Mi történt?

- Hogy értik?

Minek köszönhetjük hogy hatévnyi nyilatkozatszünet után fogadott bennünket, illetve rajtunk keresztül a Népszabadság olvasóit? Az interjút még tavaly kértük, s úgy látszik, pont a kampányidőszakra érlelődött meg a döntés.

- Sokat gondolkodtam, hogy legyen-e, amikor voltak kedvesek és megtiszteltek a fölkéréssel. Arra jutottam, tekintettel az európai uniós csatlakozás jelentőségére, melyet szerény szóhasználattal is történelminek lehet mondani, indokolt, hogy elmondhassam a gondolataimat a Népszabadság olvasóinak is. És indokolt a Népszabadság olvasóinak is az igénye, hogy az ország minden, ebben az ügyben szerepet játszó vezetője megtisztelje őket a véleményével.

Sajtóoffenzívát indítottak?

- Úgy vélem, hogy az európai uniós csatlakozás kötelezettségeket ró mindannyiunkra.

S meddig tart ez a kivételezett időszak?

- Attól függ, hogy sikeresen csatlakozunk-e az Európai Unióhoz. Bízom abban, hogy a csatlakozás ügye hamar lezárul. Később is kereshetünk egy interjúra kellő súlyú okot, valószínű, hogy fogunk is találni. A csatlakozást jó lenne minél hamarabb sikeresen lezárni, hogy azt érezhessük: végre van egy sikertörténete Magyarországnak.

Olyan típusú rendezvényekre nem készülnek, mint legutóbb, a parlamenti választások idején?

- Ez részben Schmitt Pál döntésétől függ. Ő vezeti a kampányunkat. Egy biztos: a kampánynyitó egy fővárosi stadionban lesz, s izgalmas rendezvénynek ígérkezik. Bizonyosan lesznek szabadtéren tartott nagygyűlések is, sőt még összejövünk néhányszor a kampányt megelőzően is.

A Fidesz EU-kampánya csak május 9-én kezdődik, akkor ezt a mostanit petíciós kampánynak nevezhetjük?

- Az európai uniós választással öszszefüggésben különös jelentőségű a nemzeti petíció. Nem árulok el titkot, ha azt mondom: lassan mindenki úgy érzi, hogy nem kellene a dolgoknak úgy menniük az országban, ahogy most. Talán még a kormányt sem kell kifelejtenünk ebből a körből. Ezzel a petícióval ellépünk a lassan már csak a saját problémáival foglalkozó politikai élettől. Nem is tyúklépéssel, hanem méretes terpesszel. Régóta keressük a módját, miként lehetne oldani vagy megváltoztatni a magyar közéletnek azt a bántó sajátosságát, hogy az emberek szolgáltatásként veszik igénybe a politikát, és négyévente egyszer mondanak véleményt. Beírnak a panaszkönyvbe, vagy föladják a megrendelőlapot. Ahová most készülünk, az Európai Unióban, a petíció ismert módszer.

Ebben a második mondat a romló gazdasági helyzetről szól. Jelenleg nem találni olyan számokat, amelyek szerint a gazdaság romlana. Legfeljebb a javulás üteme mérséklődött valamelyest.

- E téren valószínűleg véleménykülönbség van közöttünk. Induljunk ki onnan, hogy egy ország gazdasága nem lehet jó állapotban, ha az embereknek egyre nehezebb az életük.

Hogy az emberek romló helyzetben éreznék magukat? Miközben két év alatt 26 százalékkal nőtt a reálbér, soha ennyi autó nem fogyott, rengeteg lakás épült, és sokan kis túlzással lehívták az összes lehetséges hitelt a bankoktól. Rosszabbul élnének?

- A létfenntartási költségek növekedése miatt mindenképpen így érzik. Az infláció az első két hónapban magasabb volt, mint az egész évre előre jelzett nyugdíjemelés. Lehet, hogy a makrogazdasági számok tudói jó hírekről számolnak be, de az emberek munkahelyi bezárásokat tapasztalnak, dráguló közüzemi számlákkal találkoznak. A gyógyszerárak 16 százalékkal növekedtek. Nem állítom, hogy két év távlatában a kép ilyen, de az emberek nem két év távlatában élnek, sajnos nem is négy év távlatában - erről tudnék mesélni. Itt és most, ebben a pillanatban élnek, és kilátásaik szerint alakítják a véleményüket. Ráadásul, amikor a GDP-ről, a fizetési mérlegről, államadósságról és egyebekről esik szó, olyan érzés alakul ki bennük, mint amikor kórházban fekszenek, és a fehér köpenyesek összehajolnak a fejük fölött. Nos, ekkor úgy érzik, azért beszélnek olyan nyelven, amit ők nem értenek, mert valami nagy baj van.

És a Fidesz is sulykolja, hogy baj van.

- Azt gondolom, hogy sem a Fidesz - Magyar Polgári Szövetségnek, sem nekem nincs birtokomban akkora hatásmuníció, hogy az emberek mást állítsanak, mint amit éreznek. A mi szakmánkban is ismerik a nagyotmondást, hadd ne mondjam, a hazudozást, de ennek világos korlátja van - túl azon, hogy nem szép dolog. Ha egy biztonságos, önbizalomtól duzzadó, egyébként szép kilátásokkal rendelkező országban bárki arról beszél, hogy polgártársak, nagy baj van, holnapután pedig szörnyű dolgok fognak történni, nos, biztos lehet benne, hogy tömegesen elfordulnak tőle. Az viszont tudható talán, hogy a rendszerváltoztatás tempóját is meghaladó gyorsaságú változások állnak előttünk. A változás mindig bizonytalanságot hoz magával. Ezt csak olyan emberek, családok tudják elviselni, akik biztosan állnak a lábukon. Ezért meg kell erősíteni a csatlakozás biztonságát, és ezért intéztük éppen azt a bizonyos öt kérdést a kormányhoz. Önöknek igazuk lehet: makrogazdasági szempontból relevánsabb kérdéseket is választhattunk volna. Például az államadósságot. De nem ezt tettük... Egy osztrák szakértő előadását hallottam a napokban, ő azt mondta, tévedés azt hinni, hogy az unióban a nagy halak eszik meg a kis halakat, az igazság az, hogy gyorsak eszik meg a lassúakat. Van, aki tud ehhez alkalmazkodni. Nem szabad megengedni, hogy túl sokan legyenek, akik nem. Ráadásul ez a mintegy kétmillió ember, akiről beszélek, épp olyan társadalmi csoportokhoz tartozik, amelyek egyszer már megszenvedték az idő fölgyorsulását és a vesztes oldalra sodródtak. Nyugdíjasok, nyugdíj előtt állók, nagycsaládosok, gazdák.

A Fidesz kormányzásával szemben az volt az egyik legsúlyosabb vád, hogy éppen a veszteseket nem segítette.

- Gondoltam, hogy ez fölvetődik, ki is gyűjtöttem, mi minden történt a szegényebbek érdekében: 236 ezer új munkahely jött létre, a panellakások felújítására sokkal többet költöttünk, mint amit az idei költségvetés elkülönít, a bérlakás építésére a mostani költségvetésben egyharmada van annak az összegnek, mint ami 2002-ben volt. A családi adókedvezményt, amely mindenkit érint, nemcsak a jómódúakat, szintén bevezettük.

A szegények számára fontosabb adójóváírás viszont a felére ment vissza...

- Így van. Viszont 19 ezer forintról ötvenezerre emeltük a minimálbért. A tőzsdei árfolyamnyereség adózását mi vezettük be, s ide sorolnám még a diákhitelt is. Azt szerettem volna az önök kérdésére - talán más dimenziókat nyitva is - válaszolni, hogy, bár mi voltunk Európa talán leginkább kereszténydemokrata szellemiségű kormánya, nem pusztán egy jobboldali ideológia nevében kormányoztunk. Sőt, azt is mondhatnám, hogy döntéseinket, újításainkat ideológiai szempontból nehéz besorolni a hagyományos kategóriákba - a magyarországi közgondolkodás szerinti jobb-bal kategóriába - pedig végképp lehetetlen. Nem ismerek jobb megjelölést, mint azt az egyébként az írástudók által nehezen befogadhatót, hogy polgári szemléletű kormánya volt hazánknak.

Jobboldali harmadik út?

- Ha nagy lenne bennünk a szerénytelenség, akár ezt is megkockáztathatnánk. De még nem érzem annyira kimunkáltnak az elméleti alapokat, hogy vállalhassuk az újítóknak kijáró elismerést. Ám nem tartom kizártnak, hogy később egy jobboldali harmadik útról is beszélhetünk.

A petíció a foglalkoztatás biztonságát követeli, miközben a foglalkoztatottság nőtt, a munkanélküliség csökkent.

- Minden bizalmamat elveszítettem a munkahelyi állapotokról szóló statisztikákban! Olyan átmeneti foglalkoztatási lehetőségek is belekerülnek, amelyek alapján azt kell mondjam, hogy a számok elszakadnak a valóságtól. Érdemesebb regionális és ágazati bontást alkalmazni. Akkor közelebb jutunk a valósághoz.

Az energiaárakra maximum ötszázalékos, magyarán a tavalyi inflációhoz közeli áremelést tart megengedhetőnek a petíció. De lényegében ez teljesül. A 16 meg 26 százalékos emelés játék a számokkal. Ha jól gondoljuk, akkor a hétköznapi szinten egy átlagfogyasztó számára - kompenzációval együtt - valójában csak 6,8 százalékos volt a gázáremelés.

- Ha ez így van, akkor csak azt a kérdést kell föltenni, hogy miért nem ezt a választ kapják az emberek. A kormány vezetőinek pusztán annyit kell mondaniuk: természetesen mi garantáljuk, hogy a villany- és gázárak nem emelkednek öt százaléknál nagyobb mértékben. És akkor petíciónknak ez a pontja már meg is valósult. Ehelyett azt halljuk, hogy mi is szeretnénk 25 évesek lenni, ami nem ugyanaz a fajta válasz. Itt ismét egy elvi kérdéssel van dolgunk. Szeretném megerősíteni korábbi álláspontunkat, hogy a mindenkori magyar kormánynak, hacsak nincs gazdasági összeomlás, világgazdasági válság, olajárrobbanás, természeti katasztrófa, azaz normális mederben folyik az élet, elég erősnek és bátornak kell lenni ahhoz, hogy kimondja: Magyarországon az inflációnál nagyobb mértékű közüzemi áremelést nem tudunk elfogadni.

A Fidesz negyven pontjára Pető Iván '98-ban azt mondta, hogy posztszocialista alkotás. Most Kuncze Gábor már kommunistának nevezte a petíciót. És tény, hogy az a lakás, élelem, munka területén az államnak enyhén szólva kitüntetett szerepet juttat.

- '98 és 2002 között, a magyar munka és munkahelyek védelmekor nacionalista, protekcionista minősítésekkel, vagyis jobboldalisággal vádoltak minket. Most ugyanezekért a gondolatokért baloldalinak minősítenek, mi több kommunistának... Ha tágasabb összefüggésekben szemléljük ezt a kérdést, máris belecsöppennünk az állam szerepe az emberi társadalmakban címet viselő néhány száz éve tartó filozófiai diskurzusba. Hosszú idő óta arról próbáljuk meggyőzni a magyar közélet szereplőit, hogy ez elsősorban nem filozófiai kérdés. Bizonyára mindannyian szerettük volna, ám tizennégy év mégsem volt elegendő arra, hogy Magyarország gazdaságát, és benne az állam szerepét tekintve nyugat-európai országgá váljon. Ezért nekünk csakis saját problémáinkon keresztül érdemes meghatároznunk az állam gazdasági szerepét. Semmiféle tankönyv kedvéért nem tehetünk erőszakot a mindennapi magyar életen, és hagyhatunk embereket az út szélén, vagy sodorhatunk őket oda. Vagyis: a közüzemi díjak ügyében, a lakásügyben, a létfenntartás kérdésében az államnak még egy ideig nagyobb szerepe lesz, mint Nyugaton. Ha kedvező irányba haladnak a dolgok, ez a szerep nem növekedni fog, hanem csökkenni. Ma azonban még ott tartunk, hogy egy átlagos jövedelemmel rendelkező magyar munkás keresetének 70 százalékát létfenntartási kiadásokra kell, hogy fordítsa. A nyugdíjasoknál ez az arány 75 százalék.

Vállalná, hogy korrepetálja Medgyessy Pétert petíciós ügyekben? Áder János mondta, hogy adott esetben ön nem lenne rest segítséget nyújtani a miniszterelnöknek.

- Várjuk ki a végét, a petíció ügyében még ne tekintsünk túl messzire. Bizonyosan más lesz a helyzet akkor, amikor az ország vezetői számára nyilvánvalóvá válik egymillió ember álláspontja. Hiszek abban, hogy a demokratikus gondolkodás logikájából fakadóan enynyi ember akarata nem maradhat következmények nélkül.

A Hír TV-ben azt mondta, az ön személyes felelőssége, hogy biztosítsa: bármelyik pillanatban készek legyenek arra, hogy a kormányrúdhoz álljanak.

- Azt gondolom, hogy alkotmányjogi értelemben és az emberek érdeke szempontjából ez a demokrácia értelme.

A "bármelyik pillanat" azért nem alkotmányjogi kategória.

- Mindig történhet valami, ami instabilitást hozhat, ami megrendítheti, és tanácstalanná teheti az országot. Még az is előfordulhat, hogy a kormánynak szüksége van a mi tudásunkra. Intellektuális, szervezettségi készenlétről, szakmai felkészültségről, munkacsoportokról, felkészült vezető emberekről beszélek. Az a kötelességünk, hogy bármely pillanatban az ország rendelkezésére álljunk. Az életet nem lehet ellenzéki és kormánypárti részre osztani.

Az Orbán-kultusz nem zavarja?

- Mire gondol?

Kitűzők az arcképével, olyan sms-üzenetek, hogy Orbán Viktor az utolsó reményünk, "miniszterelnök úrnak" nevezik...

- Ha úgy gondolja, hogy időnként tapasztalok-e eltúlzott méretű tiszteletet vagy elismerést, akkor azt mondhatom: előfordulhat ilyesmi. De a kultusz, az más. A természetfeletti irányába nyit utat. Mi azonban csak emberek vagyunk.

Annak szükségét nem érzi, hogy országos ügyekben a parlamentben is felemelje a szavát?

- Az az érzésem alakult ki az elmúlt másfél esztendőben, hogy a parlament elé már jószerével csak eldöntött ügyek kerülnek. Nem is tudnék hirtelen olyan esetet előhozni, amikor egy kérdésről a parlamentben kialakult viták-érvek súlyának hatására jött volna létre egy kiérlelt álláspont.

Akkor Áder János és a Fidesz 163 képviselője feleslegesen küzdenek?

- Nem feleslegesen, hiszen ez a kötelességük. Deák mondta: tudok én küzdeni remény nélkül is. A magyar politikai credónak ez az egyik meghatározó, mérlegelés nélkül a kötelességet az emberrel elvégeztető parancsolata. Ma az Országgyűlés álláspont-bemutató intézmény. Lehetne ennél több is.

Nem két éve ilyen.

- Talán igaza van ebben.

Martens úr, az Európai Néppárt elnöke a szövetségi gyűlésen a Fideszt a keleti szélhez hasonlította. Mit visz? Vagy mit hoz?

- Keleti friss leheletet. Érteni vélem az elnök urat. Itt '56-ról van szó, s az ő nemzedékének számára, mi, akik Keletről jövünk - bármily meglepő -, a szabadság népei vagyunk. Mi pont fordítva tekintünk magunkra, mert arra szoktunk gondolni, hogy a szabad népek közé igyekszünk. Most, hogy bent vagyunk az unióban, a Kelet többé nem a Nyugat ellentéte.

Az országértékelésben nyitott "Kádár népe" felé és tudatta, hogy a Fidesz részéről semmiféle veszély nem fenyegeti azokat, akik akkor keresték a boldogulást. A 2002-es választási kampányban azért volt kommunistázás, a kommunizmus áldozatainak az emléknapján pedig nagygyűlés a Terror Háza előtt, ahol ön is kemény beszédet mondott.

- A kommunista és a fasiszta múlt felidézése, akár a mai közéleti vitáink szellemi előzményei szempontjából önmagában nem elvetendő. Boldogtalan korszakai voltak ezek a huszadik századnak, de ez nem elegendő ok arra, hogy hallgassunk róluk. Meg lehet a maga helye, ideje, értelme, korrekt és méltányos formája. Azt a luxust nem engedheti meg magának Magyarország, hogy lemondjunk egymás kölcsönös megértéséről. A jövő érdekében nekünk, fiatalabbaknak is meg kell értenünk azoknak az embereknek életét, akik a Kádár-korszakban ették meg kenyerük javát. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne értsük meg azokat, akiknek a rendszerváltás veszteséget hozott. Azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne akarjuk megérteni azokat, akik nemmel szavaztak az európai uniós csatlakozásra. Mi a rendszerváltoztatásban szabadságot, a szabad élet lehetőségét láttuk. Mi a rendszerváltoztatásról és a csatlakozásról is úgy hisszük, hogy sok új lehetőséget adnak, hoznak Magyarország számára. A jövő érdekében mi is igényt tartunk arra, hogy megértsenek bennünket azok is, akik másként gondolkodnak.

Erre most döbbentek rá?

- Nem mondanám. Érdemes azonban újra és újra elmondani, egymás meg nem értése az ország fejlődésének korlátja lehet.

Vagy a Fidesz-bázis kiszélesítésének.

- Az már csak következmény.

Az, hogy a Fidesz "az európai néppárt", mit jelent pontosan? Mitől néppárt a Szövetség?

- Egy néppárt legfontosabb tulajdonsága az - kis leegyszerűsítéssel -, hogy olyan, mint a nép. Helye van benne mindenkinek. Európa ma a néppártok korát éli, és ilyen világ van születőben Magyarországon is. Mindig lesznek olyanok, akik eszmék, értékek alapján döntenek, és lesznek olyanok, akik a hasznosság szempontja szerint. Olyanok, akik számára nem az a legfontosabb, hogy milyen színű zászlót emelünk a magasba, hanem hogy az a zászló hasznot, munkát, otthont, biztonságot teremt-e számukra. Ez magyarázza meg számunkra, hogy miért mozdult Magyarország a két nagy pártra, szövetségre épülő rendszer irányába.

Dávid Ibolya a napokban "csendesen" azt kérdezte: szükség van-e a jobboldalon egységre?

- Az elnök asszony meglepte a magyar közéletet azzal a fordulatával, hogy az MDF egyenlő távolságot tart a kormánykoalíciótól és a Fidesz - Magyar Polgári Szövetségtől. Nem hiszem, hogy az MDF hívei osztanák ezt az álláspontot. Úgy érzem, hogy a kialakult helyzetben az MDF híveivel kell szót értenünk.

A polgári körök szinte a 2002-es életre hívásuk óta várnak arra, hogy "mozdulhassanak". A Budapest Arénában ön azt mondta, itt a nagy feladat, gyűjtsünk össze egymillió aláírást. Ezzel a "forradalmi" szintről a realitások szintjére helyezte a mozdulást? Nem lesznek csalódottak a polgári körök, ha a Fidesz egyszerűen aktivistáknak használja őket?

- Reményeink szerint a polgári körök képesek lesznek betölteni történelmi küldetésüket. Orvosolni tudják a magyar társadalom egyik, hosszú évtizede fájó betegségét. Az államtól független, központi költségvetési forrásoktól nem függő erős, közösségi élet, a civil társadalom hiányát. Ebben pártállásra való tekintet nélkül mindenki megtalálhatja a maga munkáját. A polgári körök sokat vállaltak ebből a munkából.

A nagy mozgósítás után nem lesznek csalódottak a polgári körök, ha egy Fidesz-győzelem esetén is marad a Medgyessy-kormány az EP-választás után?

- Várjuk meg előbb a győzelmet, a többit majd meglátjuk. Ne legyünk túl okosak, adjunk esélyt az életnek is!

NOL - fideszfrakcio.hu