönjük Medgyessy Péter miniszterelnök úr. Ünnepeljünk együtt! Ugye a Széchenyi Tervből csinálták ezt a sportcsarnokot, a Medgyessy-kormány idején fejezték be. Nekem azért tetszik ez a plakát, mert számomra nagyon jól mutatja azt, hogy milyen sajátos, szkizofrén helyzetben van ez az ország, ahol a helyi MSZP-s szervezet azt nem akarja eltagadni, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek is szerepe volt ebben és kormányának ebben a megnyitóban, de az ő nevét kicsivel írja ki, majd a létesítményt befejező Medgyessy-kormánynak pedig nagy betűvel írja ki, hiszen mégis csak egy MSZP-szervezetről van szó, amely - és ez az én értelmezésem -, hát hogy mondjam, nem engedheti meg magának a mai viszonyok között, hogy Orbán Viktornak ugyanakkora betűkkel köszönje meg ezt, mint Medgyessy Péternek. Hogy ez a kettéosztottság, nem kettéosztottság. Nem a dabasi szervezeten akarok viccelődni. De érez-e szerepzavart, ilyen típusú szkizofréniát, és nem gondolja-e azt, hogy ez a mi és ők típusú megosztás, amivel mindig a másik oldalt vádolja az egyik oldal azzal, hogy ők terjesztik, hát az most ilyen mulatságos esetekhez vezet, mert valójában itt például egy ilyen rendezvény esetén, egy ilyen létesítmény esetén képtelenek ezt úgy kezelni, ahogy volt. Az Orbán-kormány elkezdte, a Medgyessy-kormány befejezte.

Nézze, nagyon szép ünnepségben lehetett részünk tegnap Dabason, köszönöm is a helyieknek, mármint a dabasi polgároknak, hogy kedvesen fogadtak, és egy ilyen szép együttlétben lehetett részünk. A csarnok egyébként gyönyörű, nagyon remélem, hogy sok dabasi gyermek fogja majd örömmel használni. Ehhez képest kell megmérni mindazt, amiről Ön beszél. Na most ehhez képest nem gyerekes dolog ez? Most nem mindegy egy dabasi MSZP-snek, hogy Széchenyi Tervből készült ez a csarnok, hogyha egyszer a gyereke oda elmehet, és egészséges, kulturált körülmények között töltheti az idejét, ahelyett, hogy egyébként csellengene valahol az utcán vagy videót nézne otthon, vagy a jó ég tudja, mit csinálna. Tehát azért örülni is tudni kell, ez az első tanulság.
A második dolog: azt Ön nem tudja, én tudom, ezért egy kicsit talán én komolyabban vettem ezt a plakátot, hogy ez a Dabasi Csarnok ez azoknak a döntéseknek az eredményeképpen született meg, amelyekért egyébként a döntésben közreműködő tisztviselőket, meg a volt minisztert is meghurcolták, és büntető eljárással fenyegették. Tehát itt Deutsch Tamás neve nem hangzott el, de a volt ifjúsági és sportminisztert több hasonló beruházásért, amelyet már nagyon a kormányzásunk hajrájában fogadtunk el és tettük rá félre a pénzt úgy, hogy hiába akarták elvonni utána - ez is a történethez tartozik -, nem tudták. Szóval őket eléggé meghurcolták, és mindenfajta csúnya dologgal fenyegették. Most ehhez képest mégis létrejött a csarnok, mert az emberek akarták, és ügyesen kötötték meg a szükséges megállapodásokat még az utolsó napokban Deutsch Tamásék. Tehát én csak annyit szeretnék mondani, hogy ha ráadásul az egész történetet elejétől a végéig ismeri az ember, akkor különösen érdekes fintora a sorsnak ez a szórólap. De ez mind nem érdekes, szeretnék visszatérni a válaszom elejéhez. Most már mindez nem érdekes, mert mögöttünk van. Ami érdekes, az az, hogy a dabasiak örülnek, és a gyerekek használni fogják a sportcsarnokot.

Mindenkit szolgálni

Ugye arról többször kérdezték az utóbbi időben, amikor - mondjuk a "szoclib" sajtó szóhasználatát kölcsönvéve - békülékenyebb beszédeket tartott, hogy nyitni szeretne abból a megosztottságból, amit a Fidesz teremtett. Ez a szocialista-liberális leírás, a mi is az "ők", vannak az "ők" szavazói, akik szocialisták vagy liberálisok és vannak "mi", akik másfajta embereket képviselünk, másfajta értékrendszer szerint dolgozunk, és ezt próbáljuk a politikában megvalósítani. A politikai elemzők szerint ez egyfelől nagyon sikeres volt, mert kialakított egy jobboldali identitást. Ma egy baráti társaságban kimondani azt, hogy jobboldali vagyok, nem különösebben szégyellni való, az emberek ugyanúgy vállalják ezt, ahogy a Fideszt is... ahogy az MSZP-t is vállalták a korábbi időszakban.

És börtönbe se zárják őket, pedig ez előtt harminc-negyven évvel ez még kijárt volna ezért, ugye.

Szóval a kérdés egyfelől úgy hangzik, hogy ha empatikus valaki - mondjuk én -, akkor azt mondom, szükségszerű volt ez a jobboldali identitás tömegessé válása szempontjából, ez a "mi" és "ők" megosztás. Másfelől viszont azt mondják, hogy olyan típusú címkézések alakultak ki baráti-emberi kapcsolatokban - értelmiségiek nem állnak egymással szóba, megnézik azt, hogy ki fideszes, ki MSZP-s -, amely egyébként a társadalom átpolitizálását okozza, és normális párbeszédeket szüntet meg, szakmai párbeszédeket szüntet meg, emberi kapcsolatokat ront el. Tulajdonképpen kíváncsi vagyok a véleményére. Nem akarok ennél provokatívabban kérdezni...

Én elmondanám. Én elmondanám...

...mert azt akartam érzékeltetni, szemben azzal, hogy támadni szokták ezzel, hogy ez milyen rossz, hogy nyilván ennek van előnye és van hátránya. Hogyan látja ezt most?

Egyszerűbben valamivel. Tehát két dolgot tudnék válaszolni az Ön fölvetésére. Az első dolog az az, hogy érdemes többre tartani az embereket, mint az Ön által idézett sajtókommentárok szerzői néha teszik. Szóval nem kéne őket úgy elképzelni, mint marionett-figurákat, akiket valahonnan, pártközpontokból, parlamenti beszédeket mondó karosszékekből, a jó ég tudja, pontosan honnan, de fölülről, a politika világából mozgatnak, és ők eszerint alakítják az emberi kapcsolataikat. Az emberek pontosan tudják, hogy miért úgy élnek, ahogy élnek, és azt is tudják, hogy kiről miért az a véleményük, ami, és azt is tudják, hogy kivel miről érdemes, szabad, hasznos vagy nem hasznos beszélni. Nem hinném, hogy nekünk vissza kellene süllyednünk oda, a harminc-negyven évvel ezelőtti korszakba, amikor gyámság alá vonjuk az embereket, és úgy gondoljuk, hogy ők majd aszerint fognak viselkedni - akár vitákba keveredni vagy azokat elkerülni -, ahogyan mi azt nekik sugalljuk. Tehát több bizalmat az embereknek, több megbecsülést és több méltóságot ismerjünk el az ő számukra. A másik válasz, amit adni tudok Önnek. Nézze, nem olyan bonyolult ez a közélet, mint ahogyan az elemzők írásaiból én is néha látom. Ugye a közéletnek vannak szereplői. Ezek általában szervezetek. Az egyik ilyen szereplő éppen mi lennénk. Világos értékek alapján állunk, ezt dokumentumok, a mi esetünkben egy Alapító Levél pontosan leírja. Mi nemzeti-keresztény-polgári értékek talaján állunk. És ezekből az értékekből kiindulva akarjuk szolgálni az egész országot, és akarunk szolgálni minden embert. Olyan emberek számára is hasznos munkát szeretnénk végezni, akik egyébként nem olyan eszmékből kiindulva szemlélik a világot, mint amilyeneket mi a magunkénak érzünk. De ez nem probléma.
Attól, hogy valaki máshonnan nézi a világ gondjait, máshonnan gondolja el a családja meg a saját személyes életét, még mi működhetünk együtt, mert nagyon sok kérdésben eshet egybe az álláspontunk. Ugye a legutóbbi szövetségi gyűlésünkön azt mondtuk: Munka, otthon, biztonság. Hát most mondja meg nekem, baloldali vagy jobboldali dolog az, hogy munka? Van-e értelme föltenni a kérdést úgy, hogy csak a baloldaliak vagy esetleg a jobboldaliak is szeretnének valahol lakni és otthonra van ezért szükségük. Hogy a biztonság ilyen vagy olyan. Tehát én azt gondolom, hogy nem szabad, nem szabadna úgy tekinteni, úgy interpretálni, úgy leírni a magyar közéletet, mint ahogy manapság ezzel találkozunk, mert az életnek egészen más a természete.

Jó, hát én tegnap voltam egy buliban, huszonévesekkel találkoztam. Ott valaki felismert, hogy a Hírtévében dolgozom - tehát jobboldali vagyok -, az egy általában MSZP-s társaság volt, és az a srác, akivel egyébként hosszan beszélgettem, az elmondta nekem, hogy egy éve, ha találkozunk, és megtudja, hogy Hírtévé, jobboldali vagyok az ő szemében, hát akkor alaposan elküldött volna a fenébe.

Hát egy év alatt ennyivel bölcsebb lesz az ember, látja. Azért mondom, több reménnyel, meg szeretettel érdemes tekinteni az emberekre.

De nem érzi azt, hogy ez a megosztottság - ahogy mondani szokták - végzetes, túlságosan erős?

Nézze, nehéz először is mércét találni. Fogadjuk el esetleg közösen azt a mércét, hogy egy szabad országban különböző vélemények léteznek egyidejűleg, és ez jó dolog. Nem kell mindenkinek mindenről ugyanazt gondolnia. Ilyen már volt, nem vált be. Tehát örüljünk annak, hogy most szabadság van. Meddig jó a szabadság? Szerintem biztos, hogy addig jó a szabadság, ameddig ez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy olyan kérdésekben, amelyek egyformán fontosak a számunkra, össze tudjunk dolgozni, függetlenül attól, hogy a szabadságunkkal élve különböző módon vélekedünk néhány kérdésről.

Az összedolgozás az vitát jelent, vagy pedig azt, hogy közös döntéseket, közös...

Az vitát, közös döntéseket, közös felelősséget, de leginkább közös jövőt, közös terveket a jövőre, az emberi együttélés bizonyos szabályainak, az emberi méltóság szabályainak tiszteletben tartását. Amíg ezek nem sérülnek, addig szerintem a szabadság és a szabadsággal együtt járó különbözőség az inkább jó. Tehát érdemes támogatnunk, érdemes szeretnünk. Ha pedig egy másik mércét választunk esetleg, politikaibbat - ha megengedi -, és körülnézünk Nyugat-Európában - mindjárt az Európai Unió tagjai leszünk, perceken belül -, akkor azt látjuk, hogy Franciaországban, Németországban, Angliában vagy éppen Olaszországban vagy Spanyolországban nem jobb a helyzet ebből a szempontból. Ugyanúgy sokszínűek a társadalmak, léteznek viták, ezek időnként élesebbek, időnként tompábbak, nyugat-európai...

És ezek magánkapcsolatokat is érintenek az Ön értékelése szerint?

Nézze, az ember nem tudja magát kettéválasztani. Van a világról egy véleménye, eszerint vezeti az életét. Eszerint viszonyul a feleségéhez, a családjához, gondolja el a saját életét elejétől a végéig, eszerint hozza meg a politikai döntését. És én nem hiszem azt, hogy az emberek a maguk választási döntéseit másképpen hoznák meg, mint bármilyen más, életük bármilyen más fontos döntését. Nem tud egy ember más eszméket, értékeket fontosnak tartani a közéletben, mint a saját maga életében. Az ember egész lény, és eszerint is érdemes őt tekinteni. Tehát én nem hiszem, hogy kettéválaszthatók lennénk közéleti emberre, meg magánéleti emberre.

Mi a véleménye egy olyan rendszerről, amelyre azt mondják sokan, hogy Magyarországnak szüksége lenne vagy úgy is így fog alakulni, ami Ausztriában alakult ki. A vezérigazgató az egyik párt tagja, a vezérigazgató-helyettes a másik párt tagja, és kialakul a társadalomban egy olyan fajta beszámításos módszer, egy MSZP-s, egy Fideszes, ezek nyílttá is válnak, a pártok munkatársai közreműködnek ilyen alkuk megkötésében. Nem örülne egy ilyen rendszernek?

Én szeretném, ha nem lenne ilyen. Szeretném, ha nem lenne ilyen világ Magyarországon.

A gyorsabb halak megeszik a lassabbakat

De haladunk efelé?

Nem hiszem, hogy efelé mennénk, pont az ellenkező irányban haladunk, és az jó szerintem. Az osztrák rendszert is azért kellett Schüssel kancellárnak az én értelmezésem szerint széttörnie - ha emlékszik rá, néhány esztendővel ezelőtt nagy európai viharokat kiváltva ez meg is történt -, mert Ausztria lelassult, elveszítette a versenyképességét. Ott, ahol mindig mindenről megegyeznek, ahelyett, hogy a közéleti szereplők azt mondanák el az embereknek, hogy hogyan lehetne még jobban csinálni, ehelyett mindig csak azt mondják, hogy látjátok, együtt milyen jól csináljuk? Az az ország lelassul, elveszíti a versenyképességét, az emberek elkezdenek egyre nehezebben, egyre rosszabbul élni, más országok pedig elviszik a lehetőségeket az orruk elől, mint ahogy Ausztria esetében is ez bekövetkezett. Épp egy osztrák ember mondta nemrégen egy konferencián, ahol ott lehettem - nagyon tanulságos -, hogy nem igaz az, hogy a nagyhalak eszik meg a kishalakat, az igazság az, hogy a gyorsak eszik meg a lassúakat. És egy ilyen rendszer, amiről Ön beszél, lelassítana bennünket.

Fideszes óvoda, fideszes matematika professzor, fideszes...

Ne, ne is folytassa. Ne is folytassa.

Ne? Ennek semmi értelme nem lenne?

Óvodát szeretnék, meg iskolát szeretnék, és minél több derék embert, aki vállalkozik arra, hogy ezeket az intézményeket irányítja vagy munkájában részt vesz, ha úgy tetszik, szolgálja az ott élőket.

Akkor két SMS-t, ami ide tartozik. 20/396-xxxx. Kedves Viktor, legyen már végre nagytakarítás. Húzd meg már végre a harangokat. Mi ott leszünk. És egy másik: Tisztelt Elnök úr!...

Haranggal még nem takarítottam, de majd...

Tisztelt Elnök úr! Jó lenne a komcsikat örökre félreállítani, meddig várnak még? 30/561-xxxx.

Magyarországon demokrácia van, az emberek döntenek arról, hogy milyen kormányok alakulnak, az összes, életünk fontos kérdéseit meghozó parlament összetételét szintén az emberek határozzák meg. Bízzunk benne, hogy világosan kifejezik az akaratukat. Ha kapunk fölhatalmazást, mi el fogjuk végezni azokat a változtatásokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy ez az ország boldogabb, békésebb, emelkedőbb, gyarapodóbb és az eddigi történelménél szerencsésebb ország lehessen.

Ennek része az is, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor az államigazgatásban, a kulturális élet vezető posztjain, egyetemeken, iskolákban - most nem akarom fölsorolni az összeset - nagytakarítást hajtanak végre, és a másik oldal embereit eltakarítják.

A magyar törvények világosan meghatározzák, hogy hol történhetnek személycserék, és hol nem. A Fidesz alkotmányos és törvénytisztelő párt.

Hogyha Önt mondjuk az úgynevezett radikális jobboldala felől arra fogják biztatni, hogy miniszterelnökként tegyen ilyen lépéseket, távolítson el embereket, akkor mit fog csinálni?

Csak a törvények keretein belül fogok döntéseket hozni. Mindig is erre törekedtem, és remélem, hogy - mint ahogy a múltban ez sikerült - ezután is sikerülni fog. Büszke vagyok arra, hogy abban a négy esztendőben, amikor az emberek kitüntettek bennünket a bizalmukkal, az Alkotmánybíróságnak nem nagyon kellett bennünket elmarasztaló döntést hozni. Ezt én egyfajta alkotmánytisztelet próbájának is tekintem.

30/229-xxxx. Tisztelt miniszterelnök úr! Van-e kidolgozott tervük a választási csalások megelőzésére? Tisztelettel: Sz. Sándor. Rengeteg ilyen SMS van.

Van.

Mi az?

Majd ha eljön az ideje.

Az mit jelent? Számítógépes rendszert? Figyelőket?

Nézze, mindent jelent természetesen. Hát először is ott kell lenni mindenhol. A legjobb védekezés az, hogyha mindenhol ott vagyunk, minden egyes olyan helyiségben, szavazókörben, ahol az emberek leadhatják a voksaikat. És az a jó, hogyha azok, akik vállalják ezt a munkát - s remélem, minél többen lesznek ilyenek -, őket kellő időben föl tudjuk világosítani, képezni tudjuk, hogy tisztességesen elláthassák a munkájukat, és figyelni tudjanak arra, hogy ne történjen semmi törvénysértő a szavazófülkékben.

Számít egyébként arra, hogy választási csalás lesz?

Hát a történelem arra való, hogy engedjük, hogy tanítson.

Akár a 2002-es választás is? Az is a történelem része?

Arra való a történelem... Azt gondolom, hogy a saját hibáinkból tanulni kell, a történelmet engedni kell, hogy világosan elmondhassa nekünk, hogy mit nem szabad megismételni. Én egyébként azt gondolom, hogy érdemes - csak nem akarok egy újabb vitát nyitni, mert az előttünk álló hónapoknak nem ez a döntő kérdése -, de én értelmes beszélgetésnek tartanék olyasmit, ami arról szól, hogy hogyan kellene hozzányúlni a közbizalom megerősítése vagy esetleg helyreállítása érdekében a választási eljárási szabályokhoz. Vannak országok például, ahol nem lehet számítógépet használni - hogy csak egyetlen lehetőséget mondjak egy ilyen beszélgetés témái közül.

Ha már itt vagyunk, ennél a témánál, Rogán Antal ült ebben a székben, ő vetette azt fel, hogy szerinte... ez a magánvéleménye volt, a némasági fogadalmat a választás előtt, tehát hogy nem lehet reklámot, szóróanyagot terjeszteni, újságok nem számolhatnak be a közvélemény-kutatási adatokról, ezt meg kéne szüntetni, semmi értelme nincs, technológiailag sem, az internet korában, és egyébként sincs különösebb értelme, arra jó, hogy megsértsék ezt a törvényt. Önnek erről mi a véleménye, ha van?

Óvatosabb vagyok, mint Rogán Antal képviselőtársam. Most van egy törvény. Ennek a megváltoztatásához kétharmad kell. Most nem látom a kétharmadnyi akaratot. Tehát nem is érdemes fantáziálni arról, hogy milyen irányokba vihetnénk el ezt a törvényt. Jelezni szerettem volna csak azt, hogy értelmes dolog lenne erről is beszélgetni a közélet szereplőinek.

Aki ismeri az elnökség tagjait...

20/219-xxxx. Igaz, hogy Orbán személyesen választotta ki a Szövetség (ha-ha) összes választókerületi elnökét? Miért tekintik őket a Fideszen belül komisszároknak?

Nem hiszem, hogy a választókerületi elnököket komisszároknak tekintenék. A válasz pedig az alapszabályunkban, a Szövetség alkotmányában megtalálható, tehát a kérdező valószínűleg rossz információval rendelkezik. A rendszer a következő. Egy adott választókerületben működő csoportokból álló tanács tesz javaslatot a választókerületi elnökre. Én csak kinevezem. Ha nem értünk egyet, akkor visszaküldöm a javaslatot. Ha ők ragaszkodnak ahhoz a személyhez vagy az új személlyel nem értek egyet, akkor azt be kell terjesztenem az ügyvezető elnökség elé, ahol testületi döntés születik szavazással. Tehát nekem egyszemélyi döntésem ebben a kérdéskörben nincsen. Nincs ilyen lehetőségem.

Ha már az elnökségnél tartunk. Fölteszem provokatívan a kérdést, mert ez a leggyakoribb megfogalmazása. Igaz-e az, hogy Orbán Viktor mint elnöke a pártnak gyakorlatilag egyeduralkodója a párt elnökségi üléseinek? Ha ő valamit támogat vagy akar, akkor úgy is az fog történni, ehhez képest a többiek maximum kisebbségbe kerülhetnek.

Nézze, az ügyvezető elnökségnek rajtam kívül még négy tagja van. Schmitt Pál, Pokorni Zoltán, Áder János és Kövér László. Na, azt kívánom mindenkinek, hogy ilyen elnökségben dolgozzanak, aztán akkor majd megtanulják, hol lakik a Jóisten. Mert itt sok mindenről lehet szó, de egyeduralkodásról végképp nem. Ha valaki ezeket az urakat ismeri, akkor ezt bátran aláhúzhatja. Az elnökség pedig úgy néz ki, hogy ez a testület egészül ki a tagozatok vezetőivel, akik között szintén nagyon tekintélyes emberek vannak - elég, ha csak Pálinkás Józsefre gondolok, de a munkástagozat elnökének is komoly szava van, Aszódi Pali bátyánkat, aki a nyugdíjas tagozatot vezeti, szintén nagyon tiszteljük, tehát azért azt tudom mondani, hogy ezek az ülések részben a kölcsönös tisztelet, részben pedig a komolyság jegyében zajlanak. Nem eredményhirdetéseket szoktunk ott egymás között elvégezni.

Volt-e olyan fontos dolog, amiben mondjuk azt mondták, hogy Önnek nincs igaza, ha most így eszébe jut valami.

Nem azt szoktuk mondani, hogy valakinek nincs igaza, hanem azt szoktuk mondani, hogy hát vannak még más szempontok is, amelyeket a figyelmébe ajánlunk annak, aki valamilyen előterjesztést tesz. És kérjük, hogy fontolja meg. Aztán az ember kellő időben még meghátrálhat, tehát észreveszi, hogy az, amit szeretett volna javasolni, az nem élvezi a többség támogatását, és szép lassan kihátrál az ilyen helyzetből. Én sem szeretem magam leszavaztatni, ha lehet, hogy... és időben észreveszem, hogy nincs többség egy javaslat mögött, hát akkor tudomásul veszem, és majd legközelebb lehetőleg valami okosabb formában vagy jobb érvekkel előhozakodom vele. De ha úgy sem lehet, akkor meg jobb, ha az ember pokrócot, spongyát hajít rá.

30/949-xxxx. Mi lehet az ellenszere annak, ha két év múlva az MSZP egy ígéretdömpinggel újra megbolondítja az országot a választások előtt?

Nincs. Nincs ellenszer.

Akkor még egy másik kérdés is, hogy mi az ellenszere annak, hogy a két nagy párt egymásra licitálva ígérjen?

Hát az utóbbira könnyebben tudok válaszolni, mert abban mi is benne vagyunk, tehát nem kell beleszállni egy ilyen versenybe, ilyen licitálásos ígérgetésekbe. Ami pedig az ellenfelünket illeti, az ellen nincsen orvosság, hogyha a tisztelt magyar nép ismét mindent el fog hinni, ismét minden cselt bevesz, mint a rossz futballhátvéd, akit harmadszor is biciklicsellel csap be a csatár, hát az ellen nem tudunk védekezni. Még egyszer mondom, az ország sorsáról a magyar emberek fognak dönteni. És olyan döntést hoznak, amilyen döntésre képesek. Bizakodjunk. Én azt tudom mondani, mi ott leszünk mindenhol. Ha az emberek szeretnének eligazodni, szeretnének világosan látni, akkor ránk számíthatnak. Elérhetőek leszünk, elmondjuk a véleményünket, segítünk nekik abban, hogy meghozhassák a döntésüket, de végül a döntést nem tudjuk helyettük meghozni, azt nekik kell meghozni. És nekik kell legalább egy voksnyi felelősséget is vállalni a döntésükért, mint hogy az ország mai helyzetéért is lehet a kormányra mutogatni - ennek szerintem van is némi oka -, de hát összességében mégis csak mindenki visel egy voksnyi felelősséget, aki úgy döntött, hogy az országot ebbe az irányba kell vinni. Én most ezt nem hátrafele mutogatva mondom, hanem a jövőre szóló figyelmeztetésként idézem föl. Mindig felelősek vagyunk Magyarország sorsáért, hiszen részt veszünk a választásokon. Akik nem mennek el, azok meg kétszeresen felelősek, de ez már egy bonyolultabb kérdés, ha megengedi, most ebbe nem gabalyodnék bele.

Biztos, hogy Ön lesz a Fidesz 2006-os miniszterelnök-jelöltje?

Nem. Ilyen döntés a Fideszben nincs.

Na de hát ki lenne más?

Nem ezt kérdezte először, hanem azt, hogy biztos-e. Azt tudom mondani, hogy nem biztos. Majd meglátjuk, ha odaérünk.

Próbáltam megfogalmazni egy egyszerű reakcióval azt, amit mindenki evidensnek vesz: 2006-ban a Fidesz miniszterelnök-jelölt Orbán Viktor.

Igen, de akik így fogalmaznak, azok úgy képzelik el a közélet szereplőit, mint akinek semmi más nem jár az eszükben, mint hogy mikor lehetnének már újra miniszterelnökök vagy miniszterelnök-jelöltek vagy nem tudom, micsodák. Ez egy félreértése részben az emberi karakternek - szerintem ennél a magyar emberek azért több bizalmat érdemelnek -, részben félreismerése, félreértése magunknak, mi sem vagyunk ilyen emberek. Harmadrészt pedig a munkánk félreértése is, mert nekünk ma nem a választásokra kell készülni, hanem éppen azon dolgozunk, hogy egy nemzeti petíció mögé összegyűjtsük a magyar emberek többségének támogatását, hogy csökkenthessük a nyugdíjasok számára a gyógyszerárat, hogy a gáz, villany árát le lehessen vinni. Azért dolgozunk, hogy megmaradjanak a munkahelyek, hogy megint az otthonteremtés régi rendszere visszaálljon, mert az jó a családosoknak. Mi ezzel töltjük az időnket, ekörül járnak a gondolataink, nem akörül, hogy kiből mi lehet majd néhány esztendő múlva. Kicsit több bizalmat és talán tiszteletet, ezt is mondhatnám, szeretnék kérni a közélet minden szereplője számára, nem csak a magunk számára. Higgyék el, azért dolgozunk, mert szolgálni akarunk a munkánkkal, és ez szerintem a másik oldalon is igaz lehet. Hogy milyen mértékig, az már nem az én dolgom, de én nem vitatom el a lehetőségét annak, hogy a közélet szinte minden szereplője inkább így gondolkodjon a saját hivatásáról.

Köszönöm szépen. Orbán Viktor, a Fidesz Szövetség elnöke volt a vendégünk. Viszontlátásra.

Én is köszönöm.